Fa alatt, estével

Köddel takarózott félmeztelen fák,

Levelek örvénylenek, kis sziget a ház.

Lombseprűm utat húz, dolgozik,

Egyre szedi a fák elbukott koronáit.

Letűnt, színes királyságok térden,

Dicsőség a nyáré, a múlás időtlen,

Keze mindenben munkálkodik s formál,

Ezzel kellene élni es menni tovább.

Készülni egy újabb télre,

Lekvárok befőttes üvegekben,

Helyett a polcon, gondolatok ülnek.

Melyek töprengések inkább,

Mi lesz holnap s azután.

Gondosan letakart kerticsap,

Helyett meztelen fagy várás,

Nem raktam el idén hálát,

Csak áthűlt reményttovatűnt odaadást.

Madaraknak is csak kenyérhéjat tudok,

Erejèt vették derűmnek a hétköznapok.

Megtámasztom magam egy fánál

Hirtelen az ifjú este köszön rám.

Kupacokban a lehullott levelek,

Feketéllik az églátszik a lehelet.

Fekete kabátban, nagy botra,

Támaszkodva szembenéz velem,

Kérdi, fejem miért ily leszegett.

Lelkem is mi okból menekül,

Átkozom, itt sem lehetek egyedül.

Elszegődött a tenni akarásom,

Nincs kedvem látni a szépet,

Sebzett szárnyaimat tépem.

Az este hallgat, sötétebbé lesz,

S válaszul mondja ezt:

Két karod, két lábad helyén,

Szemeiddel látsz, füleiddel hallasz,

Torkodon jön hang,

Tudatod gondolatot ad,

Szíved megtépázott ugyan,

De tisztaságban fogant.

A jelen örökkön hiányos szinte,

Csak pillanatok vannak,

Mikor azt érzed,

Kegyesebb nem lehetne,

Az élet.

S ezek a pillanatok,

Mint vitrinbe zárt csészék,

Mikből soha nem iszol,

Csak nézed.

Hát vedd ki őket onnan,

Kínálj másokat is.

Az öröm nem jó barátja,

Időnek,

Az órákra nehezéknek ül.

Időtlen.

Hátat fordít s eltűnik,

Nem látom már.

Szertenézek

Ez a kert most a világ,

Közepén állva, 

Az este fejbe vágva,

Szavaival józanít,

A bánatból kirontok, 

A sziget felé,

Visszaúszok,

Élni fogok.

Tóth-Kurtz Márton
Author: Tóth-Kurtz Márton

Tóth-Kurtz Márton az Irodalmi Rádió szerzője. Magány és közösség, vihar és halálos csend, öröm és átérzett bánat, igazságérzet, tánc, szobor, szárnyaló madár, tenger és kiszáradt, ráncos föld, selymes és karcoló, zene, félmeztelen fiatalság és bölcs nagykabát, élet, az irodalom végtelen. Marci vagyok, 98' óta írok. Versek, dalszövegek, novellák, a próbatételeim. Az írott irodalomra nagy szüksèg van ebben a nehéz és elképesített világban, ha nem edzük a képzeletünk izmait, sivár és kietlen élet vár ránk. Mindennap írni, ez a mottóm, s ez már egyre többször sikerül.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »

Végső filozófiámban

Hétköznapi pszichológia… (Anaforás, 3 soros zártükrös) Esteledik már az életem, ez a vég a végső? Eszerint igaz a tétel, új gondolathoz, késő… Esteledik már az

Teljes bejegyzés »

Tűnódés

Elröppent hatvanöt év, Elmúlt már sok, mi szép. Nincs velem apám s anyám, Életem célja? Talány.   Neveltem egy gyermeket Hiúság is kergetett. Munkában élre

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2022. szeptember 26.

Kedves Alkotótársunk! Ebben a bejegyzésben jelentkezünk szeptemberi hírösszefoglalónkkal, ill. néhány októberi információval. Versek és Novellák 2022. pályázat – kiértesítés A nagyszámú beérkezett pályamunka miatt a

Teljes bejegyzés »