A boltban előttem egy idős néni állt.
Kezében szatyor, a szalagon vodka és kifli.
Pénztárcájából kupont húzott elő,
és remegő kézzel nyújtotta azt át:
„Mondja, ez beváltható?”
Körülöttünk feszült volt a légkör,
A munkának vége, mindenki siet.
Nem örültek, hogy a néni húzza az időt,
ilyen apró-cseprő dolgokkal.
A kasszás gépiesen válaszolt:
Ha nem akciós a termék, igen.
Közben arcára grimasz ült.
Persze ezt a néni nem láthatta,
Az eladó csak nekünk fintorgott.
Az idős nőnek már remegett a keze,
Az évek meggyötörték – ez látszott.
A kupont úgy nyújtotta át: mintha ott se lenne.
Akár árnyék volna – sötét és jelentéktelen.
A kasszás ismét rámordult:
„a kedvezményest nem tépte le.”
A néni sietve, elcsukló hangon válaszolt:
„elnézést!” – mondta talán.
Végül fizetett, és szerény vacsorájával távozott.
Mögöttem a sor fellélegzett: végre haladunk.
Az eladó rám nézett s monotonon szólt:
„következő!”
Author: Buruli Anita
Buruli Anita az Irodalmi Rádió szerzője. Már gyerekkoromban is megérintettek a versek. Leemeltem Ady Endre kötetét a polcról, és a költészet beszippantott magába. A mai napig nem csillapodott rajongásom a költemények iránt, bár figyelmem a klasszikusok mellett a kortársak felé is irányul. Korán elkezdtem én is írni, és a szavak egyszer csak rímekké szövődtek. Ma már időnként a próza felé is kacsintgatok.
