Néha talán Te is meg – meg állsz,
s a szemed,a távolba réved,
csodálva a messzeséget, vársz.
Lásd e táj néked újra éled.
Fény iramlik a hegygerincen,
siklik végig a jeges tájon,
hogy a távolból búcsút intsen.
Havas lelke mint festet vászon.
S az égnek alján gyűlt fellegek,
reszkető gyúlt pirosára tör,
harcolnak, s a világ remeg.
Hasad, reped az égi tükör.
Csilingelve cseng, libbenve leng,
szélkarjába dől, vadul táncol,
míg földre hull, könnyezve kereng.
Arcodat temeti, s az lángol.
László Sándor 2021.02.01
Author: László Sándor
László Sándor az Irodalmi Rádió szerzője. László Sándor néven anyakönyveztek. 67 évvel ezelőtt voltam olyan bátor, hogy színre lépjek… Az első jelentősebb szerepeim helyszíne Budapest, ahol megtörtént a fenti esemény. Az első zsengék megírása után igen hosszú időre elhallgatott bennem a múzsa… Hosszú-hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a Ferihegyi reptéren a magasba repkedő repülők közelében dolgoztam tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket, rövid riportokat írtam munkatársaimról, sportolókról a "Tűzvédelem" című szakmai újságba. Meséket, novellákat viszonylag későn, idősebb korban kezdtem írni. 2016-ban jelent meg "A manó meséi - A csodálatos utazás" című könyvem, majd "A mohavárosi döbbencsek" címmel a következő mesekötetem. Antológiákban versek, novellák. Jelenleg Pest közelben, Maglódon élek, közel a természethez. Négy, asszonnyá növekedett leány és egy serdülő fiúgyermek édesapjaként. Mostanában igen gyakran hangzik el „nagyapa” a körülöttem mindig vidáman zsivajozó gyermekek szájából. A vidáman kacarászó önfeledten játszó unokáim szájából.