Kibújt a Hold a felleg alól
Égi gázlón fényeket falt.
Reszketett fenn az a néhány csillag.
Ez az éhes madár mit akar?
Jöttek mentek mind a felhők,
Partot mostak, és az égbolt habzott.
Az Ikrek felé vágott a Szörny
Hatalmas volt, mindent látó
És lent nincsen sehol rejtek ajtó
Megtépte még a nagy Vadászt is,
Bőrén fénypötty alig maradt
Ez a kövér Rém meg egyre duzzadt
Hős Prométheusz szenvedett így.
Sas keselyű sem száll mindig!
Ki előre lát, ezt jó ha tudja,
A sötét égre kell sok csillag
Vissza nő majd annak mája,
Ki a merengőknek lángot hozott,
Szép tűzfényekkel felruházza,
Égi mesék szent vizébe,
Szór számtalan, szerelmes csillagot.
S. F.
2021. 12. 19/20.
Author: Simon Farkas
Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július
