Ünnepi hangulat. Elvagyok magamnak,
és gondolkodom mindenféle dolgokon.
Elképzelek egy világot, kiszínezem,
bölcselkedek és csöndemben fontoskodom.
Még nem lenne késő egy úton haladni.
Hogyha párosulna a szív és az elme,
nem lelketlen, holt mederbe folyna vissza
életünket adó, teremtő kegyelme.
Mi lenne, ha…? A fejemben ilyesmi jár,
– elillanó, sovány pillanatok ezek –
s újra kérdem: mért` nem foldozzuk be bolygónk
boldogságfalain a repedéseket?
Author: Pocsai Piroska
Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás koromig szüleimmel és négy testvéremmel. A családban úgymond én voltam a „vakarék”, így a szeretet és kényeztetés ezer ágról szállt reám. A középiskolát 1968-ban Tiszaszederkény-Leninvárosban kezdtem, azóta itt élek családommal. Mióta nyugdíjas vagyok, írogatok, két éve próbálkoztam komolyabban gondolataimat versbe szedni. A POET. hu oldalon jelennek meg verseim Pocsai Piroska szerzői név alatt, valamint a Kaptárkövek Bükk aljai folyóiratban és a Rímkovácsok című lapban negyedéves rendszerességgel. A mindennapok érzéseit próbálom közvetíteni. Szeretem a szépet, szeretem az embereket és szeretem az életet.
