A KŐNYÚL

A KŐNYÚL

 

A színpad egy erdei tisztásnak van berendezve. Két sarkában két fa áll, középtájon még egy a színpad középen, pedig egy málnabokor.

 

Mesélő: A Nap utolsó melengető sugarai még megsimogatták az öreg fák tikkadt leveleit, mielőtt lebukott volna a hegyek mögött. Az erdő állatai előmerészkedtek a barlangjaikból, odújukból, hogy élelmet keressenek. Így tett a barnamedve is, akivel még a farkas, sem mert ujjat húzni, mert olyan nagy volt. Egy csapásra leterítette volna.

Körbeszaglászott a levegőben, keresve a számára oly kedves, édes málna illatot. Nagy piros nyelvével megnyalta szája szélét. Ugrándozva indult el, mintha még kis bocs lett volna. Hamarosan a nyálcsorgató, pirosló málnabokorhoz ért. Fogaival ügyesen szedegette le az érett szemeket.

Lakmározását távolról nézte a róka, aki szemmel láthatóan nem volt jó bőrben. Bordái látszottak kifakult bundája alatt, elfért volna hasában, néhány jó falat.

 

Róka: (Négykézlábbb állsz. A közönség felé fordulsz.) – Nocsak, nocsak, hogy zabálja ezt az édes förmedvényt az ostoba medve. (Elgondolkodva megvakarod a füled tövét.)

 

(Mindenki a fa susogását utánozza, és kakukkol.)

 

Mesélő: És már meg is született fejében zseniális terve. Zöld szemei felragyogtak, megnyalta a száját, maga előtt látta, zsenge nyuszi vacsoráját.

 

Róka: (közelebb lépkedsz, sompolyogva) – Legyen neked szép napod medvekomám!

 

Medve: – Neked is hasonló jókat kívánok róka komám! Kínálnálak, hogy tarts velem egy finom málna lakomára, de ha jól tudom, te nem ilyen étket szoktál enni vacsorára.

 

Róka: – Jól tudod medvekomám, de nagyon szépen köszönöm a meghívást. És lásd, hogy milyen jó lelkű vagyok, ha itt végeztél, mutatok neked egy sokkal nagyobb bokrot.

 

Medve: – Brumm, brumm. (Mancsod az állad alá teszed, mintha elgondolkodnál, és a közönség felé fordulsz.) – Úgy gondolom a rókának, van egy csalafinta terve.

(Visszafordítod a fejed.) – Azt nagyon megköszönném neked róka komám, mert holnapra már nincs vacsorám.

 

( Mindenki a fa susogását utánozza, és kakukkol.)

 

Róka: – Megmutatom szívesen, de nekem is lenne egy kérésem. Te, mint az erdő legnagyobb vadja, vedd rá a nyulat, hogy jöjjön ide egy óra múlva. Én aztán nyomban elkapom,

számomra ízletes húsa lesz a legnagyobb jutalom. (Vigyorogva nyalogatni kezded a szád szélét.)

 

Mesélő: A medve látta, milyen magabiztosan nyalogatja száját, féltette nyuszi barátja biztonságát.

 

Medve: – Nem bánom, itt a mancsom róka koma, de ha becsapsz, felhúzom kopott bőröd egy karóra. (Nyújtod felé a mancsod.)

 

Róka: (Kezet fogsz a medvével.) – Hogy mernélek én becsapni téged, te drága jó lélek.

 

Medve: – Repülj ide menten Mátyás postás, van egy üzenetem nyúl apónak, azonnal ad át.

 

Mátyás: (Bejössz a színpadra, kétszer körbe futsz, miközben kezeddel a repülést invitálod.)

Megjött Mátyás a gyors postás. Levél, csomag, meg miegymás, azonnal odaér, mert Mátyás postás gyorsabb, mint maga a hír. (Meghajolsz a medve előtt.)

