Alkonyban merengve

 

Alkonyban merengve

Szemem elrévedt,
— éppen alkonyodott —,
a szép Természet
nap-végre mit hagyott?

Maradt-e szín, fény
dallam és kacagás,
langy szellő, növény-
illat, csín, aromás?

Hagyott-e díszt, dús
díszletet, színfalat
ékest; vörös rúzst,
mit megúnt pirkadat.
– – – – – – —
Választ nem vártam
e felvetésemre;
inkább felszálltam
képzelt messzeségbe.

Emlékek sora,
s fantázia-képek
ragadtak tova
— széjjel onnan nézzek!

De magasabbra,
az űrbe szárnyaltam,
hol Földre, Napra,
ámulva bámultam :
– — – – – – —
Bíbor-köntösben
pompázik, nézd, a táj
karmazsin rőtben
gurul még Nap-batár.

Sárga: ring-árad,
amint arany kalász
búcsút int mának
— napszínű ragyogás.

Zöld: még friss-üde?
természet lét-színe;
tenger türkize,
smaragdja ragyog-e?

Fény szűri lombon
árnyalatokban, ám
virít kies dombon,
kis béka hátán.

Ős alga mezők,
dzsungelek-szigetek
most is zöldellő-
élénk még színetek.

Kéknek tenger-mély
éj-sötét tónust ad,
élénkebb remény-
színt nefelejcs kap.

Felhőket égi
óceán hűt, nyaldos,
lágyan csipkézi
rózsás árnyalat most.

Ligetek lelke:
madarak trillája,
ha jő az este,
kis csőrük imája.

Őz surran csendben,
rikolt a fajdkakas,
róka már lesben,
felrebben vadkacsa.

Vonítás hallik
— kutya kötelesség;
kis falu látszik,
tehénke bődül még.

Vidám gyermekhang
zsivajg, majd elhalkul,
kondít nagyharang
utcaajtó zárul.

Szellő-lány járja,
fű szoknyája lebben,
rét-parfüm árad
mezőkön, berkekben.

Loncok kis batyut,
szirmuk bontogatják,
nektár-dús illatuk
fuvallatba fonják.

Venyige füstje
tőkék között terjeng;
mustját leszűrte,
jó gazda elmereng.

Áldja a termést,
az esőt, a napot.
Kímélt jégverés
— hiszi a holnapot.

Must forr hordókban,
présben szőlőszemek,
még távozóban
‘hálaisten’-t rebeg.

– – – – – – –

Már nemcsak testét
de lelkét is láttam;
a Világ rendjét
csodásnak találtam.

Kérdésre választ…
– sokkal többet kaptam:
élmény eláraszt,
‘mit tapasztaltam:

Áldja pazarul
Földjét színeivel,
ellátja az Úr
csodás kincseivel.

Kevés vagy fogyás
Nála ismeretlen.
Élő Alkotás
— kimeríthetetlen.

2021.09.08. Thesaurus

Kincses János
Author: Kincses János

Kincses János az Irodalmi Rádió szerzője. Kincses János vagyok, Győrújbaráton lakom családommal már több mint húsz éve. Első komolyabb írásaim középiskolában, majd kötelező katonai szolgálatom alatt készültek. Ezek dalszövegek, rövidebb versek és egy még el nem készült Misztérium játék szövegkönyve és betét dalai. Nagy részük negyven évig pihent. Tavaly tavasszal kerültem kapcsolatba a facebook-on különböző irodalmi alkotó csoportokkal, akiknek tagjai segítőkészen megjelentették műveimet oldalaikon és további írásra buzdítottak. Azóta több mesét, játékos történetet, hosszabb prózát és verset írtam. Valamint megpróbálkoztam az apeva, haiku, haiga és pundurka műfajokkal. Mivel sokan segítenek nekem, akik ezekben a műfajokban jártasak és profinak számítanak, próbálok kiteljesedni és egyre színvonalasabb alkotásokat közreadni.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doktor bácsi

Doktor bácsi   Doktor bácsi gyere gyorsan, Hogy elmondjam fáj a torkom,, Varázsolj hát nekem mesét, Gyógyítsa meg nép gyermekét!   Adjál nekem útmutatást, Miként

Teljes bejegyzés »

Mièrt hangtalan

Miért hangtalan, miért csak szemeddel mondod, nem jó ez így, Már réges-rég nem azt csináljuk, amit szeretnénk. Átverjük magukat, hogy ez csak ideiglenes. Minden mi

Teljes bejegyzés »

BÉKE

BÉKE Belenézek a tükörbe ha mosoly néz vissza a lelkembe Édes álomba szenderít tündérvilágba elrepít Keresem a boldogság kútját szomjam oltva békémet meglelhetem Elérhetem s

Teljes bejegyzés »

A legnagyobb a szeretet

A legnagyobb a szeretet. A legek világában élünk Versenyzünk és ha csúcsra érünk Diadalmasan széttekintünk Az egész világot a lábunk előtt véljük Pedig csupán egy

Teljes bejegyzés »

ÉRKEZIK AZ ŐSZ

Érkezik az ősz múlik a nyár, Ám, Nap forrósága még átjár. Még lüktetve mutatja magát, Majd a hűvös ősz köszönt ránk.   Erdő szín kavalkádban

Teljes bejegyzés »