Emlék és vágy
/Fred Buscaglion: Love in Portofino dallamára/
Emlékezz majd a szép napokra
amikor együtt voltunk még,
szerettük egymást minden percben
és azt reméltük ennyi elég.
Csókunk perzselt a napsütésben,
vágyunk az égbe ragadott,
megszűnt a külvilág minékünk,
és abban hittünk így is marad.
Repült a kis hajó mivélünk,
hajunkat fújta könnyű szél,
vitorlák villogtak fehéren,
zöld volt a víz és kék az ég.
Most mégis fáj minden mi szép volt,
feledni nem tudom talán,
emléked tölti be a lelkem,
s nem maradt már, hisz elhagytál.
Miért kell emlékezni mégis,
arra, mi nem maradt örök,
hisz minden felidézett emlék,
szívem szakítja szerte szét.
Jöjj hát még vissza egyszer hozzám,
szerelmünk éljük újra át,
mert nélküled nem maradt semmim,
csak puszta lét és a magány.
Akkor lesz újra teljes minden,
ha ismét együtt lehetünk,
öröm lesz újra minden percünk,
és a világ szép lesz nekünk.
/Az eredetit átdolgozta: Andrea Bocelli
magyar előadás: Fülöp együttes/
Author: Beck Emese
Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak és egy baranyai kisvárosban, Komlón élek. Közel negyven éve ügyintézőként dolgozom egy jogi területen működő magánirodában, amit nagyon szeretek. Kedvenc időtöltésem az olvasás és gyengém, hogy a könyveket birtokolni is akarom. Nincs kedvenc műfajom vagy szerzőm, de természetesen vannak kedvenceim. Írni csak kedvtelésből és közeli barátaim szórakoztatására kezdtem, de pár éve nekiláttam a bakancslistám teljesítésének, mely ugyan néha változik, de a saját könyv megírása mindig is szerepelt rajta. Lányom mindig ösztönzött az írásra, de soha nem volt bátorságom kilépni közönség elé és megmérettetni magam, azonban az idei évben úgy éreztem próbát kell tennem, így pályáztam az Irodalmi Rádió Bálint-napi szerelmes vers pályázaton és legnagyobb meglepetésemre és még nagyobb örömömre alkotásom bekerült az antológiába. Ez után érkezett a felkérés részemre, hogy legyek állandó blogszerző. Kicsit félve vágok bele, mert írásaimmal nem akarom megváltani a világot, nem akarok örök érvényű nagy igazságokat megállapítani, csupán szórakoztatni szeretnék, megnevettetni az olvasót, elgondolkodtatni azon, hogy másoknak sem csupa boldogság az élete és elterelni egy rövid időre a gondolatait a saját gondjairól. Főleg prózát írok, de a pályázat óta – saját magamnak is hihetetlen – felfedeztem, hogy versben néha könnyebben fejezem ki a gondolataimat. Történeteket kitalálni nem...
