Részlet a Börzsöny meséiből
A tájat még vastagon fedte a hó, de a Börzsöny párái már engedtek kemény kupolájukból. A Hárs Tündér a Három-hárs gerincén egyik fájának odvában aludta téli álmát, de az első tavaszi napsugár rámosolygott és kitörölte az álmot a szeméből.
– Munkára! – mondta magának.
Az erdő fekete és nyirkos lett a Hárs Tündér keze nyomán. Az avart a hó összeroskasztotta.
Az „öreg avar” alá irányította a tündér a napsugarakat és velük suttogta.
– Ébresztő kedves bogarak! Hagyjátok ott a föld alatti lyukaitokat!
Az északi szél is tovább állt, nyugatról érkeztek a tavaszi szellők. Cirógató volt a csend és a béke, de hallani lehetett az ébredező erdőt. A tündér keze nyomán duzzadni kezdtek a rügyek a fákon, a földből a virágok zsenge szárba szöktek. A Hárs Tündér könnyű szárnyakon röpdösött, s amit megérintett, amihez szólt, felébredt téli álmából. A munka közben pihenni hazatért a Három-hárs gerincéhez és hársfája odvába hajtotta rövid álomra a fejét, vagy csak leheveredett alája eltelve a tavasz üde levegőjével. Néha, ha megszomjazott, leröppent a völgybe, ahol a forrás fakadt. A Patak Tündér, kedves barátnője szívesen látta. Ilyenkor elbeszélgettek, aztán ki-ki folytatta a munkáját.
A Börzsöny nyugodt volt, virágzó fű illata töltötte meg, de hamarosan megszólaltak a madarak és dallamos csiripelésük megtörte a csendet. A bokrokon lármás rigók fütyültek pintyek csiripeltek, szajkók cserregtek. A fákon megjelentek az első aranyos levélkék, persze a Hárs Tündér segítségével feslettek a rügyek levéllé. Szalamandra anyó is felébredt rejtekhelyén és álmosan, lomhán indult a kövek között. Szóval szép napok köszöntöttek a Börzsönyre. A völgyekben zöld fű burjánzott, melyet források, patakok kristálytiszta bő vize öntözött. Az idő bár napos maradt, de néha eleredt az eső, és akkor megállt, és esett és esett, aztán ahogy jött el is vonult. A felhők tovaszálltak az égen és napsugarak szárítgatták a földet. Ha sokáig esett, akkor a Hárs Tündér ellátogatott Börzsöny Apóhoz a korom-bérci házikóba és segített neki a varázslatokban, a fazekas korong forgatásában. A varázslatok nyomán csönd és béke szállt a Börzsöny erdejének fáira, ami megpróbálta távol tartani az önzést, hiúságot a zajos és neveletlen csúnya dolgokat, melyek távoli világokból tévedtek a fák közé. Sajnos az utóbbi években Börzsöny Apónak egyre több és erősebb varázslatra volt szüksége.
– Szeresd a természetet, és áhítattal lépj szentélyébe! – e szabály betartatása volt a legnehezebb feladat. Betartatni a látogatókkal, hogy csak az jöjjön a Börzsönybe, akit a szeretete vonz, áhítattal tegye lábát a tavaszi fűre, és ne felejtse el a természet törvényeit, mert akkor pusztulás lesz az erdőn. Szerencsére a tündérek és manók, de még a boszorkányok is segítik Börzsöny Apó varázslatait.
A Három-hárs gerincét omladékos lejtők koszorúzzák, szeret itt lakni a Hárs Tündér.
Innen indul munkába minden nap. Egy szép napon arra lett figyelmes, hogy tüsszentett egyet, ő talán észre sem vette volna, ha a közelében lévő bükkfa oldalán lévő taplógomba felől egy éles kis hang nem szól hozzá.
– Kedves egészségedre!
– Köszönöm szépeeeehhhccc – tüsszentett megint, és szemét a gomba felé fordította, amin Kende manó ücsörgött a lábát lóbálva.
– Hát te mit csinálsz azon a gombáááhhhccc..?
– Kanyarintok a bőréből egy darabot. Új hátizsákot készítek. A régi már elkopott. Te viszont jól megfáztál.
