Irgalom

Irgalom!

Az évszázadok felhalmozott bűnei
Felkiáltanak az égre
Bűnbocsánat nélkül soha sem juthatunk
Ismét a napsugaras fényre
Nincs kivétel a vétkesek közt, csupán a szentek
Ők is elbotlottak néha
Mit jóvátettek, áldozatos életükkel
Annyi az elkövetett bőn, mint fűszál a réten
Dúskálhat a sátán lelke
Hangos gúnykacajától a világ szinte be van telve
Csak az Úr irgalma mentheti meg a világot
Szállj magadba, bánd meg vétkedet
Irgalmazz Uram! Tartsd vissza mérgedet
Hogy juthatott ily mélységbe Isten teremtménye
Hogy engedted virágzani
A kísértő kígyó szorgalmazta bűnös vágyaid
Hogy engedted virágzani
A bűnök elkövetésével a teremtést megalázni
Ó irgalom ne hagyj magunkra
Szent áldozatod haláloddal váljék javunkra
Akkor a földi élet is
Békés virágos kertté változik
A szeretet fája teremtheti gyümölcseit
Mindenki számára kinyítva a mennyek kapuit.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

22 + = 28

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »

Minek nevezzem…?

Minek nevezzem az álmot… mely szívembe mennyei fényt sugároz, mely az odaföntvalók földi mása, lényemnek vajúdása? Minek nevezzem az álmot… mely szerelmi lázt hoz, s

Teljes bejegyzés »