Egy kiállítás képei

Fényeket festett. Szineket és nap utakat. Az évek alatt sok tucat vászonra, mígnem egy nap letette az
ecsetet és úgy döntött befejezte. Többé nem veszi kezébe, mert tökéletesebbet már nem festhet.
Kiválasztott tíz képet és a többit elégette. Addig egyetlen egyet sem adott el, sőt munkáit senki sem
láthatta. Most gondosan elrendezte a megtartott képeket és kinyitotta műterme ajtaját. A fények és
színek becsalogatták az embereket, akik csodájára jártak az ismeretlen festő kiállításának.
A hetedik napon megjelent a Műgyűjtő. Megállt a terem közepén és lassan körbe forogva vizsgálta a
festményeket, majd az ajtóhoz lépett és határozott mozdulattal becsukta. Ketten maradtak a napút
képekkel. A Műgyűjtő gazdag volt és tudta mit akar. A Festő szegény, de valamit ő is tudott, többé
már nem tud festeni ilyen képeket.
A szerződésüknek két pontja volt, amelyet a Festő könnyed szívvel elfogadott. Nem dedikálja a
vásznakat és soha többé nem fest. A Műgyűjtő hatalmas összeget fizetett a képekért és egyben a
műteremért.
A Festő húszegynéhány év múlva egy éjszaka tért vissza a városba. Egyenesen a műteremhez vezetett
útja. Megmaradt pótkulcsával kinyitotta az ajtót. Hátizsákjából kivette palettáját és csupa sötét
színeket nyomott rá a festékkészletéből. Gyorsan dolgozott. Valamennyi képét kijavította. Árnyakat,
árnyékokat, fellegeket festett. Árnyalta a nap utakat, átszínezte a fényeket. Kiegyenesítette a
síkokat. Végül eltörte vonalzóját és mind aláírta. Munkáit befejezte. Jobbat már tényleg nem
festhetett.
A városszéli tó hold világította ezüst útjába csobbant. Csendesen siklott a sötétben tündöklő
fényforrás irányába, mígnem teljesen ellepte a víz.
Reggel ajtónyitás után nem borult fénybe az utca. Az őrök egy levágott emberi fület találtak a terem
egyik sarkában. A másikban vonalzók darabjait.

Pázmándi Péter Loránt
Author: Pázmándi Péter Loránt

Pázmándi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. 1959-ben születtem. Jogi egyetemet végeztem ennél azért kicsit később, majd vállalkozó lettem, amíg lehetett, amíg meg nem tetszett vállalkozásom valakiknek. Már kisiskolás koromban írni kezdtem. Zsengéket persze. Majd egynéhány írásom megjelent itt-ott, fontos, s kevésbé fontos helyeken. Jó pár esztendeje rendszeresen publikálok irodalmi portálokon. Nem másért, hanem, mert: időnként visszagondolok magamra, amikor még nem gondoltam arra, mit gondolok magamról akkor, amikor visszagondolok magamról nem gondolkodó magamra… Hitem szerint, van az irodalomnak egy olyan szegmense, amelynek lényege a gondolat és formája szükségszerűen a „mondolat”. Nézegetem a világot, s ennek eredményét megpróbálom időről-időre, amikor eszembe jut valami „értelmes, vagy érzelmes” szócsokrokba foglalni. Hangsúlyozom: próbálom! Összefoglaló verskötetem Vonzások és polaritások címmel magánkiadásban 2018. végén jelent meg. Ezután novellás kötetem 2021 elején jelent meg magánkiadásban (hogyan is lehetne manapság másként irodalmat megjelentetni újként, új gondolatokkal, sajátos zártkörű írói kánon, mondhatnám zártkörű írégység mellett), Gondoltam így, gondoltam úgy címmel… Irodalom másként, más szemmel!

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Genezáreti tó / Biblia Lukács 8:22-25

A Genezáreti tó Author: Mahler-Fürj Katalin Mahler-Fürj Katalin vagyok, Gyomán születtem 1976-ban. Versek írásával 15 éves korom óta foglalkozom, mely számomra nemcsak önkifejeződés, hanem varázslat

Teljes bejegyzés »

A Genezáreti tó

A Genezáreti tó Author: Mahler-Fürj Katalin Mahler-Fürj Katalin vagyok, Gyomán születtem 1976-ban. Versek írásával 15 éves korom óta foglalkozom, mely számomra nemcsak önkifejeződés, hanem varázslat

Teljes bejegyzés »

VÉGSŐ BÚCSÚ

VÉGSŐ BÚCSÚ Tudjuk a költőnek az Ősz a gyengéje, Bár erősen didereg a kései szántás, A diószagú Ősz is bólogat feléje, A Nyárias időért most

Teljes bejegyzés »

Blamázs

     Blamázs Bécs főpályaudvarán a Münchenből érkező menetrend szerinti járatra meglepően sokan vártak. Sietve érkezett egy rövid bundás napszemüveges hölgy is. Barátnőjétől éppen elköszönt

Teljes bejegyzés »

Katica bogarak

Mostanában gyakrabban jövünk Bólyba. A család itt lakik. Aki meg nem, az hazavágyik ide, a békességbe. A templom tiszta és tán túl halk is. A

Teljes bejegyzés »

Tavaszváró

Karácsonyi csendben –szentek Vállamra szállnak, megpihennek. Füstös vonatfütty szétterül, Dér-párnán tücsök hegedül. Egy cinke ejti el a magot, Duzzogva köszönti A virradatot. Azután rám néz,

Teljes bejegyzés »