Örök helyeken

Jártam erdőkben, hol fák ringattak ezüst csillagot

S hol a tó, az aranytükrű, már koraősszel befagyott

A tavasz madárként elszállt, épp, mint a gyermekkor

Mint versben az elrejtett, s meg nem értett sor

S vele szállt az ifjonti nevetés

Az erdő énnekem bús feledés

 

Jártam temetőkben hol porladtak már a sírok

E helyeken csöndes, mélabús verseket írok

Éneklem halott emberek repedezett tömbjét

Kik a lent nyugvót elrejtik, s védik néma őrként

Temető eressz, még ne altass

Lennék szívemben újból farkas

 

Jártam termekben, hol verseket énekeltek ifjak

A dalok olykor kacagtak, olykor keservesen sírtak

Velük sírtam, nevettem, egy voltam a hangokkal

A hangszereket vallatóan szólaltató karokkal

Mint könnyed álom szalad a lét

Csak az örök, ki dallal hazát véd

 

Jártam kies hegyeken, kopár sziklákon aludtam

Az erdő elfedett, akár hullámzó, ködös paplan

Nyomodat kerestem odafent, tűnt szerelem

Messze vagy már lány, szemed sose feledem

Hiányod, mint szennyes átok

Szívemben mégis megbocsátok

 

Jártam mélyen magamban, csontok, inak közt

A lelkemet szél fújta, mint aranysárga löszt

A szervek, akár hegyen a tavaszi ébredés

A vér, párkányról zúgó, cinóberszín vízesés

Az erekben az élet őzként rohan

A legzöldebb erdő odabent van

 

(2021. 02. 15.)

Osztrogonácz Miklós
Author: Osztrogonácz Miklós

Osztrogonácz Miklós az Irodalmi Rádió szerzője. Osztrogonácz Miklós vagyok. 1977-ben születtem Baján, jelenleg is itt élek. Alapjában véve prózában alkotok, idén jelent meg első regényem, ami egy trilógia nyitódarabja. A címe: Ösvények. Nagy megtiszteltetés, hogy a Magyar Nemzet is leközölt róla egy recenziót, ráadásul úgy, hogy sehová sem vagyok elkötelezve pártpolitikailag. Önálló lírai kötetem még nincsen, de verseimet többen, többször felhasználták már zenei, filmművészeti alkotásokhoz. Én írtam a „Szent László nyomában, Erdélyben” című dokumentumfilm nyitó- és záróénekének versbetétét. Ezen felül rákerültem más hangzóanyagokra is, a Misztrál Együttes tagjai szívesen nyúlnak verseimhez. A Magyar Bajvívó Szövetség indulóját is én írtam. Témám többnyire a magyar történelem, de szívesen írok személyes hangvételű verseket is. Számos felkérésem akad, amiért hálás vagyok. Szoros kapcsolat fűz a Baja környéki erdőkhöz, a Gemenchez, illetve az itt folyó Dunához. Műveimben visszatérő motívum a természetközeliség, az ember és környezetének kapcsolata. Ezen felül a magyar középkor és kora újkor szerelmese vagyok. Egy iskolában dolgozom könyvtárosként, emellett késeket köszörülök. Jelenleg jegyben járok párommal.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Apevák férjemmel

Apevák férjemmel Author: Mahler-Fürj Katalin Mahler-Fürj Katalin vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. A karácsonyi Meleg szívek című antológiába Veréb Evelin néven bekerült Az álom című

Teljes bejegyzés »

Szörnyeteg a napsütésben

A járda szélén verte le cipőjéről a sarat Darko, amikor kinyílt a főbejárati ajtó, és megjelent az anyja, egy papírt lebegtetve. – Ne nagyon tisztítsad

Teljes bejegyzés »

Az elmúló tél

Beck Brigitta: Az elmúló tél Van valami különös az elmúló télben És a bágyadt tavaszi napsugárban, Összetalálkoznak néha, S olyankor azt hiszem, hogy nyár van.

Teljes bejegyzés »

Utolsó napsugár

Hajlott, törékeny alak, Botra támaszkodó kéz, Apró léptek csusszannak, A szem a távolba néz. Vöröslő alkonysugár Lángjában fürdik a rét. Hol van már a régi

Teljes bejegyzés »

Az idő nem oldotta meg

Author: Halász Zoltán Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt – jellemzően műszaki pályán – ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék a mintegy

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Szürke veréb

Fád csúcsára ülő szürke veréb vagyok. Dalommal ébresztem a napod. Ágról-ágra szállva mosolyt csalok arcodra. Van, hogy tova röppenek, észre sem veszed, ha visszatérek. Újra

Teljes bejegyzés »