Ballada a buszon-olvasásról

Emlékszem, metróban, buszon utaztomban,

mindig könyvekbe,újságokba akadtam.

Olvastak az ülők, olvastak az állók,

hogy-hogy nem tévesztették el a megállót?!

 

Csupa durva papírra nyomtatott könyvek,

de igencsak olcsón vehetted meg őket.

Lehet, az olvasás-kórnak ott is vége,

hisz vannak fontosabb dolgok is elvégre.

 

Miskolcon az olvasás-kór nem fertőzött,

és még más kórok sem, itt béke időzött.

Drága, amikor hozzám ide költöztél,

Olvastál a buszban! Feltűnést keltettél!

 

Ha meg valahová mi együtt utaztunk,

minden új újságot kétfelé bontottunk.

És míg a busz az Avasra felkanyargott,

mi ketten – lelkesen – betűket faltunk ott.

 

Hogy elmentél, ma már csak magam olvasok,

nem is esnek olyan jól a felfalt sorok

(és falatok), hisz nincs kivel megosztani…

Pedig jaj, hogy vágyom neked elmondani

 

mindent, mi foglalkoztat a sorok nyomán,

s újra megmutatni, hol volt az iskolám,

hol írni, olvasni hajdan megtanultam,

s szeretek még most is, ilyen vén koromban.

 

Olvasok a buszon – kivárni nem tudom

hogy hazaérjek végre; máris lapozom

újságom, könyvemet, mint hajdan te tetted:

a betűk iránti vágyadat követted.

 

Lehet, tettemmel én is feltűnést keltek,

hisz e percig ebben sokan nem követtek.

A kor, miben élünk, betűt már nem szeret,

gondolja, olvastunk már éppen eleget…

 

Olvasáskor – olykor – eszembe jut a kór,

az új, mely itt él köztünk tavaly tavasztól.

Az olvasáskórt a kor kipusztította,

pedig kára nem volt, hanem csupán haszna…

 

Új korunk kórja ez; s a negyedik hullám;

jár itt miközöttünk, és lecsap, mint villám.

A sok ember, mint az őszi légy, úgy hull ám,

(remélem, nekem még nem készül a hullám…)

 

Addig is olvasok, és terád gondolok,

szép jövőt  remélni, sajnos, azt nem tudok

magamnak, sem másnak, sem a nagyvilágnak.

s nincsen már jövője buszon-olvasásnak.

 

 

Bodnár Ildikó
Author: Bodnár Ildikó

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bogdán László

Rózsa Iván: Bogdán László Mentetted falud, Minden cigányt hiába: Lecsóba ment terv… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Domján Edit

Rózsa Iván: Domján Edit Örök ifjúság… Nem akart öreg lenni: Fiatal maradt… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »