Apa mondd, fogod majd a kezem, ha félek?
Megnézed, nincsenek -e szekrényemben rémek?
Nem les -e rám veszély, mielőtt átmegyek az úton?
Vigyázol rám akkor is, ha nem vagy ott. Tudom.
És elkísérsz majd, ha első nap iskolába megyek?
Megtanítasz mindenre, hogy jó felnőtt legyek?
Büszke leszel rám akkor is, ha néha hibázom?
Átölelsz jó szorosan, amikor majd fázom?
Apa, leszel az én hősőm, a példaképem?
Követlek bármerre mész, megígérem.
De ha egyszer a gyermekből felnőtté érek,
Apa tudd, én akkor is szeretlek majd téged.
Author: Gúnya Mária
Gúnya Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Mindig is szerettem az irodalmat. Már fiatalon érdekeltek a versek; játék a szavakkal, a rímekkel. Talán 15 éves koromban kezdtem írni magam is. Ez idáig többnyire csupán a saját fiókomba, a saját szórakoztatásomra. Ahogy teltek az évek, egyre több és több költemény született, és valahogy mindig egyre jobban sikerült. A versírás számomra egy másik világot jelent. Egy olyan helyet, ahol nem számít a külvilág, ahol szabadon, gondtalanul szárnyalhat a képzelet. Többnyire a saját érzéseim tükröződnek a sorokban, melyek lehetnek csintalanok, viccesek, de ha úgy adódik, akár szomorúak is. Remélem, szerzeményeimmel sikerül majd néhány gondtalan pillanatot hoznom a kedves olvasóknak is.
