Soha többé Maszadát

Amikor 2012-ben Izraelben jártunk, az első napot Jeruzsálemben töltöttük. Ezt követően Yardenitet kerestük fel: azt a szent helyet, ahol egykoron Keresztelő Szent János megkeresztelte Jézust. A Jordán folyóban a zarándokok lelki vezetőjük segítségével, egy fehér lepelbe burkolódzva merítkeznek meg. A folyónak ezen a szakaszán az ide látogató politikusok, művészek és más hírességek fákat szoktak ültetni, így az itt kialakított látogatópark szépséges virágaival, énekes madaraival kellemes, üde színfolt az olykor tikkasztó izraeli hőségben. A folyómederhez érve lehetőségünk volt a kiépített szegélyekről a vízben álló kövekre lépni, és kezünket megmártani az egész évben kellemesen langyos vízben. A szelíd folyóban álló kövek körül hatalmas harcsák úsztak végtelenül békésen. Egyik kíváncsi útitársunk meg is kérdezte Simont az idegenvezetőnket: miként lehetséges, hogy itt ennyi hal él? A válasz mindenkit meglepett: a zsidók nem esznek meg olyan halat, amelyiken nincs pikkely. Igy a Libanonból a folyón leúszó halak háborítatlanul élhetnek a folyóban.

A jordáni idill után az egyik legemlékezetesebb napot a Holt tengernél és Maszadán töltöttük. Már a Negev sivatagon át vezető hegyi út is ámulatba ejtett: óriás sziklák között kanyargó szurdokban vágtatott velünk a busz Mitzpe Ramon felé. Idegenvezetőnk elmondta, a szurdok csak látszólag teljesen száraz és kietlen, időről időre a Párán folyó kiszáradt medre elképesztő gyorsasággal megtelik vízzel, mely az esőzés után zúdul le a hegyekről – de olyan hévvel, hogy a betonutat képtelenség megvédeni tőle. A folyón lezúduló áradat időről-időre tönkreteszi az autóutat, és újat muszáj építeni. Próbálták már viadukttal is áthidalni a folyómedret, de hiába: a víz ereje és sodrása azt is tönkretette.

Elgondolkodtam: milyen szeszélyes is a természet! Izrael óriási vízhiánnyal küzd, jóformán csak a Jordán folyó látja el vízzel ezt a sivatagos földrészt (ez a folyó ömlik előbb a Genezáreti tóba, majd azon átfolyva a Holt tengerbe), a szennyvizet kell tisztítaniuk és újra felhasználniuk és a tengervíz sótlanításával is próbálkoznak. Ugyanakkor, ha Egyiptom felől jő az áradat, annak olyan ereje van, hogy nem képesek az értékes folyóvizet feltartóztatni és tározókba terelni.

Amíg nem jártam Izraelben, én a sivatagot az Afrikában forgatott filmek hatására végeláthatatlan homoktengernek képzeltem el, ezért lepett meg az izraeli kősivatag. Maszadához értve csak fokozódott az ámulatom a kietlen vörös sziklák, a kőtenger, és a hegytetőre épült óriási erődítmény láttán, mely tizenegyszer nagyobb mint a visegrádi vár. Csoportunk síliftekhez hasonítót kabinokban utazott Masszadára, és közben ámulva figyeltük az alattunk az un. „kígyóösvényen” gyalogoló elszánt turistákat. Talán egy teljes nap sem elég felfelé azon a gyalogúton – végestelenül végig a tűző napon haladva – miközben a környéken a nappali hőmérséklet gyakran a negyven fokot is meghaladja. Idegenvezetőnk szerint aki gyalog szeretne feljutni, hajnal négykor indul – cserében viszont a világ legszebb napfelkeltéjében gyönyörködik.

Masszada a Júdeai-sivatagban fekszik, közel a Holt tengerhez: többszáz méter magasban, mégis részben a tengerszint alatt. Itt vívtak csatát a rómaiak és a zsidók közel kétezer éve, ez az a hely ahol Nagy Heródes a római birodalom legimpozánsabb palotáját építtetette. Ma a világörökség része.

A hatalmas erődítmény időszámítás szerint 67-70-ig egy maroknyi (Jozephus Flavius történetíró szerint 964) zsidónak adott helyt, akiket végül egy – a várfalhoz emelt – hatalmas rámpa segítségével tudták leigázni. A rámpát zsidó rabszolgákkal építtették – ezzel akadályozva meg, hogy a védők a föntről indított kövekkel öljék meg az építőket. Amikor  a védők számára már eljött az utolsó este, mert másnap be tudtak törni a rómaiak, a bent élőket meggyőzte a vezetőjük: ha nem akarják, hogy másnap megöljék a gyermekieket és megbecstelenítsék az asszonyaikat a római katonák, öljék meg ők a családtagjaikat, majd az utolsó 10 harcos közül az, aki a fekete követ húzza, ölje meg a többieket, és csak egyedül ő legyen öngyilkos. Ez azért fontos, mert a zsidó hit szerint a legnagyobb bűn az öngyilkosság – és így csak egy ember vétkezik.

Nem volt könnyű meggyőzni a többieket, de végül így történt: 2 asszonyt és 5 gyermeket egy ciszternában hátra hagytak, hogy legyen, aki hitelesen elmondja majd a történteket. Így másnap a bezúduló harcosok csak üres házakat, előttük halottakat, és tele éléskamrákat találtak. (az éléskamrákat azért nem gyújtották fel, hogy ne mondhassák: sikerült halálra éheztetni a zsidókat), és a túlélőknek hála a történetíró is le tudta jegyezni a védők hősiességét.

Viták vannak arról, mindez igaz-e vagy csak legenda, de tény: Maszada a hősiesség, a becsület, a hazaszeretet szimbóluma az izraeliek számára. „Soha többé Maszadát!” hangzik az izraeli katonák jelszava.

Holéczi Zsuzsa
Author: Holéczi Zsuzsa

Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem,  előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint  amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem  a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Csacsogsz, vers

Csacsogsz Megláttalak, megszerettelek közben csacsogsz, csacsogsz Összeházasodtunk közben csacsogsz, csacsogsz Gyerekeink lettek közben csacsogsz, csacsogsz Megöregedtünk közben csacsogsz, csacsogsz Meghaltál Már nem szólsz Bárcsak csacsognál,

Teljes bejegyzés »

Szegényember gazdag ember

A pécsi buszvégállomás egy igazán gondosan szervezett utasváró hely volt. A takarítók, pénztárosok, sofőrök már láttak sok-sok örömet, gondot, székeken alvókat, bőröndöket ölelőket, vágyakozókat, emlékkeresőket

Teljes bejegyzés »

Mákos guba ünneplőben

Minden családnak megvannak a saját tradicionális ételei az év minden jeles eseményére, legyen ez egy bizonyos módon elkészített húsleves, vagy a bundás kenyér édesen, kalácsból.

Teljes bejegyzés »

Nyár után

Edit Szabó : Nyár után „Mintha semmi se változott volna, ” őszi napsugár fénye ragyogtat magas fák tetejéből az útra szórja sugarát,mintha nyár dúlna. Követik

Teljes bejegyzés »

Csilingelő csengők.

Csilingelő csengők. Csilingelő csengők, úton van már, a messzi sarkvidékről indult hozzátok. Csillagok között az égen, rénszarvasok húzta szánját látjátok. Hófehér a haja és a

Teljes bejegyzés »

A jelen (7)

A jelen… Ide figyelj, Te pici lány! Elmesélek neked egy történetet. Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a Nagyapád és a Nagymamád még fiatal volt, a jeles

Teljes bejegyzés »