Ma már fagy s Kopárak kint a fák,
nem zengnek dalos pacsirták.
A tájra sűrű köd nehezül,
fájó magány kívül s belül.
Arcodat rajzolja a kezem,
a szénporos képzeletem.
A papíron szétkent vonalak:
Nézz ide, ilyennek látlak!
Lebben fénylő hajad a légben,
illatát ontja a réten.
Szép szemednek repdeső párja
mosolygó lelkednek árja.
Ajkaidnak duzzadó bája,
bújó gödrei homálya.
Csörgő csermely hűsítő nedve,
odvas fának édes méze.
És a testednek többi része?
Pironkodó szó meséje.
Bámulják fentről a fellegek,
amint fűbe heveredett.
Irigykedik ám a nyári szél,
halkan susog, rólad mesél.
Úgy beszél hozzám, ne is fájjon,
messze szálltáltündérszárnyon.
Author: László Sándor
László Sándor az Irodalmi Rádió szerzője. László Sándor néven anyakönyveztek. 67 évvel ezelőtt voltam olyan bátor, hogy színre lépjek… Az első jelentősebb szerepeim helyszíne Budapest, ahol megtörtént a fenti esemény. Az első zsengék megírása után igen hosszú időre elhallgatott bennem a múzsa… Hosszú-hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a Ferihegyi reptéren a magasba repkedő repülők közelében dolgoztam tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket, rövid riportokat írtam munkatársaimról, sportolókról a "Tűzvédelem" című szakmai újságba. Meséket, novellákat viszonylag későn, idősebb korban kezdtem írni. 2016-ban jelent meg "A manó meséi - A csodálatos utazás" című könyvem, majd "A mohavárosi döbbencsek" címmel a következő mesekötetem. Antológiákban versek, novellák. Jelenleg Pest közelben, Maglódon élek, közel a természethez. Négy, asszonnyá növekedett leány és egy serdülő fiúgyermek édesapjaként. Mostanában igen gyakran hangzik el „nagyapa” a körülöttem mindig vidáman zsivajozó gyermekek szájából. A vidáman kacarászó önfeledten játszó unokáim szájából.