 

Medve: Vidd el az üzenetem, te tébolyult madár, mondd meg nyúl apónak, hogy a medve egy

óra múlva itt vár rá. Brumm, brumm.

 

Mátyás: Repülök, repülök, hisz mindig az a vágyam, hogy a legfrissebb hírt mindenkinek elpletykáljam. (Kétszer körbe szaladsz a színpadon, és kimész.)

 

( Mindenki a fa susogását utánozza, és kakukkol.)

 

Róka: – Tetszik az ötleted medvekoma, mindkettőnknek lesz finom vacsora.

 

Medve: – Úgy legyen. De most indulok. Vörös bundád rejtsék el a bokrok.

 

Róka: (Sompolyogva lejössz a színpadról.)

 

Harkály: (Bejössz a színpadra, repülést invitálva, és a második fa mögött felállsz a székre. Hosszú csőröddel elkezded kopogtatni a fát.) – Kopp-kopp. Kopp-kopp.

 

Medve: (Odamész a második fához, és felnézel a harkályra.) – Legyen szép jó estéd harkály bácsi! Milyen finomságot fogsz ma vacsorázni.

 

Harkály: (Abba hagyod a kopogtatást, és lenézel a medvére.) – Szú zsírjában sült kukacot, nem hallod milyen szépen rotyog? De miért zavarsz e kései órán, talán bosszút akarsz állni a rókán?

 

Medve: – Milyen okos kegyelmed, hisz az erdei iskolában is megkövetelte tőlünk a figyelmet.

Arra kérlek, hozd a szerszámod, és teljesítem egy régi álmod.

 

Harkály: – Az mindig nálam van medve fiam, mondd el éles csőrömmel mi dolgom, van?

 

Medve: – Faragnod kellene kőből egy nyulat, meglátod a végén jót, mulatsz.

 

Harkály: – Nemsokára készen lesz medve öcsém. Remélem illik majd rá a prém.

(Leugrasz a székről, és repülést invitálva a színpad sarkába szaladsz, ahol lesz egy kő, és azt kezded el a csőröddel ütögetni.) – Kopp-kopp. Kopp-kopp.

 

Medve: – Brumma, brumma. (Körbe cammogsz, majd lejössz a színpadról.)

 

Nyúlpapa, nyúlmama, és a három kis nyuszi bejönnek a színpadra. Nyúlpapa, és nyúlmama leülnek a földre, és gyönyörködni kezdenek a két kis nyúlban, aki vihánszolva ugrálják körbe a málnabokrot.

 

Nyúlmama: – Milyen szépek, és milyen vidámak, ha őket nézem, nincs a szívemben bánat.

(Törölgetni kezded a szemed.)

 

Nyúlpapa: – Engem is büszkeség fog el, ha ez a két bundás énekel.

 

A három kis nyuszi megfogja egymás kezét, és énekelni kezdenek, miközben táncolnak.

 

Ropogós a saláta levele,

Sok vitamin van benne,

Ettől növünk nagyra,

Nem kell nekünk hagyma.

Amikor meglátjátok a Mátyást, azonnal Nyúlpapához, és nyúlmamához szaladtok, és remegve hozzájuk bujtok.

 

Mátyás: (Repülést invitálva bejössz a színpadra. Szaladsz két kört.)

– Megjött Mátyás a gyors postás. Levél, csomag meg miegymás, azonnal odaér, mert Mátyás postás gyorsabb, mint maga a hír. (Megállsz Nyúlpapa, és Nyúlpapa előtt.)

 

Nyúlmama: – Ugyan ki küldhette ezt a félnótás madarat, begye majd szétreped, a hírtől úgy dagad. (Nyúlpapa felé fordulsz.)

 

Nyúlpapa: – Azonnal megtudjuk anyjuk, mi hírt hozott ez a félnótás Kakukk.

