Rákóczi halála -Rodostó, 1735 április 8.

Rákóczi halála -Rodostó, 1735 április 8. (Heti egy mese unokámnak a ” maradj otthon” idejére Mikes Kelemen írásai alapján)
IV. mese
Mai mesém Rákócinak az élete
Végső harcát tárja- Kedvesem fel neked.
Úgy küzdött az életéért s úgy szenvedett,
Ahogy vív vírussal harcot most nemzeted.

A mi Rákóczinknak szokása volt nyolckor
Hamar levetkőzni, ágyba bújni jókor.
Csendben megborzongott lefekvéskor aznap.
Fázol Te is,ó mondd? Mikest így faggatta.
Az idő jó meleg, válaszolt Kelemen.
Szólt a fejedelem:én mondd mért remegek?
Nyugtatja Kelemen: tavasszal van ez így.
Ennyiben maradnak , mindegyik lefekszik.

Egyszer csak kopognak Mikesnek ablakán
Rosszul van az urunk gyere hát hamar át!
Szalad tüstént rohan, elszörnyedve látja,
Mindig piros arca sárga lett és sápadt.
Immáron két napja gyengeséget érzett,
Borzongatta őt a fázós hideglelése.
Bármilyen beteg volt, felöltözött szépen,
Nagymisére elment, ki nem hagyta még sem.

Később már vasárnap templomba se vágyott:
Hallgatta a misét egy közeli házból.
Egy kis szentelt ágat vitt neki a papja,
Talán soha többé ily ágat nem kap majd.
Hétfőn még jobban volt, kedden is jól ébredt.
Mindig felöltözött, asztalnál ebédelt.
Halálig tartotta ezt a menetrendet,
Tenni máshogy semmit soha nem engedett.

Szerdán délben szegényt gyengeség fogta el ,
S hogy aludni vágyott , soha nem mondta el.
Kérdezték, hogy, s mint van, és ő így válaszolt :
Én jól vagyok csupán , nyugalmat akarok.
Pedig közel volt már élete végéhez.
Gyónni akart ,hát gyónt, igaz mély érzéssel.
Lefekvéskor ketten ágyába betették,
De a lábán érte ő el a fekhelyét.

A szavát nehéz volt ekkor már érteni.
Délben bizony ott volt körötte mindenki.
Kérdi a pap kér-e utolsó kenetet?
Igent intett szegény, könnyezett a szeme .
Megtörtént, amitől minden ember tartott:
Árva lett a nemzet, fejedelme halott!
Nagypénteken halt meg ó,ez mily szomorú,
Siratták őt szerte az ég is beborult.

Jó éjszakát, Kedvesem, aludj csendesen!
Holnap reggel, ha a távoktatás lement,
Sétáltál a kertben , s tornáztál eleget,
Vedd a laptopodat, olvasd el versemet!

Mészárosné Maya
Author: Mészárosné Maya

Mészárosné Maya az Irodalmi Rádió szerzője. A magyar kultúra egyik legszebb bölcsőjéből, Sárospatakról származom. Diákéveimet életem legszebb szakaszának tekintem. A pataki kollégium milliője korán megihletett. Az irodalom és a történelem volt a kedvenc tantárgyam. Diákként irodalmi pályamunkám, mely a felszabadulás utáni költészetről szólt, első helyezett lett. Évekig csak alkalmanként írtam egy-egy verset valaki köszöntésére. Verses próbálkozásaim után önéletrajzi regényem írásába kezdtem, melyet folyamatosan bővítek, és terveim szerint unokám fogja folytatni, és befejezni, akit már eléggé megmérgeztem az irodalom szeretetével, pár verset már ő is írt. Írtam néhány novellát is, többnyire személyes élmények hatására. Az NN Biztosító tankönyvének én írtam a "Biztosítás történet" című fejezetét. Több marketing cég eladástechnikai oktató anyagát én írtam, és oktattam is az üzletkötőket. Erdélyben, Marosvásárhelyen két cég teljes marketing anyagát én készítettem el. Ezen anyagokat nemcsak írtam, felkérésre oktattam is. Egy halálközeli betegség legyőzése után kezdtem komolyabban foglalkozni a versírással. Verseim zömét a szeretet, a szerelem, a hűség ihlette, de sok művem történelmi személyekről, utazásról, a természetről, szülővárosomról és ünnepekről szól. Leginkább a magyaros verselést kedvelem, de tanulmányoztam, és kipróbáltam egyéb irodalmi stílusokat is. Kedvelem a kínai versformákat is, de jobban vonz a klasszikus verselés. Hiszem, hogy a versíráshoz az ihletés, az átélés kevés, kell hozzá...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »