Ha nem nyersz, haza ne gyer’!

A tanárok felkészülten vártak a farsangi délután résztvevőire. Két oldalra húzták a széles és jó magas, fa harmonikaajtót, s egybe nyitották az iskolaépület kettő darab tantermét. A padokat szakszerűen a falakhoz állították, csupán az ülőalkalmatosságok és egy asztal jelentette az esti bútorzatot.

A gyerekek hetek óta izgatottan tervezgették saját jelmezeiket, de a világért sem árulták el egymásnak, hogy ki mi szeretne lenni. A bevonulás íratlan szabálya volt a felismerhetetlenség, bár nem mindenki tudta teljesen eltakarni az arcát.

Aranka tavaly varázslónak öltözött, amivel aztán a katonákból és pedagógusokból álló zsűri döntése alapján megnyerte a jelmezversenyt. Idén úgy döntött, nem öltözik be, viszont a bálon mindenképpen részt vesz.

  • Gyere, itt van egy forint, vegyél magadnak tombolát! Hátha nyersz! – nyújtotta felé édesanyja a pénzt.
  • De jó! Köszönöm! Majd a bál után sietek haza!
  • Jól van! Érezzétek jól magatokat!

Aranka elindult. Nem lakott messze tőlük Marika nevű osztálytársa, aki egyben a barátnője volt. Marikának – bármennyire vágyódott rá – soha nem lehetett jelmeze. Nem engedték neki.

  • Anyuka! Tessék már adni egy forintot! – kérlelte anyját.
  • Minek az tenéked?
  • Tombolára!
  • Nem adok!
  • Ó, tessék már adni! Mindenki vehet tombolát, csak én nem?
  • Úgyse nyersz, minek adjak?
  • Ó, tessék már adni!
  • Nem adok!

Hosszú percekig eltartott a könyörgésre adott ellenállás, míg végül Piri néni Arankához fordult.

  • Neked adott anyád?
  • Igen adott.
  • Oszt mi lesz, ha nem nyersz? – tette fel a kérdést.
  • Akkor se lesz semmi baj. Nem nyerhet mindenki.

Az asszony – mintha csak a fogát húzták volna – oly kínnal döntötte el, hogy na jó, vehet az ő lánya is tombolát, ha már a másé is vesz.

  • Na, ne! Itt van egy forint, osztán ha nem nyersz, haza ne gyer’! – rikácsolta haragos tekintettel, s átnyújtotta gyermekének az értékes pénzérmét.

Jó hangulatban kezdődött el a teltházas farsang. Bárki részt vehetett rajta, így szülők, testvérek, rokonok, szomszédok szép számmal voltak jelen.

Kisbabának, kéményseprőnek, töknek, robotnak, órának és még sokféle tárgynak öltözött vidám kis gyerkőcök vonultak végig a közönség és a zsűri előtt.

Az eredményhirdetés után lemezjátszóról szólt a vidám talpalávaló. Mint ahogy azt illett, a lányok lányokkal táncoltak, fiúkkal szégyelltek volna, meg aztán némelyik szülő „Szeretős mártás, kifutott a rántás!”, vagy „Hahaaaa! Van szeretőőőőd!” szöveggel   csúfolta volna leánygyerekét.

Elérkezett a tombolasorsolás ideje. Labdák, társasjátékok, könyvek, csokoládék találtak gazdára, végül tulajdonosára lelt a főnyeremény is, ami nem volt más, mint egy hatalmas, édességekkel megtöltött csemegekosár.

  • Százkilencvenhatos! – kiáltotta ki a győztes számot tanár bácsi, amire Aranka boldogan kapta fel a fejét.
  • Arankám! Te nyerted? – kérdezte örömmel a nevelő.
  • Igen én! – felelte a lány.
  • Itt vagyok! – szaladt oda húga, a mindig szemtelen Lujzi, s már nyújtotta is kezét, hogy nővére nyereményét átvegye.
  • Ez nem a tiéd! – szólt rá a pedagógus.
  • Bontsd már ki! Adjál már belőle! – sereglettek a nyertes köré a kíváncsi lurkók.
  • Most nem bontom ki! Hazaviszem megmutatni a szüleimnek! – válaszolta Aranka, s szinte menekülve az őt követő gyerekcsapat elől, barátnőjével és testvérével gyorsan útnak eredt.
  • Bemegyünk Nagyapáékhoz! Nekik adok belőle valamit!

A csomagban volt egy két decis likőr. Aranka kivette, s nagyapja felé nyújtotta.

  • Ezt maguknak adom, fogyasszák el! – mondta, s mellé rakott egy csokit is.

A nagyszülők örültek, hogy unokájuk rájuk is gondolt. Szerencsére nem aludtak még, pedig amint elkezdett sötétedni, ők általában nyugovóra tértek.

A lányok kiléptek a kapun, majd haladtak tovább a koromsötétben.

