A tavalyi tél is elmúlt valahogy…

A tavalyi tél is elmúlt valahogy.

„Valahogy” ez is el fog múlni egyszer,

Csak ki kell tartani jövő tavaszig

Ki sem mozdulva majd néha napokig.

 

Négy óra és kinn hideg és sötét van.

A sötétség ahogy ráborul a tájra,

Gondolataim reménytelenné válnak…

Még jó, hogy rám itthon meleg szobák várnak!

 

Kinn is, benn is, hogy fáj a te hiányod!

Nincs már, akit óvón átöleljek én.

S nincs, aki engem szintúgy átöleljen,

Óvva, szeretve, a karjára vegyen!

 

Volt tizenöt együtt eltöltött telünk,

Úgy teltek el, szinte észre se vettük!

Ám novemberben már egyedül voltam,

Terád sírva nagyon sokat gondoltam!

 

A tél majd elmúlik és lesz új tavasz,

Aztán megjön majd „a nyár, a nevetős.”

És újra sokáig lesz majd világos,

Csak az én kedvem nem lesz már “virágos”!

 

A virágok: rákerültek sírodra.

Ne hagytál volna ennyire magamra!

A komáromi temetőben lennél?

Nem! Te végleg a szívembe költöztél!

 

 

Bodnár Ildikó
Author: Bodnár Ildikó

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A legszebb Asszony csókja

A legszebb s legcsókosabb Asszony Szép vérvörös ajka csókoljon ajkon. Mandula szemeiben lássam magam, Elmúlásig diadalmasan.   Omoljanak magány- tornyos kupolák, Vörös – szirom egykori

Teljes bejegyzés »

Szépülő haragod

Minden sírásod szépülő mása Maradt emlékeim tört varázsa. S mosolyod büszke álma vigyázza.                                                                 Oly jó volt forrón ölelni Téged, Óvni mindig büszke közelséged,

Teljes bejegyzés »

A legcsodásabb kincsem

Mosolyodban ragyogni lássam, A legszebb szerelmedben szemeid, S szívem legmélyére már elássam.   Jöttem, mindenem volt a nincsen. Taszítva, űzötten tértem hozzád, S Mindenem a

Teljes bejegyzés »

Örök varázsod

Varázsod, szép varázslat, Magad bennem meglássad. Vörös ajkaid csókja, Életem monológja.   Perceid perceimben Körforgás ereimben. Szemeiddel látom én, Bohém magam oly büszkén.   Kezeiddel

Teljes bejegyzés »

Egy februári estén

Esti holdvilágos zivatarban, Könnyeidben ázott arcom, A legszebb csóktalan napon.   Csillagok, riadt szemű gyermekek. Nehéz felhők ölén süppedt, Vágy szavunk dühe elcsüggedt.   Múltunkban

Teljes bejegyzés »

Az Élet – gálya evezőse

Homlokomon az Élet csókja, Szemeimben akarat máglya, Lobban bele az éjszakába. Hajnalom szebben beragyogja.   Vörös éjben, dübörgő éjben, Pislognak hallgatag csillagok. S a táj

Teljes bejegyzés »