Ábránd

 

 

Papíros előttem tisztán fehéren,

próbálom átgondolni a helyzetem.

A betűket rovom szépen sorjázva,

az utcára ömlött az est tintája.

 

Nem alszom már rég, fájón gyötröm magam,

lámpát gyújt a kezem, tört fénye zavar.

Tekints fentről most rám, nincs bennem harag.

Látod? Ez vagyok csupán, gyászos alak.

 

Szépen sorolom néked a jót, s rosszat

az érveket, mit az életem hozhat.

Mind azt, mi rám kövült kínzó gyalázat,

hisz nem volt irántad kellő alázat.

 

Te ki a távolból lelkemet vágyod,

hallom szirén éneked, hívó hangod.

Látod lajstromba veszem márvány arcod,

biz ilyet a szobrász köbe zár, alkot.

 

Mosolyod melyet ellopott a szemem,

magamba rejtettem rég, s most nem lelem.

Fagyos lett tőle szívem, üres verem,

bolyongok, és nem találom a helyem.

 

Így mint a fülön csipet bukott diák,

híd el, nem csinálok már több galibát.

Vágyam elül, s belül csendes a világ,

és ott a zsigereim zengnek imát.

 

A bölcs hallgat, csönd üzenetén okul,

levetve mocskát,a gondolat tisztul.

A heves mozdulat, mereng, és pirul,

a holdnak ezüst fénye feléd indul.

 

Így mertem gondolni nagyot, merészet:

hozzád az ég magasába felérek.

S remélhetek tőled apróka kegyet,

szelíden egymásba simuló kezet

László Sándor
Author: László Sándor

László Sándor az Irodalmi Rádió szerzője. László Sándor néven anyakönyveztek. 67 évvel ezelőtt voltam olyan bátor, hogy színre lépjek… Az első jelentősebb szerepeim helyszíne Budapest, ahol megtörtént a fenti esemény. Az első zsengék megírása után igen hosszú időre elhallgatott bennem a múzsa… Hosszú-hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a Ferihegyi reptéren a magasba repkedő repülők közelében dolgoztam tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket, rövid riportokat írtam munkatársaimról, sportolókról a "Tűzvédelem" című szakmai újságba. Meséket, novellákat viszonylag későn, idősebb korban kezdtem írni. 2016-ban jelent meg "A manó meséi - A csodálatos utazás" című könyvem, majd "A mohavárosi döbbencsek" címmel a következő mesekötetem. Antológiákban versek, novellák. Jelenleg Pest közelben, Maglódon élek, közel a természethez. Négy, asszonnyá növekedett leány és egy serdülő fiúgyermek édesapjaként. Mostanában igen gyakran hangzik el „nagyapa” a körülöttem mindig vidáman zsivajozó gyermekek szájából. A vidáman kacarászó önfeledten játszó unokáim szájából.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom Választhatunk? Melyik klán legyen hatalmon?! A két kutyaalom tulajdonképp egy alom… Öleb-celeb had elosztja maga közt a gazdiktól kapott csontot: A

Teljes bejegyzés »

Bitek

Linett hiába olvasta újra az anyagot, nem állt össze a kép. Pedig a nyomozók mindent elmondtak neki. Ha ő nem érti, hogy fogják érteni az

Teljes bejegyzés »

Ülj le tüzem mellé

Ülj le tüzem mellé: Hideg most a tél. Fénylő jéghegedűn Dalt zenél a szél. Ülj le tüzem mellé: Dermedt a világ. Fagyóriás járja Csendben az

Teljes bejegyzés »

Amikor leszáll a köd…

Amikor a tengerre leszáll a köd, csodálatos dolgok történnek. Ezüstösen örvénylik a víz felett, óriási gomolyokban hordja a szél. A függöny hol föllebben, hol lehull,

Teljes bejegyzés »

A rokonlátogatás

Herczeg Nelli morogva vonszolta gurulós bőröndjét. Jó gazdagon megpakolta azokkal a fontos dolgokkal, amikről úgy vélte, hogy a két hét alatt szüksége lesz Angyalréten a

Teljes bejegyzés »