 

Mátyás: – Kakukk!? Kakukk!? Még hogy Kakukk! Látszik, hogy nem olvasol lexikont, csak lapulevél lapot. (Mondod felháborodva)

 

Nyúlmama. – Kibököd végre, hogy mi nyomja a begyed, vagy a széltől kell megtudnunk a híreket.

 

( Mindenki a fa susogását utánozza, és kakukkol.)

 

Mátyás: – Ha hagynátok, hogy torkom szóljon, már rég elmondtam volna, hogy a medve egy óra múlva vár a tisztáson.(Megfordulsz, és kétszer körbe futsz a színpadon.)

– Mátyás postás nem Kakukk, más fészkébe nem tojok.(Lejössz a színpadról.)

 

Nyúlpapa: – Vajon mit akarhat tőlem Medvekoma? Lehet, hogy tánc lesz, nagy lakoma?

 

A három kis nyúl táncolni kezd, Nyúlpapa körül, miközben énekelnek:

 

Ugri-bugri nyuszik vagyunk,

Táncolni szépen tudunk,

Vigyél el minket is, kérlek,

Jó nyuszik leszünk, tényleg.

 

A medve közben bejön a színpadra, és cammogva körbe megy, és megáll Nyúlpapa, és Nyúlmama előtt. A két kis nyuszi az öregekhez bújik.

 

Nyúlpapa: – Számomra ez mekkora öröm Medvekoma áll a küszöbön. (Megöleled a medvét.)

 

Medve: – Jólesik a szívélyes fogadtatás, de még nem tudod mi vár ma még rád.

 

Nyúlpapa: – Előbb itt volt az a szédült Kakukk, és azt mondta legyek a tisztáson most.

 

Nyúlmama: – Mátyás volt az életem párja, de hagyjuk a szót Medvekomára.

 

Nyúlpapa: – Nem mindegy. Madár, madár. (Legyintesz.)

 

Medve: – Valóban én küldtem azt a kerge madarat, a rókából így csináltam szamarat. Keresd, elő a téli bundádat kérlek, az fog a rókától megvédeni téged.

 

Nyúlmama: (Úgy teszel, mintha pakolnál, majd megtalálod a nyúlprémet.)

 

Harkály: (Bejössz repülést invitálva, és lerakod Nyúlmama elé a kődarabot.)

– Elkészültem Medveöcsém a művel, Nyúlmama fogasd össze a prémet sok tűvel.

(Visszarepülsz a fára.) – Kopp-kopp. Kopp-kopp.

 

Nyúlmama: (Belerakod a prémbe a követ, majd előhúzod a plüssnyulat.)

– Harkály bácsi nagyon ügyes, készen van az áll tapsifüles. (Átnyújtod a medvének.)

 

Medve: – Én ezt most gyorsan elrejtem. Remélem sikerülni fog a tervem. (Lerakod a nyulat a málnabokor tövébe, majd a második fához mész.)

 

A nyulak is kiugrálnak a színpadról, csak Nyúlpapa ugrál a másik sarokba a függöny mögé.

 

( Mindenki a fa susogását utánozza, és kakukkol.)

 

Medve: – Itt vagy már te gyáva nyuszi? A bokorból azonnal búj ki!

 

Nyúlpapa: – Itt vagyok, hogyne volnék! Nincs merszem megvárakoztatni a hatalmas medvét.

 

Mesélő: A róka meghallotta a választ, az édes dallam megindította szájában a nyálat.

 

Róka: (Négykézláb bejössz a színpadra sietve. Odamész a málnabokorhoz, és invitálod, hogy

bekapod a nyulat.)

 

Málnabokor: (Csikorgatni kezded a fogad.)

 

Róka: (Úgy teszel, mintha kiejtenéd a szádból a nyulat, majd feljajdulsz.)

Jaj, jaj! De nagyon fáj. Jaj, jaj! (Köpködő hangot adsz ki.)

 

(Mindenki köpködő hangot ad ki.)

 

Róka: (Körbe, körbe járkálsz a málnabokor körül.)

