Levél a linkeknek

Levél a linkeknek

Az előző részek tartalmából: A VMG Akvarista Blokk mindennapjai is eseménydúsak: tisztán kell tartani az akváriumokat, etetni kell az állatokat, locsolni a gyíkok terráriumának növényzetét. Időnként a rutinmunkák cseppet se unalmas szürkeségét egyszeri események szakítják meg: például nagytakarítások, a Kempelen-projekt vagy Soma bolondballagása.

Ki ne szeretné a nyári szünetet? Két és fél hónap tanítás nélkül. Az idő szép, lehet utazni, bulizni, fürödni a Balatonban, kinek mi a szíve vágya. Gondtalan élet, felhőtlen időtöltés, szabadság. Nos…nem egészen. Legalábbis egy halasnak biztosan nem.
Az akváriumokra rengeteg veszély leselkedik nyáron: a 209-es terem óriási ablakai üvegházként hevítik fel a benti levegőt, s ezáltal az akváriumok vizét. A párolgás következményeként a szűrők tönkremehetnek, a túl meleg víztől a halak elpusztulhatnak, az alga elburjánozhat, a növények kirohadhatnak, minden teljesen leamortizálódhat. Ráadásul mivel nem nézünk rájuk naponta, nem vesszük észre azonnal, ha valami komoly baj történik – tegyük fel, kireped egy akvárium és szivárogni kezd. És arról már ne is beszéljünk, hogy ha valaki nem megy be, rögvest kész a katasztrófa. S erre igen nagy az esély, hisz kinek van kedve felkelni hét órakor, hogy halakat etessen, ahelyett, hogy kipihenje az előző napi kirándulást? Belátható tehát, hogy a nyár nem csak móka és kacagás az akvaristák számára.
A legfőbb kérdés pedig: hogy döntsük el igazságosan, ki járjon be és hányszor? Elvégre mindenkinek szünet van, mindenki joggal szeretne pihenni. Erre a kérdésre halas éveim alatt minden évben más válasz született. A legelső évben a következő történt:

Május volt már, Soma érettségizett, nem járt többé aktívan a VMG-be. Üzenetben beszélgettünk, mikor szóba jött, ki mivel foglalkozik az osztály halasai közül. S akkor tudatosult bennem, hogy sokakról tulajdonképpen egyáltalán nem tudom. Körbekérdeztem hát, s kiderült, hogy egyesek nem, vagy alig dolgoznak. Például Svájc, a Titkárnő, a Sajtszerető és a Színésznő elméletben négyen feleltek a gyíkok két szál növényének locsolásáért, gyakorlatilag Svájc időnként ránézett és löttyintett rá egy kevés vizet; a Beszállító ekkoriban még nem tevékenykedett beszállítóként, s mással se nagyon foglalkozott; Kolbert pedig jószerivel semmit se csinált. Utólag persze kiderült, hogy ennek egyik oka a rossz kommunikáció volt köztük és Soma között. Nem értették meg pontosan a feladatukat, rosszul lettek beosztva, hasonlók. Az esetből tanulva én új rendszert vezettem be az információcserére, de erről majd később.
Száz szónak is egy a vége, Soma a hírek hallatán nagyon pipa lett. Aki nem dolgozik, ne is egyék – vallotta. Ám az említettek elszámolták közösségi szolgálatos óráikat, s közben alig tettek valamit. Ennek következménye egy halasokhoz intézett határozat lett, mely így szólt:

Tisztelt halasok!

