Ha valami fáj…
Ha valami fáj, valami ott bent a mélyen,
Úgy érzed, vége mindennek, nincs tovább,
Miért pont veled történt? Felnézel az égre,
S a Jóistentől vársz valami csodát!
Ha a csoda nem jön, a veszteség hatalmas,
És összeroskadsz a nehéz súly alatt,
A mindenható akkor felemel a mélyből,
S megerősít, hogy megtaláld magad!
Majd újból reményt vesztve zuhansz szakadékba.
Úgy érzed, nincs miért élned, hisz az élet fáj.
Közben látod, más is fő a fortyogó fazékba`.
És tovább kell lépned, mert élni muszáj.
Mindenki másképp él, és ki-ki másképp gyászol,
Van, aki halkan, csöndben ráborult egy kőre,
Becsuk ablakot, ajtót a világtól távol,
Magába zárkózik darabokba törve.
Van, aki minden kínját világba kiáltja,
Üvölt, tombol, mindenkit eltaszít magától;
Van, aki bent vérzik, kínját nem mutatja,
Erősnek tűnik kint, csak a szíve gyászol,
És van, aki kiteszi lelkét az asztalra,
Nem fél, ha látják mások, mi lakozik benne;
Osztozni akar mindig jóban, rosszban
Azokkal, akik ott állnak mellette.
Minden gyász szörnyű, nincs recept, hogy csináld jól,
Csak meg kell élni mindent! Mindent, ami fáj,
És elengedni, ó, jaj, elengedni, akit annyira,
de annyira szerettél!
Muszáj…
Author: Török Stenczer Enikő
Török Stenczer Enikő az Irodalmi Rádió szerzője. Erdélyben születtem, egy kis Maros megyei falucskában, Vadasdon, nagyszerű szülők gyermekeként. Egyetlen kishúgommal szeretetben nőttünk fel, bár kisebb születési rendellenességem miatt, drága szüleim sokat látogatták velem az orvosokat, hogy segíteni tudjanak abban, ne legyenek gátlásaim az állapotom miatt. Így jutottunk el Magyarországra, Budapestre, később Pécsre, ahol kórházi szobában ismerkedtem meg későbbi férjemmel, kinek szerelme Pécsre hozott. Két gyönyörű leánygyermek született a házasságukból, ami nagyjából 20 évig tartott. Kisebbik lányom három csodálatos lányunokával ajándékozott meg, Ők édesítik meg a mindennapjaimat. Nagyobbik lányom Budapesten él, ő is csodálatos ember, jobb az írói vénája mint az enyém, egyelőre nem hasznosítja a tehetségét. Talán később... 16 évesen született első olyan versem, melyet az akkori Falutalálkozón elő is adtam. A sikeremen felbuzdulva folytattam az írást, attól függően, ahogy időm, a körülmények és az ihletés rendezte. Erdély szerelmese vagyok most és mindörökké! Családom a mindenem! Szerencsés ember vagyok, rendezett körülmények között élek, válásom ellenére. Drága jó szüleim és testvérem a családjával közelemben élnek, kisebbik lányom az unokákkal a szomszédos utcában ... Szeretem az embereket, próbálom pozitívan megélni a mindennapokat, de tudom, olykor a fájdalom szüli a legjobb verseket. Kitesznem a lelkem, gondolataim az olvasó elé, talán jó lesz valamire....
