Beck Brigitta: Azt szeretem, ami félig lehet enyém
Én a vadvirágokat szeretem,
A sárgába boruló pitypangos mezőt,
A könnyű széllel messze szálló magokat,
A csillagvirágot, a zsályát, a téltemetőt,
Én szeretem a vadvirágokat.
Én a vadmadarakat szeretem,
Ahogy ősszel elérhetetlen messzeségekbe szállnak,
És nem láthatom őket közelről soha,
Engem riaszt a madár, amit kalitkába zárnak,
Nekem a szabadság a legszebbik csoda.
Azt szeretem, ami félig lehet enyém,
A vadvirágot, amely elhervad kezemben,
Nem gyönyörködtetnek a nemesített rózsák,
Nem elég szép, ami itt van a közelemben,
De vonzanak az elrepülő gólyák.
Azt szeretem, ami elhagy és visszajön,
Amit távolról nézhetek, ami félig lehet enyém,
Ahogy elfagynak a virágok, és tavasszal újra nőnek,
Ahogy a madarak átszelnek az ősz borús egén,
Szeretem a játékát az időnek.
Én a szabadságot szeretem,
Az elérhetetlent, a szabálytalanságot,
Ahogy a madárszárnyak megsimítják a csillagokat,
Ahogy Isten megalkotta a világot.
Úgy szeretem a vadvirágokat!
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 20 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!
