Boróka ágya
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Nem akartam ezt az interjút, már jeleztem is reggel a felettesem felé. Hiszen kit érdekel egy ágy? Abban nincs semmi sztori. Csak egy ágy-könyörgőm-mondtam is a főnöknek, de ő erre azt válaszolta: légy szíves menj oda és készítsd el velük az interjút maximum nem adjuk le. Az édesapa ragaszkodik hozzá ő készítette az ágyat. Így sok választásom nem volt. Beültem a taxiba és indultam is a Nagy utcába, ahol már vártak rám. Középidős házaspár. Kedvesen kínáltak teával. Öltözékük egyszerű, szinte már puritánnak mondanám. Mind a ketten fekete ruhát viseltek. A feleség kis termetű, sápadt arcú, a férfi pedig folyamatosan öleli, puszilja. Jó volt rájuk nézni, látszott rajtuk, hogy szeretik egymást.
A teát megittam, majd az apa beinvitált a szobába, ahol az ágy volt.
A szoba egy kislány Boróka szobája és az ágy az övé. Az ágy, amiről nekem interjút kellett volna csinálnom, de a látványra, ami fogadott én se voltam teljes egészen felkészülve. Baldachinos gyönyörű szépen megmunkált szívekkel díszített tölgyfa ágy. Szép gondosan beágyazva, rózsaszín takaróval. A tömör fa illata belengte a szobát.
2 szer festettem át-kezdi az édesapa majd így folytatta-én magam készítettem Borónak a születésnapjára. 4 hétig dolgoztam rajtam. Valóban látszott is az ágyon, hogy meg lett munkálva, ki lett dolgozva. Minden egyes szív részletgazdagon lett megmunkálva. Ezt mint utólag kiderült Boró kérése volt. Így becézték a kislányukat. Első gyermek révén nagyon vártak rá és, amikor megszületett az édesapa megfogadta, ha nagyobb lesz készít neki valamit fából hiszen asztalos volt, amit Boróka majd élvezhet. A kislány ágyat kért a szüleitől. Miért pont ezt?-kérdeztem. Ők maguk se tudták rá a választ, de ekkor a némán ülő édesanyja szólt meg. Tudja Boró csendes gyerek-szeret olvasni, szereti a könyveket gondolom ezért is kérte az ágyat, hogy itt tudjon olvasni. Amikor olvasott királylánynak képzelte magát-amikor ezt mesélte az anyukája hirtelen vettem észre, hogy a szeme a múltba révedt, száján pedig egy halvány mosoly jelent meg az emlékkép láttán.
Akkor gondolom ezért a baldachin. Igen ezért-feleltek egyszerre a szülők.
Valóban nagyon szép ágy jegyeztem meg. Beszélhetnék Borókávakl is-kérdeztem. Majd a szülők összenéztek zavartan. Nem értettem ennek okát.
Azt hittem tudja? -vette át a szót az édesapa.
Mit tudok? kérdezem vissza.
Mikor beszéltem a felettesével vele közöltem.
Egyre zavarosabb kezdett ez az egész lenni, hirtelen idegennek, kívülállónak éreztem magam.
Boróka meghalt, egy hete itt az ágyában-törte meg az édesanya a csendet. Majd így folytatta: a születése óta tudtuk, hogy beteg, minden idejét itt ebben a szobában töltötte. A reggeleken énekeltünk a madaraknak ezért van az ágy tetején egy madár szimbólum. Ekkor pillantottam fel és vettem észre a csodálatosan szép madarat. Szárnyai kinyitva repül fel az ég felé a mennyországba.
A szemembe könnyek szöktek, nincs jogom itt lenni és az ágyról és családról interjút készíteni, de Boróka szülei ragaszkodtak hozzá ezért gyorsan elkészítettem az interjút, összevágtuk hozzá az anyagot, másnap le is ment és országos nézettségi csúcsot döntött meg főműsor időben az ágy és a kislány, aki egész kis életében az ágyban élt és ott álmodott szebbnél szebb meséket.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.
