A sínpálya

A sínpálya.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Ott halt meg a kezeim között. A bátyám volt. A mindenem. A legjobb testvér, akit csak ember kívánhat magának. Most meg az élettelen teste felett sírok és üvöltözőm, hogy miért? Mit csináljak most?

Mindjárt itt a rendőrség! -kiabálja az egyik haver, de nem érdekel. Csak őt akarom visszakapni és csak lassan kezd leesni, hogy ő már nem jön vissza. Meghalt. A bátyám halott.

Pedig reggel még élt, együtt szívtunk el egy cigit a balkon ablakán a 6 emeleti panel lakásunkba. Tudtuk, hogy anyukánk később észre fogja venni, de olyan jól esett a cigi. A tesómról tudta, hogy dohányzott, rólam nem és nem is örült neki. De ez sem érdekelt. Neki komoly kapcsolata volt egy spinével, én csak csajoztam. Néha mondta is nőjön már be a fejed lágya. Akkor még nem értettem ez mit jelent. Most már tudom. Ő szerelmes volt, a spiné persze néha félre nézett egyszer én is láttam, ahogy egy másik sráccal csókolózik a lépcsőházba. Azonnal mondtam bátyusnak, de ő a szokásos széles mosolyával csak ennyit mondott még gyerek vagy, nem érted. Nem valóban nem értettem. Majd hozzátette, ha szerelmes leszel meg fogod érteni. Sose értettem meg. Sose voltam igazán szerelmes. Nem tudtam milyen az. Ezért irigyeltem őt, mert ő tényleg szeretett és tudott is szeretni.

Bátyust amúgy mindenki szereti, áldott jó szívű srác volt, büszke voltam, hogy ő a bátyám. Tanítgatott, nevelgetett. Ő mutatta meg először azt a híres férfi magazint is. Hiába próbáltam eldugni anyu megtalálta két akkora pofont kaptam, hogy még aznap este is piros volt a fülem. Bátyus meg csak mosolygot.

Most meg itt fekszik az élettelen teste.

Na jó én húzok a picsába-folytatta a haver-nem fogom a sitten végezni.

De baleset volt-mondom szinte halk hangon. Csak egy ostoba baleset volt.

Mit mondok a szüleimnek? Hiszen neki kellett volna vigyáznia rám és most ő nincs én meg itt vagyok. Egyedül.

Csak egy baleset volt, ezt fogjuk mondani.

Bátyus miért?

Még hülyéskedtünk is, készültünk az esti bulira. Előtte megálltunk a vasútállomásnál cigit és piát venni. Aztán bátyus mondta, hogy menjünk keresztül a sínpályákon, mert úgy gyorsabb. Az egyik sínpályán bent állt a teherszállító vonat. Mi röhögtünk, jól éreztük magukat. Jól esett a vodka narancs, gyorsan csúszott le még egy kör.

Elindult a sínpályán és az egyik pillanatba bátyus fogta az öngyújtóját és elejtette-én hülye fasz, mondta magáról. Olyat jót nevetett saját magán, hogy mi is nevettünk. A csaja közben smárolta. Aztán az öngyújtó valahogyan felesett a tehervonat tetejére. Leszedem-mondta. Ne hülyéskedj-szólalt meg a csaja. Nem, komolyan leszedem. Fázom-és mennünk kéne. Sose bírtam a csaját. Idegesítő volt. Mindenért hisztizett. Most is durcis volt. Biztos megvolt neki. De bátyus mindig tudta kezelni. Most is erősen magához húzta és megcsókolta megint. Itt kicsit irigyeltem megint, hogy ő tényleg szereti ezt az idióta csajt. Nyugi szívi, mindjárt itt vagyok-ez volt az utolsó szava. Felmászott, majd a következő percben egy nagy csattanás halottunk és a teste összeesett. Azonnal meghalt, megrázta az áram, ami a trafóból jött.  Annyira sötét volt és már részegek is voltunk, hogy nem vettük észre a trafót.

Ott halt meg a kezeim között a bátyám, az életem.

Azon a napon lettem gyerekből felnőtt férfi.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom Választhatunk? Melyik klán legyen hatalmon?! A két kutyaalom tulajdonképp egy alom… Öleb-celeb had elosztja maga közt a gazdiktól kapott csontot: A

Teljes bejegyzés »

Bitek

Linett hiába olvasta újra az anyagot, nem állt össze a kép. Pedig a nyomozók mindent elmondtak neki. Ha ő nem érti, hogy fogják érteni az

Teljes bejegyzés »

Ülj le tüzem mellé

Ülj le tüzem mellé: Hideg most a tél. Fénylő jéghegedűn Dalt zenél a szél. Ülj le tüzem mellé: Dermedt a világ. Fagyóriás járja Csendben az

Teljes bejegyzés »

Amikor leszáll a köd…

Amikor a tengerre leszáll a köd, csodálatos dolgok történnek. Ezüstösen örvénylik a víz felett, óriási gomolyokban hordja a szél. A függöny hol föllebben, hol lehull,

Teljes bejegyzés »

A rokonlátogatás

Herczeg Nelli morogva vonszolta gurulós bőröndjét. Jó gazdagon megpakolta azokkal a fontos dolgokkal, amikről úgy vélte, hogy a két hét alatt szüksége lesz Angyalréten a

Teljes bejegyzés »