Furcsa álom

 

Furcsa álom

 

Kellemes, nyári nyílt vízen

lassan tempózom, élvezem.

Majd hirtelen

becsobban

egy gyerekcsapat.

Úszva; a hátuk nincs víz alatt.

Minden háton egy-egy galamb,

biztonságban, nyugalomban.

Felcsigázzák

a vágyamat:

  • Tegyetek át

egy madarat! –

Mondanám, de

hangom sincsen,

kezem nyújtom

és hirtelen

véget ér az álom,

azaz naphosszat

élesen látom.

 

Na még csak az kéne!

Hátamra egy madár!

Elég, ha tudok figyelni

magamra már.

 

Talán a láthatatlan

olajágra vágytam,

érezni, hogy béke-híre cirógassa

száraz hátam…

 

  1. december 30.

Bognár Stefánia

 

 

Csak optimistán!

 

Szilveszter

sokadalom

nagy vigalom

hejehuja

fél a kutya

csak a hűhó

nem kell műhó

butaság az illúzió

mérlegelés

mi volt a jó

mi a kevés

a rossz mennyi

mit kell tenni

fogadalom

úgyse tartom

búcsúztatom

régi énem

öregebbre

most cserélem

iszunk okkal

fogy a pezsgő

fogy a virsli

szól a sok dal

édes bús is

csak ezt nem lehet

megunni

fogy az élet

fogy a remény

fogy az ember

életünk egy

nagy Szilveszter

folyamatos

búcsúzkodás

önámítás

csinnadratta

nézz bele a

poharakba

csak buborék

amit ott látsz

és ha elfogy

jóéjszakát!      2021. 12. 31. B.S.

Bognár Stefánia
Author: Bognár Stefánia

Bognár Stefánia az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2009. cím birtokosa. Ady születésnapján láttam meg a napvilágot. Talán ő adott ajándék-álmot? A vers-rajongás jött velem, de a reáliák is lényegem. A matematika lett a győztes, vele telt a munkás élet. Egy nyugdíjas hajnalon versek jöttek értem s a lelkemet felcseréltem. Dagadt az íróasztalfiók, erről csak néhány beavatott tudott. Hosszú évekig tartott, míg önmagamat elfogadtam, unszolásra pályázgattam. Így kerültem egy kiadóhoz, majd matematikai szakvélemény-igény kapcsán munkát kaptam, új lehetőség köszöntött rám. Egy más világ tárult elém, kitágult a látóköröm, sok új barát, sok új öröm… Tanulás, munka, tapasztalat… S a versek, aforizmák gyarapodtak ez idő alatt. Mit akarok? Gondolkodtató vagy könnyed perceket adni, értékeket kicsikarni, megvallani a közös ember-sorsot, kimondani, mit más is érzett, de nem mondott. Régi és új barátaim közt állni még a vártán, a lét s a nemlét határán.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Játszótársam

Edit Szabó : Játszótársam “Akarsz-e élni,élni mindörökkön “, és akarsz -e engem ,engem szeretni, akarod,hogy miénk legyen az öröm, kicsi korunktól kezdve velem lenni. Együtt

Teljes bejegyzés »

Március 1848

Edit Szabó : Március – 1848 “Talpra magyar,hí a haza” ismerős sor,halljuk sokszor, pedig emlék kell,hogy legyen, de magyarnak első haza ! Itt akarja az

Teljes bejegyzés »

Végállomás

Indul a vonat, pöffen a mozdony, A forgalmista a peronon posztol. Zakatol a kocsi élet-telve, vígan, Nevetés harsan, új ritmus robban, „Tovább! Tovább!” – dobol

Teljes bejegyzés »

Látod-e?

Látod-e az új világot a csírájában a jelen kornak? Majd felelj, ha torkodba mar az őszi alkonyat és a templom tornyát vészjósló óriásnak látod kinek

Teljes bejegyzés »

Eleven őszi hullás

Leheletemben ott a vétek. Beszélj hozzám; Félem azt, amit érzek Értem azt, ami fáj.   Jönnek a bolygók Eleven húsuk fodrában zúgja, remegi kínját miriád

Teljes bejegyzés »

Alvó halott

Álmodtam kő falakról, sok különös alakról, egy alvó halottról, kezével nyúlt felém. Bőre sápadtan derengett, köpenye árnyékként lengett, még a föld is belerengett, álmában szúrt

Teljes bejegyzés »