A természet színháza

A természet színháza

Az ókori görög színház

 

Az ókori görögök számára a színház és a színdarabok a természet, a mindenség részei

voltak. A görög kultúrának természetes közege volt a környezet, amelyben éltek,

és a színház, mely életükbe színt hozott.

Már a kora ókori településeken tágas térségeket alakítottak ki, a vallási szertartások

részére. Az első színházakat Dionüszosz a bor és mámor istene tiszteletére építették

A színház számukra mindig kultikus istentiszteletet szolgáló hely volt és maradt

ahol rituális szerepjátékokon vettek részt ,melynek célja kezdetben a Dionüszoszról

szóló történetek megjelenítése volt. Később a rituális szerepjátékok helyét átvette a

drámajáték, mely a mai értelemben színház ősének nevezhető.

A Kis dionüszoszi ünnepségen a telet búcsúztatták, a Nagy Dionüszoszon  amely

márciusban vagy áprilisban került megrendezésre, az újjászületésének hódoltak

Az ünnepségek hat napon át tartottak. Ilyenkor minden hétköznapi

tevékenységet felfüggesztettek ,hogy a játékokon mindenki ott lehessen.

A lakosság számára a politika kötelezővé tette, hogy legalább évente egyszer

ott legyen az ünnepségeken. melyeket az állam szervezett meg, és egy-egy

arisztokrata finanszírozott.A szegényebbeknek az állam nézőpénzt fizetett.

A színházakat természetes vagy mesterséges domboldalakba vájva alakították ki, úgy

tervezték  meg, hogy szervesen illeszkedjék a környezethez. A tájat,mint hatalmas élő

díszletet  mindig a látványba komponálták.

A  színház lényeges része volt, a félköríves lépcsőzetesen kialakított nézőtér, és a kör

alaprajzú  színpad. mely jó látási lehetőséget biztosított, és a tökéletes akusztikát adott.

Az előadásokat a szabad ég alatt nappal tartották ,a világítás még  nem volt megoldott.

A műsorokat egész nap tartották, ám a nézők nem figyeltek folyamatosan a

színpadra,  közben ettek, ittak, beszélgettek, fesztelenek voltak, mert a színház

hozzátartozott az életükhöz

A női szerepeket is férfiak, esetleg fiatal fiúk játszották, nők nem lehettek színészek.

Minden szereplő maszkot viselt, melyet cserélgettek,ha az szerep más érzelmi állapotot

kívánt meg. Mivel a hátsó sorokban ülők az arcjátékot úgysem láthatták, ez az

ábrázolás a nézőknek is jobban megfelelt. A maszkok belső oldalára hangosító tölcsért

szereltek így a távol ülő nézők is jól hallották őket.

A színpad hosszúkás, kifutószerű kiképzésű volt, ott mozogtak a szereplők, velük

szemben alakították ki a félköríves orkhesztrat,ahol a kórus állt. A kórus a játékok állandó

szereplője volt.

A dionüszoszi történeteket úgy játszották, hogy a kórusból kivált egy kecskebőrbe öltözött

pap, aki Dionüszoszt testesítette meg,  az  Isten oltárához lépett, és az orkhesztrán éneklő

kórussal folytatott párbeszédet. Ebből fejlődött ki, a drámajáték a tragédia, melyet görögök

kecske -éneknek neveztek.(tragos-ode- kecskejáték).A drámajáték zenei műfaj volt,úgy kell

elképzelni, mintha  egy hangversenyen a kórus és a szólista zenei párbeszédet folytatnának

egymással. Kezdetben a történéseknek nem volt jelentősége,csak később vált fontossá.

A drámai előadás lényege a Rossztól való megszabadulás,a megtisztulás, a katarzis

élményének együttes megélése,A dráma szerzői nemcsak szórakoztatni akartak,hanem

a nézőket bevonni az eseményekbe és hozzásegíteni  a  közös feloldódáshoz. Talán

ezért is várta el a politika az ünnepségeken való részvételt.

A színháznak és a természetnek ez ez összefonódása ,a rómaiak hatalom átvétele után

elhalványult. Bár  a görögök kultúrája meghódította őket,a természet és a színház szoros

összhangja felbomlott. Színházaik sík talajon magukban álló kiemelkedő építmények

voltak  tagolásukban  kezdetben görög mintát  követték. Az épületek kialakításánál a

terep adottságait  már nem vették figyelembe,a kivitelezésben a megrendelő akarata döntött.

