Vihar lesz

A Tisza partjánál fekvő faluban az égvilágon semmi különös nem volt. A partjában sem. És Petiben sem, aki a parton állt. Mégis, már vagy egy órája álldogált ott mozdulatlanul. Nézte az eget, a nyugatról lassan kúszó sötét felhőket. Vihar lesz. Ez biztos.

Már érezni a levegőben azt a tompa kesernyés ízt, ami ilyenkor mindig rátelepszik a tájra. Peti még mindig nem mozdult. A szél, mintha már erősebben fújna. A fűszálak intenzív táncba kezdtek, s a víz is határozottabban nyaldosta partjait.
Egy szürke gém röppent fel riadtan s menedéket keresve tovarepült. Az égbolt egyre sötétebb, szinte már lilába fordult. Peti lehajolt, felvett egy követ, és olyan erősen dobta a vízbe, ahogy csak tudta. De a Tisza vize észre sem véve dühét, némán elnyelte a kavicsot, mintha mi sem történt volna. Csak nézett mereven a kő után. Majd lehajolt, és felvett egy másikat. Azt még erősebben hajította el. Majd újra és újra.
Minden egyes kőhajítással Petiben felszabadult valami, és felszítva haragját üvölteni kezdett. Egymás után záporoztak a kavicsok s vesztek bele a sodrásba. Miután kifáradt, csak figyelte ahogy tova halad a víz, s bízott benne, hogy bánatát is jó messzire magával viszi.

A szél felerősödött, mint aki parancsot teljesít. Gyorsabban ringatózott a víztükör s szaladva folyt tovább. Peti szeméből kibuggyant egy könnycsepp, s a szél felé fordítva arcát felnézett a fekete égre. Vihar lesz. Ez már biztos.

Gúnya Mária
Author: Gúnya Mária

Gúnya Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Mindig is szerettem az irodalmat. Már fiatalon érdekeltek a versek; játék a szavakkal, a rímekkel. Talán 15 éves koromban kezdtem írni magam is. Ez idáig többnyire csupán a saját fiókomba, a saját szórakoztatásomra. Ahogy teltek az évek, egyre több és több költemény született, és valahogy mindig egyre jobban sikerült. A versírás számomra egy másik világot jelent. Egy olyan helyet, ahol nem számít a külvilág, ahol szabadon, gondtalanul szárnyalhat a képzelet. Többnyire a saját érzéseim tükröződnek a sorokban, melyek lehetnek csintalanok, viccesek, de ha úgy adódik, akár szomorúak is. Remélem, szerzeményeimmel sikerül majd néhány gondtalan pillanatot hoznom a kedves olvasóknak is.  

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Füge

Füge. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Minden történet elkezdődik valahol és véget is valamikor. Füge története is ilyen. Sokáig nem is akartam megírni. Úgy voltam vele,

Teljes bejegyzés »

KÍNZÓ OLTALOM.

Ez az írás számomra azért jelentős, mivel ez volt az első, mint olyan, amit elküldtem egy pályázatra. A pályázaton akkor semmit nem értem el vele, ám a későbbiek folyamán bekerült két könyvbe, továbbá azonos címen színpadra is lett álmodva. Nem egy vidám történet, de úgy érzem roppant fontos, hogy minél többen elolvassák, mert tudomásom szerint a kint élő szabad embereknek fogalma nem volt, és most sincs arról, hogy mi, intézményekben élők mekkora jogfosztottságot éltünk át az elmúlt két évben.

Teljes bejegyzés »

KUTYMORGÓ

KUTYMORGÓ Ha az élet néha kemény, kérjél tőlem tanácsot, Soha nem hagylak egyedül, én vagyok a barátod. Napközben a házat őrzöm, néha tiszta unalom, De

Teljes bejegyzés »

Ábel vére az égbe kiált

Ábel vére az égbe kiált! Hány Kain született történelmünk során Megszenvedtünk, mire reggelre ébredtünk Ám friss reggelünk sem hozott békét nekünk Ábelként tengetjük megnyomorított életünk

Teljes bejegyzés »