Origó.
Olyan mélységeket és magasságokat nyítottál meg a lelkembe, melynek létezéséről nem is tudtam. Repültem, szárnyaltam veled. Kérlek ne engedj el sosem.
Szeretlek téged.
Ahogy a tenger szereti a hullámjait, hiszen az élteti.
Ahogy a nap lemegy és bíbor színbe tükrőződik.
Ahogy az élet és a hallál között lebegünk.
Mi ketten az Origón.
A két végpont.
A szerelmed, mint egy virág nektár.
Ragyogsz, mikor a nap süt az arcodra.
Játszol, látszol, mint egy kis gyerek.
Akarom, akarlak!
Még.
Sose engedj el.
Szeretlek téged.
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.
