Rózsa Iván: Növényevők kontra ragadozók
Mottó:
„De ha kipusztulnak az utolsó ragadozók,
Megvadulnak a szelíd növényevők,
És meglincselik az erdőszéli hentest,
És ugyanígy járnak a gyanútlan törzsvevők…”
(Vidámpark együttes: Az utolsó ragadozók)
Ha két emberből állna az emberiség; az egyik a másik fölött uralkodna. Jobb esetben az erősebb a gyengébb, az ügyesebb az ügyetlenebb, a tehetséges a tehetségtelenebb felett. De a valóság elég gyakran, szinte mindig, nem ilyen, úgynevezett jobb esetekről szól. Tehát általában a sunyi uralkodik az őszinte, a bűnös a tiszta, az agresszív a szelíd felett…
Káin agyoncsapta testvérét, Ábelt, mert irigy volt rá. És itt most csak két ember viszonyáról írtam, eddig. Még visszásabb három ember kapcsolata; különösen, ha az egyik hölgy, a másik kettő pedig férfi. Nevezzük ezt az esetet szerelmi háromszögnek! Az állatvilágban a kanok megharcolnak a nőstény birtoklásáért: legyenek akár ragadozók, mondjuk oroszlánok; akár növényevők, mondjuk szarvasbikák. És az erősebb nyeri el a kegyet! Vulgárisan: az erősebb kutya él nemi életet!
Nincs is ezzel baj, de az emberek világában bonyolultabb a helyzet. Nem mindig az erősebb hím nyeri el a nőstény kezét, hanem az esetek többségében a gátlástalanabb, a rafináltabb, a gazdagabb stb. Bár a pénz bizony nagy úr! A gazdagság egyben erőt is ad. De a legnagyobb erő ahhoz kell, hogy életben tudjunk maradni kívülállóként ilyen viszonyok közt is, hogy felülről tudjuk szemlélni e gyermekded játékot, mint valami rajzfilm figurák kis epizód történetét.
Az állatok nem politizálnak, ők egyszerűen megküzdenek a fennmaradásért. És a növényevők is összetartanak jobb esetben, lásd a kafferbivalyokat a Zambézi vidékén, sikeresen a közös cél érdekében: csak a gyengéket, a lemaradókat kaparintsák meg a ragadozók! És a lehető legkevesebbet, főleg csak azokat, akik eleve pusztulásra voltak ítélve.
Az embereknél ismét bonyolultabb a helyzet; náluk már szerepet játszik a politika. Ha van két ember: az egyik máris hülyíteni akarja a másikat. Az ősembereknél a varázslóknak nem kellett dolgozni: míg a többiek vadásztak vagy földet műveltek, ők „révedtek”. Később szerepüket átvették a mindenkori papok, akik között azért szép számmal voltak rendesek is, mindig is, de akik többnyire visszaéltek a tudáshatalmukkal. És a legundorítóbb az, ha a pásztor a rábízott nyájat kiszolgáltatja a farkasoknak; ahelyett, hogy védené a birkáit!
Lehet-e esélyük a növényevőknek a ragadozókkal szemben? Ha összetartanak, akkor igen! Ha nem hagyják magukat hülyíteni, akkor igen! Csak olyan módszerrel tudnak győzni, amilyen szempont nem játszik szerepet a ragadozóknál. A ragadozóknak más a fogazatuk, a természetük: a növényevők e téren nem tudnak velük versenyezni. A birkákban nincs vadászösztön, de ha jó irányba terelik őket rendes, gondos pásztorok, akkor megmenekülnek a farkasok karmaitól. „Csak” fel kell tudniuk ismerni a jó pásztorokat!
(Egyébként eléggé el nem ítélhető módon nagyon szeretem a birka- vagy szarvaspörköltet; bár nem vagyok vadász, sem ragadozó. Mindenevő emberként szükségem van állati fehérjére is, a főzelékek, gyümölcsök mellett. Embernek vallom magam, aki hisz a szeretet és a szerelem erejében, de nem tartja magát álszentnek!)
Budakalász, 2022. január 21-22.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...