Vén diófa

Ma, ott lent kószáltam, a parton,

alkonyatban fénylő Dunánál.

Szél süvített, égetve arcom,

s álló, poshadt vízben békanyál.

 

Kövön csobbant verődve a víz,

míg vártam, köszönjön a magány.

Hullt gallyat az ár sodorva visz,

s elém tárta magát e vén táj.

 

Szelíd lejtőn dőlt hangyabogáncs,

ezüstfa fájón kapaszkodva.

Távol messze a kertek alján,

állt magában egy vén diófa.

 

Néztem a magasba nyúló fát,

amint fáradt ága meghajol.

S ölelve, mint apa a fiát,

a sápadt holdba belekarol.

 

Már rég lehullott a virága,

s feketén guruló gyümölcse.

Messze szállt hallgatag madara,

ágain, nem zeng nászdal tőle.

 

Szél cibálja, ágai törnek,

törzse hasad, sír, de ő marad.

Legyen árnyas lomb, hol a gyermek

pirosló arccal kacag, szalad.

 

Ő csak áll az alkonyi csöndben,

s tűnődve titkába elmerül.

Elmúlt századról hallgat bölcsen,

az igazság úgyis kiderül.

 

Vert ágai kongva zenélnek,

rezegve, mint apró falapok.

Hajnalra így csendüljön ének,

üdvözölve a kelő napot.

 

László Sándor

László Sándor
Author: László Sándor

László Sándor az Irodalmi Rádió szerzője. László Sándor néven anyakönyveztek. 67 évvel ezelőtt voltam olyan bátor, hogy színre lépjek… Az első jelentősebb szerepeim helyszíne Budapest, ahol megtörtént a fenti esemény. Az első zsengék megírása után igen hosszú időre elhallgatott bennem a múzsa… Hosszú-hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a Ferihegyi reptéren a magasba repkedő repülők közelében dolgoztam tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket, rövid riportokat írtam munkatársaimról, sportolókról a "Tűzvédelem" című szakmai újságba. Meséket, novellákat viszonylag későn, idősebb korban kezdtem írni. 2016-ban jelent meg "A manó meséi - A csodálatos utazás" című könyvem, majd "A mohavárosi döbbencsek" címmel a következő mesekötetem. Antológiákban versek, novellák. Jelenleg Pest közelben, Maglódon élek, közel a természethez. Négy, asszonnyá növekedett leány és egy serdülő fiúgyermek édesapjaként. Mostanában igen gyakran hangzik el „nagyapa” a körülöttem mindig vidáman zsivajozó gyermekek szájából. A vidáman kacarászó önfeledten játszó unokáim szájából.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mesés hársfavirág

Edit Szabó : Mesés hársfavirág Nem tudom én,hogy hányan kellünk, a hatalmas törzsét átöleljük, régi családi ház udvarán terebélyesen magaslik hársfánk. Évtizedek sodrásában élt, több

Teljes bejegyzés »

Álmaimban látlak még

„Hogyha képzeletnek szárnyain” visszarepülhetnék a múltba, veled utaznék hazánk szép tájain, hidd el, boldogok lehetnék újra.   Mióta magam maradtam, múltunk kisért. Mondd: mit és

Teljes bejegyzés »

Tükrömbe néztem

Edit Szabó : Tükrömbe néztem Bele nézek a tükrömbe, néha olyan girbe-görbe, épp hogy odapillant szemem, képben vagyok,ott egy ember! Ember,kinek mély a lelke, ember,kinek

Teljes bejegyzés »

Kyrie eleison

Kyrie eleison Kyrie eleison Uram irgalmazz, irgalmazz a ma emberének Mert nem tudják, mit cselekedének,cselekedének Felforgatják a világot, , megverte őket az átok A sátán

Teljes bejegyzés »

Figyelmetlenség

Figyelmetlenség Szomorúan emelkedik a halálos baleseti statisztika Vajon mi okozza a mérhetetlen figyelmetlenséget Fegyelmezetlenség, vagy az élet vad hajszolása Nem lenne jobb inkább éltednek földi

Teljes bejegyzés »