 

Minden szereplő a színpadra megy, és kört alkotnak a málnabokor körül, hogy a róka ne tudjon elmenekülni.

 

Medve: – Jól jegyezd meg róka koma, a barátság többet ér, mint egy jó vacsora. Brumm, brumm.

 

Megfogjátok egymás kezét, és egy sorba álltok.

 

Mindenki énekli:                         Testünkben törékeny a lélek,

Ha együtt vagyunk, nincs mitől félned,

Mi állatok is emberek vagyunk,

Talán egyszer eljut hozzátok szavunk.

Egyszerre meghajoltok.

 

 

 

Parádsasvár, 2006. április 28. – május 10.

 

 

Juhász Pál
Author: Juhász Pál

JUHÁSZ PÁL: (NÍVÓ DÍJAS, CSERHÁT-MŰVÉSZKÖR KITÜNTETETT OKLEVELESE, CSERHÁT JÓZSEF MŰVÉSZETI DÍJ EZÜST FOKOZATA, CSERHÁT JÓZSEF KÖLTŐI EMLÉKDÍJAS, EZÜST-DIPLOMÁS, ARANYTOLL-NAGYDÍJAS, SIMON ISTVÁN EMLÉK DÍJAS, KÉTSZERES SZÉPIRODALOM DÍJAS, KÍVÁLÓ KÖLTŐ, KÖLTŐI EMLÉKDÍJAS, LÍRAI DÍJAS, KÉTSZERES ÉN MESÉM DÍJAS ÍRÓ.) Egerben születtem 1967. június 12-én. Születésemkor agyvérzést kaptam, mely betegség meghatározta az életem. 1985-ben leérettségiztem. Első versem 1983. december 11-én írtam. Jelenleg Parádsasváron, egy gyönyörű mátrai községben élek, és alkotok. Eddig kilenc kötetem jelent meg: Játék, Végrendelet, Feltámadás, A Költő Lelke, Csendjeim, Szeretni Születtem, A Lepkekirálynő, Fotogén – Versek, és Az örök hallgatag címmel. Írásaim megjelentek: a Népújságban, a Heves Megyei Hírlapban, a Kezdetekben, a Délibábban, a Sasvári Krónikában, a Nyírségi Gondolatban, a Facsigában, a Gyöngyösi Kalendáriumban, a Magyar Évszázadok című könyvben, a Délibáb Antológiákban, a Nyírségi Gondolat Antológiákban, A Türelem és Szabadság Útján Antológiában, A Toll és Ecset Alapítváány Antológiájában, a Gold Pen Irodalmi Kör Antológiában, a Találkozások Antológiában, a Karácsonyi pillanatok Antológiábn, a 1150 Apeva című kiadványban, Pundurkák 22 témára, kiadványban, Virágok című kiadványban, és Az én mesém című könyvben. Gyermek színdarabjaimat és bábdarabjaimat bemutatták több országban. Tóth Róbert fotóművész barátommal eddig négy kiállításon mutattuk be közös alkotásainkat. Tagja vagyok a Cserhát Művészkörnek, és a Nyírségi Gondolat Szalonjának. Több pályázat győztese,...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »

Végső filozófiámban

Hétköznapi pszichológia… (Anaforás, 3 soros zártükrös) Esteledik már az életem, ez a vég a végső? Eszerint igaz a tétel, új gondolathoz, késő… Esteledik már az

Teljes bejegyzés »

Tűnódés

Elröppent hatvanöt év, Elmúlt már sok, mi szép. Nincs velem apám s anyám, Életem célja? Talány.   Neveltem egy gyermeket Hiúság is kergetett. Munkában élre

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2022. szeptember 26.

Kedves Alkotótársunk! Ebben a bejegyzésben jelentkezünk szeptemberi hírösszefoglalónkkal, ill. néhány októberi információval. Versek és Novellák 2022. pályázat – kiértesítés A nagyszámú beérkezett pályamunka miatt a

Teljes bejegyzés »