Rómában kezdetben fából építették a színházakat ,mert gyorsan elkészültek és könnyen

le lehetett bontani őket.

A tragédiával szemben a katonás szellemű rómaiak a komédiát részesítették előnyben, és

szívesebben vettek részt gladiátori játékokon, állat viadalokon és kocsiversenyeken.

Míg a görögöknél a színház a vallási kultusz része volt, ezért a színészek köztiszteletben

álltak. A rómaiak lenézték a színészeket,bár néhánynak sikerült meghódítani a közönséget.

A színházak nyáron a mai napig is kivonulnak a természetbe ,a nyári színpadokra ez a

daraboknak sajátos atmoszférát kölcsönöz,ám itt már a kőszínházban elfogadott

szabályok érvényesülnek.

 

Schodelné és a Viharbükk

 

A természet és a színház kapcsolatára egy szép magyar legendát idézek fel.

A Budai-hegység keleti részén állt egy terebélyes öreg bükkfa .Az a hír járta

róla, hogy még Mátyás királyunk és kísérete is megpihent a lombsátra alatt,

mások szerint ez a fa akkor sarjadt mikor Mátyás megszületett. Az arra vetődők

szerettek megpihenni hűvösében még nevet is adtak neki,ő lett a Viharbükk.

Méltóságteljes volt , titokzatos, a neve is illett hozzá hiszen sok vihart megért,

és a történelem viharai is nyomot hagytak rajta.

A 19. században nagy divat lett, hogy Pest-Buda lakói  kirajzottak a budai hegyekbe,

a friss levegőn sétálni, piknikezni ,játszani. Akkoriban a színészek szorosabban

kötődtek egymáshoz, és a színházon kívül is gyakran találkoztak .Ezek a kirándulások

azonban  azt jelentették  hogy nem  voltak a színészek között rivalizálások és nem volt

szakmai féltékenység .Legendás volt a Déryné Széppataki Róza,és Schodelné Klein

Rozália közötti rivalizálás .Déryné volt az első magyar dalnoknő,és prózai művekben

is siker aratott .Schodelné, elsősorban dalművekben kapott szerepet, de hangja képzettebb

és erőteljesebb volt,ráadásul jóval fiatalabb is volt nála,és egyre népszerűbb.

Déryné nagyon féltékeny volt rá, sok borsot tört az orra alá.

A Nemzeti Színház  művészei 1840-ben ,ahogy máskor is egy szép tavaszi napon

kirándultak a budai hegyekbe, hűsölni a Viharbükk árnyékéban.

Ekkor adta át Nyáry Pál  Schodelné Klein Rozáliának a Nemzeti Színház

ünnepelt primadonnájának a közönség díját, egy  szépen megmunkált ezüst sarlót.

Schodelné annyira meghatódott ezen a kedves gesztuson,hogy művésztársai kérlelésére

Bellini Norma című operájából elénekelte a Costa Brava nagyáriát.

Választását azzal magyarázta, hogy  ez a szépséges öreg bükkfa a Norma díszletére

emlékeztette .A fát attól kezdve Normafának nevezték.

A Normafa 1927-ig állt a vártán,amikor egy villámcsapás a földre döntötte,és elpusztult.

Emléktábla van most a helyén, bizonyítva, hogy létezett.

A fa  történetét megismerve nem mehetünk el szó nélkül a névadó Schodelné és Nyáry Pál

tragikus szerelme mellett sem. Schodelné Klein Rozália az első nemzetközileg elismert

opera énekesnő volt.1811-ben született Kolozsváron. Tehetségét nevelő szülei korán felismerték

taníttatták, melyet Schodel János zenetanár későbbi férje tovább csiszolt.

Bécsben és Olaszországban kiváló tanárok tanítványa lett,Kezdettől fogva sikereket aratott.

A közönség őt ünnepelte Bécsben,Pozsonyban Kolozsváron,és Pest-Budán is.

1837-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött .Ekkor ismerte meg Nyáry Pált az ismert

politikust, akivel egymásba szerettek.  Ekkor már elvált férjétől, és 1840-től együtt is éltek.

