Ha Kijevre gondolok
az ifjúságomra gondolok.
A csodaszép városra,
a széles, forgalmas Krescsatikra,
és szép, árnyas gesztenyefákra.
Ha Kijevre gondolok,
már a Dnyeper partján sétálok.
Emlékszem templomokra,
a csodás hagymakupolákra,
Előttem a Pecserka(ja) Lavra.
Város fölé magaslik
SzentVlagyimir szobor-óriása,
Egyeteme előtt áll Sevcsenko,
kiről egykor a nevét is kapta.
Ukrán verseit Weöres fordította.
Az egyetemet én is
egykor de szorgosan látogattam.
Az órákon meg oroszt tanultam.
Könyvtárában Gogolt szótároztam.
Hogy bombázni fogják, nem gondoltam!
Sírnak a házak, a fák a parkban,
Galambok, ha vannak, az udvarokban.
Sírnak gyerekek, szülők, nagyszülők,
a háborút átélt veteránok.
Azóta sem voltak bombázások!
Írhatnék ukrán zenéről, táncról,
De semmit sem hallok a szirénáktól!
Nyitott szememmel égő házakat látok!
Miért és honnan ez az átok?
Repülők zúgnak, bombákat dobnak.
Menekülnek, akik csak tudnak.
Házat, hazát hagyva menekülnek!
Helyükre majd kik települnek?
Rosszabb ez, mint bármily rémálom!
Author: Bodnár Ildikó
Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...