Marikában úrrá lett a félelem. Nem a sötétségtől. Járása egyre lassúbb lett, meg-megállt, húzta az időt. Gondolataiban maga előtt látta anyjának hatalmasra nyitott, száját, hallotta a „Na, ugyi, megmondtam, hogy nem nyersz!” kezdetű veszekedését. Érezte haját cibáló kezét, amiért haszontalanul ment el az egy forint. Az apa nem volt otthon, bár valószínűleg amúgy sem kelt volna lánya védelmére.

  • Tedd el ezt a táblás csokit! Mondd azt, hogy te nyerted! – adta jó szívvel az édességet barátnőjének Aranka, aki nagyjából sejtette, hogy mit érezhet a másik.
  • Köszönöm szépen! Nagyon rendes tőled, hogy nekem adod! Így legalább nem fogok kikapni.
  • Jól van! Örülök, hogy segíthetek. Bekísérlek a házba, aztán megyek. Lujzi, ha gondolod, mehetsz, majd otthon találkozunk!
  • Nem muszáj bejönnöd – hangzott a felelet.
  • Jól van. Akkor most nem megyek – mondta Aranka, aki néhány perc elteltével jött rá, hogy miért is nem kellett bemennie.

Igen! A csemegekosár, a nagyobb nyeremény miatt!

Piri néni az ágy szélén üldögélt. Fia és a fiatalabbik lány néhány kukoricacsutkával csendesen játszadozott.

  • Megjöttem! – lépett be Marika.
  • Na hazagyöttél? Oszt nyertél valamit? – kérdezte az anya.
  • Nyertem egy csokit! Itt van! – nyújtotta oda anyjának a finomságot.

Az asszony kibontotta, letört magának egy szeletet, majd megkínálta egy-egy darabkával gyermekeit. Aztán újabb szeletet tört magának. A többit visszacsomagolta. Maradjon belőle holnapra is…

 

Szabó Veronika
Author: Szabó Veronika

Szabó Veronika az Irodalmi Rádió szerzője. Nyírteleken születtem, jelenleg Nyíregyházán élek. Korai irodalmi érdeklődésemre nagy hatást gyakoroltak a szüleimtől, a nagymamámtól és az első tanítómtól hallott mesék, valamint a Petőfi Rádió régi irodalmi műsorai. Az első verseimet 12 éves koromban írtam, azok sajnos már nincsenek meg. Hosszú ideig szabadidő hiányában nem nagyon foglalkoztam írással. Csak néha vetettem papírra gondolataimat prózák formájában, de azokat a fiókom mélyén őriztem. 2017-ben készítettem el mindkét szülőm ágán Családkönyv címmel őseim, rokonaim fotókkal, dokumentumokkal illusztrált történetét, eddig ez volt a legnagyobb munkám. Írásaim folyóiratokban, online felületeken, helyi -és megyei lapokban, illetve antológiákban is olvashatók. 2021-ben jelent meg A gyógyír című novellás kötetem. 2023-ban fog megjelenni egy gyermekverseket tartalmazó kötetem, azt követően egy meséskönyv és egy életrajzi kötet kiadását tervezem. Megírásuk folyamatban van, s továbbra is írok novellákat, verseket. Irodalmi pályázatokon több alkalommal értem el helyezést: "Tavaszi szél" Irodalmi pályázat 1. díj (Irodalmi Rádió)  "Rügybölcső" Irodalmi pályázat  2. helyezett (Irodalmi Rádió) "Az év pedagógus írója 2019" 1. helyezett (Irodalmi Rádió) Blogszerzők műsora 3. helyezett (Irodalmi Rádió) "Az év legjobb szerzője" 3. helyezett (Irodalmi Rádió) Élettörténetek "Meséld el nekem..." 2015 és 2016    (Nyíregyháza város)  2.és 3. helyezett  Karácsonyi Irodalmi pályázat (Országos Mécs László Irodalmi Társaság)  3....

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Párkapcsolati szösszenetek

  1.Egyszer szeretni foglak -Azt szeretném, ha megváltoznál! -Akkor szeretnél? -Igen. -Látod, megváltoztam. Szeretsz most? -Még tovább kell változnod. Akkor szeretni foglak. -Nézd, tovább változtam. Szeretsz

Teljes bejegyzés »

Csalók

–  Hová, hová ilyenkor korán? – Ne is kérdezd! Szaladok a boltba, friss kiflit venni. Legalább negyven kellene – Csak nem vendégeitek jöttek? Ilyenkor? Már

Teljes bejegyzés »

VIRÁGOK

VIRÁGOK Virágok közt élni, mennyei dolog. Ettől kap erőre és frissül a lélek, A szép utáni vágy bennünk örökké lobog, Ezt vallom ameddig e földön

Teljes bejegyzés »

A határban

A két mélybarna szempár a bárányfelhőket kémlelte a krumpliföld széléről egy napsütötte augusztusi délutánon, miközben olykor-olykor a távoli jövőbe tekintgettek. Két fiatalember, külsőre hasonlóak, unokafivérek,

Teljes bejegyzés »