A nyári tragédia
Az előző részek tartalmából: Az első tíz részben a Sánta-korszakot ismerhettük meg. Soma elbeszéléséből a kezdeteket, a Blokk megalapítását és fénykorát, majd a csatlakozásom utáni időket az én emlékeim alapján. Esett szó a teknősök körüli teendőkről, a védett halak érkezéséről, a karácsonyi nagytakarításról, a Pincéről, a Kempelen-projektről, egy halva született tervről, a bolondballagásról, Soma határozatáról és az utolsó apró tettéről halas vezetőként. Így érkeztünk el a Darvas-korszak kezdetéhez
A határozat értelmében nekem ugyan nem volt kötelező bejárni nyáron a halakhoz, ám mégis fontos részfeladat hárult rám. Egyfelől kapcsolattartó Soma és a halasok között (például eljuttattam nekik a teendők pontos leírását), illetve a baj esetén értesítendő személy is én lettem a Szerelővel együtt. Ha valaki olyan rendellenességet tapasztalt, amit nem tudott a társával együtt megoldani, írt egyikünknek s mi tanácsot adtunk vagy rosszabb esetben értesítettük Somát és intézkedtünk. Persze bizonyos heteken ennyit se tudtunk vállalni, mert nem voltunk telefonközelben. Ilyen volt például a biológustábor hete. Ez a VMG egyik kuriózuma, Juli néni és édesapja, a legendás Szerényi tanár úr szervezésében. Ez egy jutalomtábor mindazoknak, akik az állatházban vagy az Akvarista Blokkban aktívan tevékenykednek, rendszeresen túráznak vagy biológia-, kémiaversenyen vesznek részt. Helyszíne a Zemplén, a program nomád sátorozás, túrázás, közös főzés, történetmesélés a tábortűznél. Leírhatatlan hangulata van. S egy újabb Soma-féle bölcsesség is kapcsolódik ehhez.
Mikor megtudta, hogy megyek a biosztáborba, ennyit mondott: „A hajnali Zemplén ijesztő. És tudod miért? Mert annak a hegységnek hatalma van…mint persze minden hegynek. De a Zempléné nagyon veszélyes. Könnyen előhozza az ember olyan oldalát, amit egyébként igyekezne elrejteni. Jegyezd meg: ami a 209-es teremben történik, az a 209-esben is marad; ami a Pincében történik, az a Pincében marad; és ami a Zemplénben történik, az jobb, ha a Zemplénben is marad…”
Valóban. Néha jobb, ha a dolgok ott maradnak, ahol elhangzottak, ha nem hagyják el a számukra kijelölt karámot. A titkok nem véletlenül titkok. Súlyuk van, mely éppúgy segíthet megkapaszkodni, mint lerántani hordozóját a mélybe.
Alapvetően jól indult a nyár halas szempontból. Nem volt semmi probléma, mindenki becsülettel végezte a teendőit. Ám július végén kezdődtek a gondok.
A legelső, súlyos probléma Kolberttel volt. Ugyanis elvállalt két hetet (a határozat értelmében el is kellett neki), ám végül nem ment be, s erről nem értesített időben senkit, így helyettest se tudtunk a helyére tenni. Soma nagyon pipa lett, erősen javasolta, hogy rúgjuk ki a Blokkból. Én azonban nem vagyok a durva módszerek híve, mint ahogy Darvas, az új vezető se volt az – igaz, hozzá ez a hír valószínűleg sose jutott el (hogy miért, arról a későbbi részekben esik még szó). Egy szó mint száz, Kolbert maradt, ám Soma szemében örökre megbízhatatlan, linkeskedő alak maradt – annak ellenére, hogy a későbbiek során rengeteget tett a Blokkért, s többé nem fordult elő ehhez hasonló eset.
Hogy a másik probléma, sőt nyugodtan kijelenthetem, tragédia Kolbert viselkedésének következménye volt, vagy egyszerűen a nyári hőség és más szerencsétlen körülmények összefolyása, nem tudom. De tény és való, hogy hatalmas csapás volt a Blokknak.
Nyári munka után hazaérve egyik délután a Sajtszerető üzenete fogadott. Azt írta, hogy az egyik akváriumban pusztulnak a halak. Tisztában voltam vele, hogy ez vészhelyzet és azonnali intézkedésre van szükség. Értesítettem Somát, akinek első kérdése az volt, hogy melyik akvárium érintett. A Sajtszerető elmondása alapján kiderült, hogy a gond súlyosabb, mint elsőre gondoltuk. Az egyik védett halas akvárium lakói pusztultak. Gyorsan kellett cselekedni. Írtam a halas Messenger-csoportba, hogy ki tudna másnap bemenni és vizet cserélni, az elpusztult állatokat kivenni, menteni a menthetőt. A Szerelő hezitálás nélkül vállalta.
Másnap délelőtt munka közben csörgött a telefonom. A Szerelő keresett. Elmondta, mit látott, mit tett. A halak vize túl meleg volt (hidegtűrő fajról van szó), ráadásul a vízszint is alacsonyan állt. Végrehajtott egy vízcserét és alaposan megnézte, maradt-e túlélő, de alig talált egy-kettőt a nyolc-tízfős csapatból. Lényegében a teljes állomány kipusztult. Tragédia történt, s nem csak azért, mert elvesztettünk pá bemutatott állatot. Az igazi tragikum, hogy ezek veszélyeztetett, védett, ritka állatok. A feladatunk a szaporításuk, s ezáltal a fajmentés lett volna. Kudarcot vallottunk velük, ami persze időnként előfordulhat bárkivel, mégis fájón érintett minket. Hisz az embernek nincs annál nagyobb pofon, mintha abban hibázik, amiben a legjobbnak hiszi magát, s nem ejt fájóbb sebet a szíven annál semmi, mint amikor azt pusztítod el véletlenül, aminek a megóvására tetted fel az életedet…
Author: Cserni András
Cserni András az Irodalmi Rádió szerzője. Cserni András vagyok, 19 éves érdi egyetemista. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi karának elsőéves joghallgatója vagyok. Középiskolai tanulmányaimat az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban végeztem. Írással ötödikes koromban kezdtem el foglalkozni, kezdetben versekkel, három éve pedig regényekkel is. Verseimmel sikereket is értem el iskolai- és egyéb pályázatokon, első regényem (Sötét sorsok 1.: A farkasfalka) 2022. júliusában jelent meg, a folytatása idén érkezik terv szerint. Az írás számomra több, mint egyszerű hobbi. Kikapcsolódás, kiszakadás a mindennapokból, próbálkozás mély gondolatok megértésével. Témáim változatosak, komoly erkölcsi kérdésektől kezdve történelmi eseményeken át személyes élményeimig.