A védett halak érkezése

A védett halak érkezése

Az előző részek tartalmából: Elmeséltem, hogy lettem a Blokk tagja, valamint szót ejtettem a teknősök akváriumának takarításáról és az Akvarista Blokk történetéről. Ez utóbbinál Soma elbeszélésére támaszkodtam.

Mindenki rendelkezik valamivel, amire büszke, amivel dicsekedni lehet. Valamivel, ami különlegessé, egyedivé teszi, kiemeli a szürke senkik tömegéből, ami miatt az utcán utána fordulnak, elismerő pillantást vetnek rá (némi épp csak leplezett irigységgel vegyítve), majd otthon a vacsoraasztalnál egy pohár bikavér társaságában elevenítik fel családjuknak, milyen csodálatos emberrel hozta őket össze a sors.
Igen…valamennyi ember ábrándozott erről, legalább egyszer-kétszer élete során. Hogy észrevegyék és elismerjék azt, amitől ő különleges. Nem különb az Akvarista Blokk se. Nekünk is van valamink, amivel dicsekedni lehet, s aminek elvesztése különösen fájdalmas (tapasztaltuk már, sajnos). A védett halak.

Mexikó hegyi patakjaiban és tavaiban sok különféle fogasponty-faj él és élt. Szinte kivétel nélkül veszélyeztetettek, sokuk már kipusztult eredeti élőhelyéről. Megmentésükre Magyarországon indult kezdeményezés Liziczai Márk vezetésével KLG Goodeid Projekt néven. A cél e fogaspontyok fogságban történő szaporítása, az állománymegőrzés, a visszavadítás reményével. Az Akvarista Blokk jó hírének (és persze az ismeretségnek) köszönhetően mi is a program részesei lehettünk.

Egy csütörtöki nap volt, teknőstakarítás után. A kis papírt töltöttem ki, mely segítségével a közösségi szolgálatos órákat hitelesíteni lehet. Ezt Soma vezette be a „linkeskedő” halasok ellen: csak annak írta alá a papírt, akinek látta munkája eredményét. Aláírás nélkül pedig Juli néni nem hitelesítette, ergo az illető nem kapott órát. Remekül működő rendszer volt, sajnáltam, hogy megszűnt Soma távozásával. De erről majd később.
Mikor kész voltam, és a Szerelő, valamint Esti Kornél is aláírták a megfelelő helyen, megkerestem Somát. Nem meglepő módon a 209-es környékén akadtam rá.
– Aláírnád? – kérdeztem.
– Ha adsz tollat – dörmögte. Miután egy gyors mozdulattal odakanyarította a nevét, hozzám fordult.
– Te, Cserni úr. Nem akar még valaki halas lenni az osztályodból?
– Nem tudom. Miért?
– Védett halak fognak érkezni és kéne segítség összerakni az akváriumukat…meg aztán gondozni is kell majd őket.
– Körbekérdezek, aztán majd meglátjuk, mi lesz.
Nem váltott ki elsöprő lelkesedést a dolog. Nem tolongtak a jelentkezők. A Szerelőt érdekelte, de egyedül kevés lett volna, főleg, hogy mellette teknősözött is. Végül nagy nehezen került még két ember, a Beszállító (ő oszlopos tag maradt, a későbbiekben még esik róla szó) és Nyakigláb (az ő akvarista pályafutása igen rövid volt, alig pár hét, utána beleunt és távozott). Egy darabig gondolkoztam rajta, hogy csatlakozzak-e én is, de nem akartam túlvállalni magam, abból mindenkinek csak kára származott volna. Ám az akvárium beüzemelésének szemtanúja voltam.
Ez olyan sablonszerű eljárás, mint a terítés. Az embernek egyszer kell megfigyelnie, mi a metódus, utána megy neki, mint a karikacsapás. Néha apró eltérések, specifikus esetek vannak a megszokotthoz képest (mint ahogy desszertes villa se kerül mindig az asztalra), ám ezeket nem nagy ördöngösség megjegyezni.
Először Soma és a Szerelő felhozták az egyik régi akváriumot a Pincéből (igen, nagybetűvel…mert ez nem egy pince, hanem a Pince, a halasok másik fő területe, eszközeink és kellékeink titokzatos, zsúfolt, átláthatatlan és Ragyogás-hangulatú tárolóhelye). Ez természetesen poros volt és vízköves, tehát le kellett mosni. A Beszállító vízzel és ecettel nekilátott, miközben Nyakigláb Soma koordinálásával aljzatot mosott, a Szerelő pedig a szűrőket próbálgatta egy vödör vízben, hogy melyik működik. Miután az akvárium és az aljzat is akvarisztikailag tiszta lett, sok vödör vizet vittek a 209-esbe és feltöltötték az akváriumot. Dísztárgyak és növények is kerültek bele, utolsónak pedig a szűrő. Ezután két hetet járt üresen, hogy a vizet megfelelő mértékben átforgassa. S csak ezután érkeztek bele a kékfarkú fogaspontyok (ezek egyébként a második faj voltak, aminek a tartásába belekezdtünk; még az én időm előtt érkeztek az aranymellű patakpontyocskák, s a bizalom jeleként kaptuk később a kékfarkúakat). Jellegtelen halnak tűnnek első ránézésre, de aki ismeri a helyzetüket, abban valami megmozdul és kicsit más szemmel tekint mind rájuk, mind a Blokkra.

