Akarjuk együtt
Furcsa szerzet az ember, akinek semmi nem elég,
megszerzett hatalom, pénz, számára mindig kevés.
Mindig több kell, kell a másé, s ha az nem adja önként,
hát fegyvert ragad, elindul, s felrúgja a törékeny békét.
Nem ismer kegyelmet, szánalmat, irgalmat, szemét behunyja s vakon rohan,
útját kíséri vér, könny és fájdalom, s földönfutóvá lesznek sokan.
Nincs cél, mi megéri a pusztítást, s nemesebb lehet az életnél,
állítsuk meg hát e vad vihart, ne ontsuk az ártatlan vért.
Ha összefogunk erőnk hatalmas, győzhetünk a gonosz felett,
hallassuk hát hangunk, ne bújjunk el, mert csendben eltűrni ezt nem lehet.
Az égen szivárvány ragyogjon, ne rotor zúgása töltse be,
s a földet ne tépje fel, lánctalpak vad dühe.
Ne sírjanak a gyermekek, anyák szívét ne tépje bánat,
mert az erőszak erőszakot szül, s vége lehet a világnak.
Nem lehet győztes, mind vesztesek leszünk,
mert romba dőlhet minden, mit felépítettünk.
Ember embernek farkasa ne legyen,
célunk a béke, s egy jobb világ legyen.
Author: Beck Emese
Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak és egy baranyai kisvárosban, Komlón élek. Közel negyven éve ügyintézőként dolgozom egy jogi területen működő magánirodában, amit nagyon szeretek. Kedvenc időtöltésem az olvasás és gyengém, hogy a könyveket birtokolni is akarom. Nincs kedvenc műfajom vagy szerzőm, de természetesen vannak kedvenceim. Írni csak kedvtelésből és közeli barátaim szórakoztatására kezdtem, de pár éve nekiláttam a bakancslistám teljesítésének, mely ugyan néha változik, de a saját könyv megírása mindig is szerepelt rajta. Lányom mindig ösztönzött az írásra, de soha nem volt bátorságom kilépni közönség elé és megmérettetni magam, azonban az idei évben úgy éreztem próbát kell tennem, így pályáztam az Irodalmi Rádió Bálint-napi szerelmes vers pályázaton és legnagyobb meglepetésemre és még nagyobb örömömre alkotásom bekerült az antológiába. Ez után érkezett a felkérés részemre, hogy legyek állandó blogszerző. Kicsit félve vágok bele, mert írásaimmal nem akarom megváltani a világot, nem akarok örök érvényű nagy igazságokat megállapítani, csupán szórakoztatni szeretnék, megnevettetni az olvasót, elgondolkodtatni azon, hogy másoknak sem csupa boldogság az élete és elterelni egy rövid időre a gondolatait a saját gondjairól. Főleg prózát írok, de a pályázat óta – saját magamnak is hihetetlen – felfedeztem, hogy versben néha könnyebben fejezem ki a gondolataimat. Történeteket kitalálni nem...
