Vöröslő halálba fulladt szabadság.
Romjain felépült, elnyomó új világ.
Új rendszer hajnalán a csillagok fekszenek.
Rabszolgák maradtunk a fejlődés nevében.
Modern sebeinken, klasszikus fájdalmak.
Szabadnak születtünk, miért hordunk láncokat.
Majdani holnapon a dühünk nem marasztal.
Lenyomott szavak, majd a torkunkon akadnak.
Mélyen hallgat, mert sosem volt szabad.
A fénylő égre nézett minden egyes nap.
Várta, hogy a sors majd, vigasztalást ad.
Esténként a parton ült, s kavicsokat dobált.
Negyven ledolgozott évre emlékezni próbált.
Mi volt, ami éltette, ennyi év mellett?
De a válaszok, mint a kavicsok, a mélybe süllyedtek.
Fekete hajnalon a halál kopogtat.
Most múlik az élete, egy mélyen hallgatag.
Mélyen hallgat, mert sosem volt szabad.
Mélyen hallgat, mert nem volt szabad.
Author: Tóth-Kurtz Márton
Tóth-Kurtz Márton az Irodalmi Rádió szerzője. Magány és közösség, vihar és halálos csend, öröm és átérzett bánat, igazságérzet, tánc, szobor, szárnyaló madár, tenger és kiszáradt, ráncos föld, selymes és karcoló, zene, félmeztelen fiatalság és bölcs nagykabát, élet, az irodalom végtelen. Marci vagyok, 98' óta írok. Versek, dalszövegek, novellák, a próbatételeim. Az írott irodalomra nagy szüksèg van ebben a nehéz és elképesített világban, ha nem edzük a képzeletünk izmait, sivár és kietlen élet vár ránk. Mindennap írni, ez a mottóm, s ez már egyre többször sikerül.