Nyáry Pál Nyáregyháza főjegyzője volt, és az 1848-49-es forradalomban vezető

szerepet játszott, A forradalom leverése után a császári hadbíróság halálra ítélte

majd  az ítéletet  kegyelemből 6 évi várfogságra változtatták.

Schodelné 1849-től visszavonult a színészettől, és Nyáregyházára költözött.

Vezette a birtokot, és  hazavárta a szerelmét. Többször kérvényezte ,hogy

meglátogathassa  a börtönben,de kérelmét  elutasították .Soha többé nem találkoztak.

1854-ben a születésnapján hunyt el. A Nyáry család sírboltjába temették.

Nyáry Pál 1856-ban szabadult.1o év múlva öngyilkos lett,követte kedvesét a halálba.

Ott nyugszanak mindketten a nyáregyházi temetőben. Nyáregyháza mindkettőjük emlékét

ápolja,szobrot is emeltek tiszteletükre.

 

Egy Nyáry Pál idézettel zárom írásomat.

„Minden ember addig él, ameddig szüksége van rá a  Sorsnak „

Mennyire igaza volt !

 

Pánti Irén

Pánti Irén
Author: Pánti Irén

Pánti Irén az Irodalmi Rádió szerzője. Püspökladányban születtem az általános és a középiskolát ott végeztem el..A szüleim fizikai munkakörben dolgoztak, hárman vagyunk testvérek. A családból..és a távolabbi rokonságból is én voltam az első, aki tovább akartam tanulni Nem volt könnyű ehhez a szülői támogatást megszerezni..A József Attila Tudományegyetem Jogi Karán szereztem diplomát Szegeden. A püspökladányi Járásbíróságon kezdtem pályafutásom Hamarosan férjhez mentem, és a férjem munkahely változásait követve dolgoztam a makói Járásbíróságon, a békéscsabai Városi Bíróságon, a szolnoki Munkaügyi Bíróságon ,a szolnoki Megyei Bíróságon, majd a fővárosi Törvényszéken innen mentem nyugdíjba. Két gyermeket neveltünk fel ,míg kisebbek voltak, jogsegélyszolgálat vezetőként is tevékenykedtem..Nyugdíjazásom után kezdtem el írni. Rendszeresen jelennek meg cikkeim a Szitakötő nevű gyermek folyóiratban.Mélyen kötődöm szülővárosomhoz..Feldolgoztam a város híres szülötteinek így Karacs Ferencnek a neves rézmetsző és térképkészítő mesternek, és családjának, Csenki Imrének a Kossuth Díjas karmester és zeneszerzőnek, és testvérének a Csenki Sándornak a jeles cigány folklór kutatónak ez életét..Írásaimban megidéztem a ,régi Sárrét titokzatos világát, és a hétköznapi emberek életének apró villanásait..Néhány antológiába is bekerültek írásaim.Ars poétikámat Cyrano de Bergerac szavaival így fogalmaznám meg. „Egy szóval.Csúszó, inda szerepet Nem vállalok halálomig.Lehet..Tölgy nem vagyok, nincs bükk természetem,de egyedül növök, ha már magasra, nem

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Charlie felmond

Charlie csöppet búslakodva indult vissza a bázisra, miután hat órakor befejezte a porszívózást a Pierre családnál. Ahelyett, hogy beparkolt volna feltölteni magát a dokkjába, sietve

Teljes bejegyzés »

Az éttermi végrehajtó

  Egyetlen egy dologra összpontosult minden: az időre. Gazdálkodni kellett vele, spórolni, be kellett osztani, mert minden perc számított. Nem lehetett már pazarolni. Ami csak

Teljes bejegyzés »

Kant emlékére

Bár mire képes az emberi faj ezt bizonyítja a múlt öröke Visszatekintve, távoli évek még felidéznek rémes képeket Kant tanítása: „az ész kritikája” Új filozófia,

Teljes bejegyzés »

Aquincum

Tűzött a déli nap, fénye rátelepült a lombra Fáradtan érkező csapat tikkadtan ért fel a dombra Vén Duna ballagott csendben, nézte a vízparti fákat Táborba

Teljes bejegyzés »

Stavros

Apollónnal utazhattunk, Stavroszon nem unatkoztunk minden jónak vége szakad búcsúzni csak szépen szabad   Megterítve már az abrosz elbúcsúzunk tőled Stavrosz. Jönnénk ide télen, nyáron

Teljes bejegyzés »