Reggel leülsz a képernyő elé, nézel ki az ablakon, s közben érzed az ősz rideg órái elérkeztek, s beköltöznek a falak közé.
A billentyűzet koppanásai az életed részei már, úgymint az iroda bezárt fegyelme vagy a megjátszott érdeklődések az életed iránt.
Üres dialógusok és kínos csöndbeborulások táncolnak füleidben, szemeid lassan csukódnak a villódzó fény elől lefelé…
Az unalom gépies mozdulatokkal öldököl, az étkező ablakán tekintesz most messze, kopott, sivár háztetőkre s a kopár ágakra meredsz, s arra gondolsz, mikor elindultál reggel ide már akkor szürkület volt és dermesztő hideg.
Még négy óra haszontalan egyhelyben ülés és szorgalmasnak tettetés az álmoktól jóval messzebb, mint gondolnád.
Nem erre születtél, érzed belül, de a nyugalom és a megszokottság mindent megmagyaráz. Minden nap elmondja ugyanazt, de Te tudod az egész csak egy kínos előremenekülés, hogy nehogy haszontalannak érzed magad, s az elvárások kézzelfogható értelmét, tedd az asztalra esténként.
A szeretetre sokszor nincs is erő és idő sem a nyugalomban, viszont arra az ezer gondolatra van, mely elsuttogja, hogy felemésztenek a korlátjaid és nyom az eltékozlott évek súlya.
Egy életed száz halálod, állj fel és indulj el innen, mert lehajtott fejünk mellett az idő úgy rohan, nevetéseink közt sok pillanat a miénk marad.
Author: Tóth-Kurtz Márton
Tóth-Kurtz Márton az Irodalmi Rádió szerzője. Magány és közösség, vihar és halálos csend, öröm és átérzett bánat, igazságérzet, tánc, szobor, szárnyaló madár, tenger és kiszáradt, ráncos föld, selymes és karcoló, zene, félmeztelen fiatalság és bölcs nagykabát, élet, az irodalom végtelen. Marci vagyok, 98' óta írok. Versek, dalszövegek, novellák, a próbatételeim. Az írott irodalomra nagy szüksèg van ebben a nehéz és elképesített világban, ha nem edzük a képzeletünk izmait, sivár és kietlen élet vár ránk. Mindennap írni, ez a mottóm, s ez már egyre többször sikerül.
