Alkonyban merengve

 

Alkonyban merengve

Szemem elrévedt,
— éppen alkonyodott —,
a szép Természet
nap-végre mit hagyott?

Maradt-e szín, fény
dallam és kacagás,
langy szellő, növény-
illat, csín, aromás?

Hagyott-e díszt, dús
díszletet, színfalat
ékest; vörös rúzst,
mit megúnt pirkadat.
– – – – – – —
Választ nem vártam
e felvetésemre;
inkább felszálltam
képzelt messzeségbe.

Emlékek sora,
s fantázia-képek
ragadtak tova
— széjjel onnan nézzek!

De magasabbra,
az űrbe szárnyaltam,
hol Földre, Napra,
ámulva bámultam :
– — – – – – —
Bíbor-köntösben
pompázik, nézd, a táj
karmazsin rőtben
gurul még Nap-batár.

Sárga: ring-árad,
amint arany kalász
búcsút int mának
— napszínű ragyogás.

Zöld: még friss-üde?
természet lét-színe;
tenger türkize,
smaragdja ragyog-e?

Fény szűri lombon
árnyalatokban, ám
virít kies dombon,
kis béka hátán.

Ős alga mezők,
dzsungelek-szigetek
most is zöldellő-
élénk még színetek.

Kéknek tenger-mély
éj-sötét tónust ad,
élénkebb remény-
színt nefelejcs kap.

Felhőket égi
óceán hűt, nyaldos,
lágyan csipkézi
rózsás árnyalat most.

Ligetek lelke:
madarak trillája,
ha jő az este,
kis csőrük imája.

Őz surran csendben,
rikolt a fajdkakas,
róka már lesben,
felrebben vadkacsa.

Vonítás hallik
— kutya kötelesség;
kis falu látszik,
tehénke bődül még.

Vidám gyermekhang
zsivajg, majd elhalkul,
kondít nagyharang
utcaajtó zárul.

Szellő-lány járja,
fű szoknyája lebben,
rét-parfüm árad
mezőkön, berkekben.

Loncok kis batyut,
szirmuk bontogatják,
nektár-dús illatuk
fuvallatba fonják.

Venyige füstje
tőkék között terjeng;
mustját leszűrte,
jó gazda elmereng.

Áldja a termést,
az esőt, a napot.
Kímélt jégverés
— hiszi a holnapot.

Must forr hordókban,
présben szőlőszemek,
még távozóban
‘hálaisten’-t rebeg.

– – – – – – –

Már nemcsak testét
de lelkét is láttam;
a Világ rendjét
csodásnak találtam.

Kérdésre választ…
– sokkal többet kaptam:
élmény eláraszt,
‘mit tapasztaltam:

Áldja pazarul
Földjét színeivel,
ellátja az Úr
csodás kincseivel.

Kevés vagy fogyás
Nála ismeretlen.
Élő Alkotás
— kimeríthetetlen.

2021.09.08. Thesaurus

Kincses János
Author: Kincses János

Kincses János az Irodalmi Rádió szerzője. Kincses János vagyok, Győrújbaráton lakom családommal már több mint húsz éve. Első komolyabb írásaim középiskolában, majd kötelező katonai szolgálatom alatt készültek. Ezek dalszövegek, rövidebb versek és egy még el nem készült Misztérium játék szövegkönyve és betét dalai. Nagy részük negyven évig pihent. Tavaly tavasszal kerültem kapcsolatba a facebook-on különböző irodalmi alkotó csoportokkal, akiknek tagjai segítőkészen megjelentették műveimet oldalaikon és további írásra buzdítottak. Azóta több mesét, játékos történetet, hosszabb prózát és verset írtam. Valamint megpróbálkoztam az apeva, haiku, haiga és pundurka műfajokkal. Mivel sokan segítenek nekem, akik ezekben a műfajokban jártasak és profinak számítanak, próbálok kiteljesedni és egyre színvonalasabb alkotásokat közreadni.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves János! Nagyon szép, természeti képekben gazdag verset írtál. A természetet magam is szeretem, úgyhogy örömmel olvastam. Köszönöm szépen az élményt.🙂

    Szeretettel:

    Katica

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

KISLÁNYOM

Mint a legtöbb írásom ez is egy pályázatnak köszönheti létrejöttét. A pályázatot az Otthonápolás világnapjára írta ki a Lépjünk, hogy léphessenek nevű egyesület. Helyezést, díjat nem nyertem, de művem bekerült a pályázatra beküldött valamennyi írást egybegyűjtő, a témához méltó, gyönyörű kiadványba. Büszke vagyok a megtisztelő megjelenési lehetőségre, s egyben köszönöm is azt.

Teljes bejegyzés »

Tőzsdei idill

Sunyin osonva mosolya vibrál, puha léptekkel nesztelen suhan, fagyos ködöt hintenek finom hangjai: Szolga had! szólíts úgy, hogy uram! Csak szűkölő félsz  szava sejlik, felette

Teljes bejegyzés »

Esti randevú

Edit Szabó : Esti randevú          /   Műdal dialóg formában / “Csókot kaptam nem is olyan régen,” mert szeretsz engem,szívből igazán, minden

Teljes bejegyzés »

ERZSÉBET KIRÁLYNŐ

        ERZSÉBET KIRÁLYNŐ            Csodás uralkodó voltál, ismerték a  nevedet, Hisz amit Te képviseltél, maga volt a SZERETET. Hetven évnyi uralkodás…nem volt sokszor könnyű dolgod,

Teljes bejegyzés »

A világ rendje

Egy idős nő szaladt a nyiladozó virágú akácfák sora alatt a szomszédos parasztházig. Szoknyáját a térdéig felhúzta úgy kerülgette az út menti pocsolyákat. – Károly!

Teljes bejegyzés »