Azt szeretem, ami félig lehet enyém

Beck Brigitta: Azt szeretem, ami félig lehet enyém

 

Én a vadvirágokat szeretem,

A sárgába boruló pitypangos mezőt,

A könnyű széllel messze szálló magokat,

A csillagvirágot, a zsályát, a téltemetőt,

Én szeretem a vadvirágokat.

 

Én a vadmadarakat szeretem,

Ahogy ősszel elérhetetlen messzeségekbe szállnak,

És nem láthatom őket közelről soha,

Engem riaszt a madár, amit kalitkába zárnak,

Nekem a szabadság a legszebbik csoda.

 

Azt szeretem, ami félig lehet enyém,

A vadvirágot, amely elhervad kezemben,

Nem gyönyörködtetnek a nemesített rózsák,

Nem elég szép, ami itt van a közelemben,

De vonzanak az elrepülő gólyák.

 

Azt szeretem, ami elhagy és visszajön,

Amit távolról nézhetek, ami félig lehet enyém,

Ahogy elfagynak a virágok, és tavasszal újra nőnek,

Ahogy a madarak átszelnek az ősz borús egén,

Szeretem a játékát az időnek.

 

Én a szabadságot szeretem,

Az elérhetetlent, a szabálytalanságot,

Ahogy a madárszárnyak megsimítják a csillagokat,

Ahogy Isten megalkotta a világot.

Úgy szeretem a vadvirágokat!

Beck Brigitta
Author: Beck Brigitta

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 19 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Charlie felmond

Charlie csöppet búslakodva indult vissza a bázisra, miután hat órakor befejezte a porszívózást a Pierre családnál. Ahelyett, hogy beparkolt volna feltölteni magát a dokkjába, sietve

Teljes bejegyzés »

Az éttermi végrehajtó

  Egyetlen egy dologra összpontosult minden: az időre. Gazdálkodni kellett vele, spórolni, be kellett osztani, mert minden perc számított. Nem lehetett már pazarolni. Ami csak

Teljes bejegyzés »

Kant emlékére

Bár mire képes az emberi faj ezt bizonyítja a múlt öröke Visszatekintve, távoli évek még felidéznek rémes képeket Kant tanítása: „az ész kritikája” Új filozófia,

Teljes bejegyzés »

Aquincum

Tűzött a déli nap, fénye rátelepült a lombra Fáradtan érkező csapat tikkadtan ért fel a dombra Vén Duna ballagott csendben, nézte a vízparti fákat Táborba

Teljes bejegyzés »

Stavros

Apollónnal utazhattunk, Stavroszon nem unatkoztunk minden jónak vége szakad búcsúzni csak szépen szabad   Megterítve már az abrosz elbúcsúzunk tőled Stavrosz. Jönnénk ide télen, nyáron

Teljes bejegyzés »