Trianon kapcsán
Jó gyermeke vagyok-e Hazámnak?
Mely bölcsőmül szolgált midőn csecsszopó valék,
S hazámmá terebélyesült felnőtt létem idején.
Úgy viselkedik, mint féltő, szerető anya
És én olyannak szeretem Őt, mint vala.
Megcsonkítva, megfosztva, megtépázva!
Jó gyermeke vagyok-e hazámnak,
Ha nem úgy fáj, mint száz évvel ezelőtt?
Szánom az igaz, de én így kaptam, nekem egész,
Bármennyire is csonka a láb és a kéz.
Szívében élhetek, ez nyújt nekem vigaszt!
Csillagot, nekem e csonka föld adott,
S nem mondta senki, hogy Ő volt nagyobb!
Trianon megtépázta Hazámat!
Elrabolt tőle gyönyörű tájakat, értékes kincseket,
Elrabolt Honfiakat, kik szívükben éhesek!
Szerencsés emberként élhetek! A bölcső, mely ringat,
Nekem így csonkán is egész, szívemben az enyém!
Dühös vagyok, ha bántják, mert engem is bántanak,
Hisz anyként szeretve ölében ringat,
Szívébe olvadt szívem, s egyként lobog lázasan!
Magyarország, ha fiaid józansága egyesül,
Szellemóriásként teremt egységes Hazát!
Elköteleződött szívem, ha porba hull,e föld
Mélyén nyugodhatok, onnan küldök egy csillagot,
Mely a Magyarok egén fent felragyog!
2020
Author: Nagy Ilona
Nagy Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Nagy Ilona vagyok, 1961-ben születtem Békéscsabán. Dévaványán élek, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat. Középiskolába Gyomára jártam a Kiss Lajos Gimnázium és Cipőipari Szakközép Iskolába, ahol a cipőkészítés szakmát tanultam. 1979-ben érettségiztem. Ezután dolgozni mentem, a helyi ÁFÉSZ irodában. Két év után férjhez mentem és mint egyéni vállalkozó, fóliás kertészettel foglalkoztunk férjemmel együtt. Az irodalom és az írás nem igazán fért bele az életembe. Rengeteget dolgoztam, majd jöttek a gyerekek. Három gyermeket neveltem. A sors úgy hozta, hogy 2011-ben elváltunk, majd összehozott az élet új emberekkel. Különösen eggyel, akivel jóbarátságban lettünk. A bennem szunnyadó irodalom utáni vágyat oly módon láttatta meg, azzal a kijelentésével, hogy „a vers ott van mindenkiben”, hogy én ezt komolyan is vettem és 2012 óta elkezdtem versírással próbálkozni. 2018-ban megjelent első verses kötetem Szívem zenéje címmel, saját kiadásban. Azóta írok többnyire verseket, néha rövidebb prózát. Nem tartozom a mindennapos versírók közé, ami mélyen megérint, vagy foglalkoztat, általában olyankor írok. Köszönöm a lehetőséget, hogy ennek az alkotó közösségnek a tagja lehetek!