A tavalyi tél is elmúlt valahogy.
„Valahogy” ez is el fog múlni egyszer,
Csak ki kell tartani jövő tavaszig
Ki sem mozdulva majd néha napokig.
Négy óra és kinn hideg és sötét van.
A sötétség ahogy ráborul a tájra,
Gondolataim reménytelenné válnak…
Még jó, hogy rám itthon meleg szobák várnak!
Kinn is, benn is, hogy fáj a te hiányod!
Nincs már, akit óvón átöleljek én.
S nincs, aki engem szintúgy átöleljen,
Óvva, szeretve, a karjára vegyen!
Volt tizenöt együtt eltöltött telünk,
Úgy teltek el, szinte észre se vettük!
Ám novemberben már egyedül voltam,
Terád sírva nagyon sokat gondoltam!
A tél majd elmúlik és lesz új tavasz,
Aztán megjön majd „a nyár, a nevetős.”
És újra sokáig lesz majd világos,
Csak az én kedvem nem lesz már “virágos”!
A virágok: rákerültek sírodra.
Ne hagytál volna ennyire magamra!
A komáromi temetőben lennél?
Nem! Te végleg a szívembe költöztél!
Author: Bodnár Ildikó
Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...