– A reggeli sétáimon a harmattól nedves lesz a ruhám alja, a papucsom is sokszor átázik, nem is gondoltam rá, hogy megfázhatom.
– Szerintem keresd meg Ambrust, készít neked mézes teát. Tudod mit? Inkább menj haza! Majd én megkérem Ambrust és közösen meglátogatunk. Ravasz a tavasz, csalóka az idő. No majd Ambrus teája rendbe hoz.
A Hárs Tündér megfogadta a tanácsot és kedvenc hársának odvába pihenni tért.
Amikor Ambrus és Kende megérkezett a Hárs Tündér már nagyon rosszul volt. Szemei kipirosodtak, tüsszögött és folyt az orra.
Ó jaj, te nagyon megfáztál. Nem hiszem, hogy a reggeli harmat az oka, inkább sokat ücsörögtél Patak Tündér nedves, nyirkos kövén. – jelentettei ki Ambrus. Nem csodálom, annyi érdekeset tud mesélni, hogy észre sem veszed az idő múlását. Legközelebb inkább egy korhadt fa tönkjén pihenj.
– mondta, miközben megtöltötte édes hársfa mézzel a tündér gyűszűjét. Harmatos kulacsból borogatást rakott a homlokára és koriander magból sajtolt olajat cseppentett a mézes teába.
– Lassan kortyolgasd! A manók erre a hétre átveszik a munkád. Ez a megfázás nem tréfa.- csóválta a fejét.
Nehéz hét kezdődött a manók számára. Épp a virágba borítás volt a Hárs Tündér feladata, s még épp hogy csak belekezdett a nagy munkába. Folytatni kellett a megkezdett virágzást, s ráadásul a virágokkal egyre több manógyerek is született, akiket figyelni, irányítani kellett, beavatni a jóság és szeretet tudományába.
Miksa és Kende reggelente látogatta meg a Hárs Tündért, Erna és Blanka este kereste meg. Délben Ambrus ment megitatni mézes teával. A Hárs Tündér mégsem lett jobban, sőt egyre gyengébb lett, egyre jobban folyt az orra, pirosodott a szeme. A manók hiába igyekeztek, a munka elmaradt. Hiába Ambrus ápolása a Hárs Tündér, már két hete nyomta az ágyat.
– Talán tündéreknek nem jó a mézes tea. -mondta egy nap Miksa
– Igazad lehet. – töprengett Ambrus – Egy manó már rég meggyógyult volna.
– Börzsöny Apó mit mond? – kérdezte Kende.
– Semmit, csak simogatja a szakállát és szerinte meg kellene kérdezni a Csóványos boszorkányát, hiszen ő a füvek tudója. A Hárs Tündér viszont tiltakozik, nem szeretne tanácsot kérni egy boszorkánytól. Tudod a fiatalság nehezen fogadja el az idősebb tanácsát.
– Hát nem is tudom. Rajtam is segített már, amikor a patak egy éles köve felhasította a lábam. Egy kettőre ellátta a sebem, elállította a vérzést, puha levélfáslit tett rá. Két nap múlva kutya bajom nem volt. Bár meg is szidott, hogy mit hancúrozok mezítláb a patak éles kövei között. Zsémbes, öreg boszi, de a szíve a helyén van. Csak ne lenne, olyan öreg…
– Senki sem olyan öreg. Az élet az idő megsokszorozódása. A boszorkányok öreg tündérek, sok-sok tapasztalattal. Csak azokban a mesékben gonoszak, amit a manógyerekeknek meséltek. Igazából, kedves öreg varázserővel felruházott nénik. A Börzsönyben csak ketten élnek. A Csóványos boszorkánya és a Só-hegy boszorkája. Az egyik a füvek ismerője, a másik az időjárás barátja. Az egyik a Csóványos bozótjában él és naphosszat a növényeket gyűjti és szárítja, s velük a világot gyógyítja. A másik a Só-hegy ködös sziklakatlanjában lakik és barátai a szelek, az eső, a zúzmara, velük a világot irányítja. – mesélte Ambrus, aztán kijelentette. – Szólok Börzsöny Apónak hívja el a Három-hárs gerincéhez, mégis csak több tapasztalata van a gyógyítás terén, mint nekem.
