Tűz, ölelj át!
Olvaszd fel lelkemet.
Hatolj bőröm alá,
Perzseld fel szívemet!
Érezd melegét messze távolból
Úgy is, ha titkok lengik át.
Ha soha nem fejtheted meg.
Tűz a tűzben,
Szél a széllel száll.
A jégcsap már csak víz,
S a vízből pára lett.
Forró leheletem köldöködön át
Utat talál a kozmoszon túl,
Míg hiába vársz rám.
Author: Pacsuta Szilvia
A gimnáziumi évek alatt foglalkoztam először az írással, rövidebb versekben fejeztem ki kamaszkori vívódásaimat. Nagy hatással volt rám Ronsard, Kassák, Apollinaire, Verlaine, Szabó Lőrinc művészete. A középiskolai versíró versenyen harmadik helyezést értem el korai alkotásaimmal. Tagja voltam egy miskolci fiatal alkotói közösségnek, így egy kiállításon két versem ismét nagyközönség elé kerülhetett. Ezután sokáig háttérbe szorult az önkifejezés ezen módja, inkább gyökereim felfedezésével voltam elfoglalva. Szép sikereket értem el a családtörténeti kutatásokkal, de rá kellett jönnöm, hogy mindezek csak száraz tények. A múlt ismerete az élőket kell, hogy összekösse. Nem túl régen tértem vissza ismét a versíráshoz. Nagyon hálás vagyok, hogy a sors ismét megadta ezt a lehetőséget, tudom, hogy nem véletlenül alakult így. Életemben a következő állomás a Szegedi Egyetem által szervezett stíluskommunikátor szakirányú továbbképzés elvégzése. Biztos vagyok benne, hogy a kurzus támogatni fogja az írói munkámat is. Írásaim elsősorban rövidebb versek emberi érzelmekről, vívódásokról, válaszutakról. Szabadversek formájában dolgozom legtöbbször, de nemrég a haiku műfajába is belekóstoltam és kifejezetten jól érzem magam a közegben. A Jelek 2022. pályázaton az Óda a nincstelen lelkű költőtől című versem zsűri különdíjban részesült. Az ara imája című versem a Kotász Károly 150 irodalmi pályázaton oklevélben részesült. Verseim megjelentek az Irodalmi Rádió antológiáiban: Szerelmemnek Valentin...