Annyira vakok az emberek. Amiről nem látszik első pillantásra, hogy kirívó és egyedi, észre se veszik. Nem szentelünk kellő figyelmet a részletek tanulmányozására, így sok apró csodát észre se veszünk. Fel se tűnik sok embertársunk mélyen rejtegetett büszkesége, különleges képessége, lenyűgöző tehetsége. Nem hagyunk nekik időt, hogy kibontakozzanak. Abba a hitbe taszítjuk őket, hogy nincs bennük semmi különleges. Hogy ők is szürke senkik. Pedig ez nincs így. Mi mind egyéniségek vagyunk, ahogy a Monty Python is megfogalmazta. Csak észre kell vennünk mások egyéniségét. Hisz mi lesz azzal a drágakővel, amit senki nem szed fel a földről? A sár bepiszkítja, a por eltompítja fényét, a fagy megrepeszti. Ugyanez a sors vár minden olyan emberi drágakőre, akinek nem szentelünk elég figyelmet, akiket hagyunk lassan megfakulni és eltűnni, senkivé süllyedni. Vagy legalábbis elérni, hogy ezt higgye magáról. S amit elhiszel, az már félig igazzá is vált.
Hát ez az oka annak, hogy egyre többen vannak a szürke senkik.

Cserni András
Author: Cserni András

Cserni András az Irodalmi Rádió szerzője. Cserni András vagyok, 18 éves érdi gimnazista diák. Az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban kezdtem meg a 12. évfolyamot, ahol biológiát és történelmet tanulok emelt szinten, fakultációként. Írással ötödikes koromban kezdtem el foglalkozni, kezdetben versekkel, három éve pedig regényekkel is. Verseimmel sikereket is értem el iskolai- és egyéb pályázatokon, regényeim egyelőre nem jelentek meg. Az írás számomra több, mint egyszerű hobbi. Kikapcsolódás, kiszakadás a mindennapokból, próbálkozás mély gondolatok megértésével. Témáim változatosak, komoly erkölcsi kérdésektől kezdve történelmi eseményeken át személyes élményeimig.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom Választhatunk? Melyik klán legyen hatalmon?! A két kutyaalom tulajdonképp egy alom… Öleb-celeb had elosztja maga közt a gazdiktól kapott csontot: A

Teljes bejegyzés »

Bitek

Linett hiába olvasta újra az anyagot, nem állt össze a kép. Pedig a nyomozók mindent elmondtak neki. Ha ő nem érti, hogy fogják érteni az

Teljes bejegyzés »

Ülj le tüzem mellé

Ülj le tüzem mellé: Hideg most a tél. Fénylő jéghegedűn Dalt zenél a szél. Ülj le tüzem mellé: Dermedt a világ. Fagyóriás járja Csendben az

Teljes bejegyzés »

Amikor leszáll a köd…

Amikor a tengerre leszáll a köd, csodálatos dolgok történnek. Ezüstösen örvénylik a víz felett, óriási gomolyokban hordja a szél. A függöny hol föllebben, hol lehull,

Teljes bejegyzés »

A rokonlátogatás

Herczeg Nelli morogva vonszolta gurulós bőröndjét. Jó gazdagon megpakolta azokkal a fontos dolgokkal, amikről úgy vélte, hogy a két hét alatt szüksége lesz Angyalréten a

Teljes bejegyzés »