Haldokló Istenek új képmást szültek meg,
A magasló ég alatt uralnak lelkeket.
Elragadt életek, istent játszhatnak.
De az új világ kegyetlen, a gyengék elhullanak.
Halandók fájdalma ezernyi imában.
Üres szavakként gyűlnek az idő porában.
Ahova kerültek csak a gyűlölet épül fel.
A pénz hozta harag egy új embert követel.
De van amit nem vehetnek el, mert az csak a miénk!
A tűzzel mely legbelülről éget – keltsünk esélyt!
Reggel a túlélés ösztöne felkelni vezérel.
Csak a két kezünk miénk és homlokunk verejtéke.
Este már fáradtan. Dühünk már nyugtatva.
Megfullaszt lassan a hétköznapok sodra.
De van amit nem vehetnek el, mert az csak a miénk!
A tűzzel mely legbelülről éget – keltsünk esélyt!
Author: Tóth-Kurtz Márton
Tóth-Kurtz Márton az Irodalmi Rádió szerzője. Magány és közösség, vihar és halálos csend, öröm és átérzett bánat, igazságérzet, tánc, szobor, szárnyaló madár, tenger és kiszáradt, ráncos föld, selymes és karcoló, zene, félmeztelen fiatalság és bölcs nagykabát, élet, az irodalom végtelen. Marci vagyok, 98' óta írok. Versek, dalszövegek, novellák, a próbatételeim. Az írott irodalomra nagy szüksèg van ebben a nehéz és elképesített világban, ha nem edzük a képzeletünk izmait, sivár és kietlen élet vár ránk. Mindennap írni, ez a mottóm, s ez már egyre többször sikerül.