Tudomásomra jutott, hogy sokan aktívan elszámolták a közösségi óráikat, annak ellenére, hogy nem végeztek aktív munkát a halaknál. Ez sajnos nem egyezik az irányelveinkkel. Hiszem azt, hogy mindenki csak akkor kapjon órát, ha megérdemli. Azonban a feltétlen elbocsátások híve sem vagyok. Így kitaláltam egy kompromisszumos megoldást, mellyel orvosolható a jelenlegi helyzet. A nyári etetések során nagy mennyiségű munkaerőre van szükségünk, olyanokra, akik a nyári óráikért, és az egyébként ingyen szerzett évi óráikért becsületesen megdolgozik. Mindenkinek teljesítenie kell 2 hétnyi munkát, ami 6 nap bejárást jelent. Ez azonban csak a minimum, ennél egy személyre valószínűleg többet is kiosztunk.4 főt, az egész évi becsületes munkájáért a nyári munka alól felmentem, tőlük bármilyen érvet elfogadok arra, hogy nem ér rá. Akár egyszer se. Mástól semmilyen indokot nem fogadok el (nem érdekel a nyári munka, a szolfézs óra, a nyaralás, aki tudta, hogy nem ér rá egész nyáron, az miért nem dolgozott aktívabban év közben?), aki nem teljesíti a minimumot, attól szomorú szívvel megválunk, és jelezzük Juli néni és az osztályfőnök felé, hogy halazás címszóval semmilyen közösségi órához nem járulunk hozzá, és az illető visszaélt az akvarista blokk rendszerével. Minden etetőnek ki kell töltenie majd a kifüggesztett jelenléti ívet amin jelzi, hogy az adott nap az adott munkát elvégezte. Minden etetéskor fényképes bizonyítékot kérek, hogy az etető bent járt. Időnként szúrópróba szerűen be fogok menni és ellenőrzöm az állapotokat. Amennyiben romlást, felelőtlenséget látok a legutolsó etetőt terheli a felelősség. FONTOS! A nyár igencsak meg fogja viselni az akváriumokat, így kisebb bajok lehetnek, DE a ha mindenki rendesen elvégzi a munkáját, akkor nem lehet soha nagy probléma. (Az elvégzendő munkákról majd később) Minden probléma esetén értesítsetek engem, Juli nénit, vagy Darvas Tamás jelenlegi halas vezetőt. Aki nem megy be, és nem talál maga helyett etetőt, illetve elhallgatja, hogy nem ment be/probléma van, annak nem csak a blokktól muszáj távoznia, hanem fegyelmi eljárásra is számíthat! Itt nagy felelősségről van szó, nagyon drága készülékekről és halakról, ez nem játék. Mindenkit az általa jelzett időre beosztunk, még egy ideig lesz lehetősége jelezni, ha mégse jó neki az adott időpont. Egyelőre ennyit, majd a következő határozatban írok a továbbiakról.

Ekkor hoztam létre a halasok Messenger-csoportját Svájc közreműködésével, ide küldtem be Soma határozatát. Azóta ezen keresztül folyik a kommunikáció, többnyire elég hatékonyan. Igaz, Soma alatt volt Facebook-csoport, de lényegében senki se nézett rá, így funkcióját nem töltötte be megfelelően.
A határozat több-kevesebb ijedtséget váltott ki egyesekből, s a nyári bejárás gyorsan leszerveződött. A Szerelőnek, Esti Kornélnak, a Mesternek és nekem nem kellett vállalnunk nyári alkalmat, a többiek közt osztottuk szét a nyári heteket. Párok szerveződtek, s mindenki két hetet vállalt el, ahogy a határozatban Soma kérte. Az elkészült nyári beosztást elküldtem Somának, de emlékeim szerint jelenléti ív végül nem készült.

Ha valaki linkeskedik, az értelemszerűen helytelen magatartás. De felelősségre vonható-e valaki kötelessége mulasztásáért, ha nem tájékoztatták megfelelően, vagy más kommunikációs zavar lépett fel? Súlyos kérdés, főleg, ha több forog kockán, mint néhány közösségi szolgálatos óra jogossága. Hibás-e, aki nem tájékoztatott megfelelően? És ha ő úgy érzi, minden szükséges információt érthetően mondott el, csak a célszemély nem mert vagy elfelejtett visszakérdezni? Ezesetben ki a felelős?
Egyszerű ujjal mutogatni és keserű szájízzel bűnbakot kiáltani. Annál nehezebb mély levegőt venni és együtt keresni békés megoldást a problémára. Nekünk, halasoknak sikerült. Lehet, mindenki morgott a bajsza alatt és megvan a véleménye az esetről a mai napig, de nem lett se botrány, se veszekedés, se utálkozás. Olyan nehéz volna komolyabb helyzetekben is eszerint cselekedni? Úgy tűnik, sokaknak igen. Mert félnek elismerni, hogy tévedhettek, félnek kompromisszumot kötni – elvégre csak a gyengék alkudoznak. Ám ez dőreség. A leggyengébb is nekiront acsarkodva bárkinek, ha félti az irháját. De csak a legerősebbek ismerik el, hogy ellenfelüknek is igazuk lehet.

Author: Cserni András

Cserni András az Irodalmi Rádió szerzője. Cserni András vagyok, 19 éves érdi egyetemista. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi karának elsőéves joghallgatója vagyok. Középiskolai tanulmányaimat az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban végeztem. Írással ötödikes koromban kezdtem el foglalkozni, kezdetben versekkel, három éve pedig regényekkel is. Verseimmel sikereket is értem el iskolai- és egyéb pályázatokon, első regényem (Sötét sorsok 1.: A farkasfalka) 2022. júliusában jelent meg, a folytatása idén érkezik terv szerint. Az írás számomra több, mint egyszerű hobbi. Kikapcsolódás, kiszakadás a mindennapokból, próbálkozás mély gondolatok megértésével. Témáim változatosak, komoly erkölcsi kérdésektől kezdve történelmi eseményeken át személyes élményeimig.