Csalán-seprűn lovagolva nincs messze a Csóványostól a Három-hárs gerince. A Csóványos boszorkája három fertály óra alatt megérkezett a beteg tündérhez.
– Szervusz kislány. – köszöntötte a beteg tündért, és megcsipkedte az arcát, amit a tündér nagyon utált. – Hüm-hüm. Nem náthás vagy te szentem, hanem allergiás. –jelentette ki magabiztosan, pár perc vizsgálat után.
– Az meg mi? – kérdezte a tündér.
– Túlérzékeny lettél valamire. Hüm-hüm. De vajon mire? Hüm-hüm. Valami allergiás állapotot okoz, elhúzódó allergiás fertőzésed van. Hamarabb is hívhattatok volna. Hüm-hüm. Miből van itt rengeteg?
– Bükkfából. – kotnyeleskedett Erna.
– Nem, nem hiszem. Ez itt a Három-hárs és te még ebben is laksz. Hüm-hüm. Arra gondolok, hogy a hársfa virágjára lettél te érzékeny, a sárga virágpor most is a ruhádon van, ráadásul Ambrus méze is ebből a virágból készült, nem csodálkozom, hogy nem gyógyulsz. Hüm-hüm.
– Ó, és tudsz rajtam segíteni?
– Hát, ezt még ki kell elemeznem. Kellene valami „anti-hárs” a számodra. De ne nagyon reménykedj, ha egyszer megtörtént a fertőzés, akkor ezentúl minden évben megismétlődik. Keverek én neked egy jó hársfamentes gyógyteát, de a legjobb lenne, ha elköltöznél.
– Elköltözni? Azért választottam ezt a helyet, mert gyönyörű. Imádom a hársfákat, még a nevemet is róluk kaptam.
A boszorkány csak csóválta a fejét.
– Hüm-hüm. Pedig jobb lesz, ha új ház után nézel. Ha annyira ragaszkodsz a nevedhez, (fiatalság hüm-hüm) akkor nézz körül a Hárs-patak völgyében. Igaz, hogy az oda vezető út, sziklás köves rézsűn kapaszkodik, de tudsz te repülni is. A sétához pedig legfeljebb több „tündér bocskort”, akarom mondani papucsot koptatsz majd.
A Hárs Tündér nem szólt semmit, csak szipogott, megtörölte az orrát, hümmögött, és gondolkodott. A Csóványos boszorkájának főzete három nap alatt talpra állította. Megfogadta az idősebb tanácsát és új lakhelyet keresett, barátnője a Patak Tündér segített neki. A Hárs-patak egyik völgyének katlanjában rábukkantak egy öreg tölgyre.
Az öreg fa a fiatalos bükkösben tekintélyt parancsolóan és szigorúan nézett a tündérekre.
– Ősi szokás köszönteni azt, akit nem ismerünk!
– Jó napot kedves tölgy.
– Nincs más dolgotok, mint itt bújócskázni? – kérdezte a két megszeppent tündért. – Hát ezért késik a nyár, nem a munkátokkal foglalkoztok. Mivé lesz a Börzsöny? – dohogott tovább.
– Nem bújócskázunk. Új lakhelyet keresek. – mondta a Hárs Tündér és elpanaszolta allergiás betegségének okát.
– Hát nem bánom. Ha a Csóványos boszorkája mondta, akkor szívesen látlak. Fiatal tündér korában volt ő is az odvam s koronám lakója. Akár már ma beköltözhetsz. De aztán menjen ám a munka!
A két tündér örömében táncra perdült, s lábuk nyomán nyíltak a virágok. S a fiatal bükkös kacagott, az öreg tölgy mosolygott szerteágazó lombja alatt.
(2007-ben született mesém Kisirtáson.)
A fotókat Mosolygó Zsanett készítette 2021.12.04. napján a Három-hárs gerincén.
Forrás: Akik szeretik a Börzsönyt facebook csoport.
Author: Deák Mária
Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Az írás számomra a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá tesz. A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen.Több antológiában jelent meg versem és prózám. A Holnap Magazin szerzője és az Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem. Net kötetemet Kötöny vére címmel az Irodalmi Rádió készítette. A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:Kötöny vére