Csak még egyszer

Csak még egyszer

 

Halk szavú ember volt, de ha nevetett

a falu végén is hallották talán.

Ultizni ünnepkor nagyon szeretett,

vidám ember volt az én édesapám!

 

Munkás ruhát hordott a hét hat napján,

éjt nappallá téve értünk dolgozott.

Zokszót soha nem ejtett ki az ajkán,

haza magával csak jókedvet hozott.

 

Szőlőből lugast varázsolt a kertben,

abból lett ősszel jó bor az asztalon,

kínálgatta a  vendégnek serényen,

Sosem sajnálta, jó szíve volt nagyon.

 

Szép szóval nevelt, nem szidott, nem bántott,

pedig én, de sokszor megérdemeltem!

Fekete-fehér, igen-nemet játszott

velem, mesét mondott, amikor féltem.

 

Régen minden karácsonykor elénekelte

a mennyből az angyalt, most is hallom még!

Istenem, ő bárcsak velünk lehetne!

Csak még egyszer hallhatnám szép énekét!

 

Csak egyszer még kitárná karját felém,

rohannék hozzá, mindent hátrahagyva!

Hálát mondanék éltem minden percén,

ha ez nekem csak egyszer megadatna!

Apor Kata
Author: Apor Kata

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány. Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár. Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk. Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik....

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


,,Anya csak egy van.”

Hogy miért szeretlek ennyire? Mert te vagy a szívem mindene. Te és a húgom vagytok a családom, Nem is kell jobbat találnom!   Hogy miért

Teljes bejegyzés »

Jó barátság, rossz barátság

Jó barát, rossz barát A jó barát az, Isten áldás , életünkben egy kéznyújtás Könnyebben vesszük a levegőt, bajainkban lehet megmentőnk Közös gondolat-teremtőnk, egyedüllétünkben megmentőnk

Teljes bejegyzés »

Mosolyod

Megláttalak, s most kezemben egy képed. Nézem, s elvesztem benned, ahogy ragyog a szemed. Elvesztem így, mosolyodat látva, s körbe fonja arcod , hajad csillogó

Teljes bejegyzés »

Őszi kikötő

Csontig hatol a hideg, a nyálkás köd mögé bújik az utca is, fényezi a követ. Szinte ég a tüdőm, ahogy magamba szívom ezt a sós

Teljes bejegyzés »

60?

60 ? Csípős, szitáló Márton-napon megállok egy aranyló fa alatt. Mint más világból érkezettet, beburkol most a gondolat. Szürke, magányos ez a reggel, mégis szívemre

Teljes bejegyzés »