Anarchia.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A kihallgatás.
„Tudod mindig is utáltam a rendet. Azt, hogy frankón mindig mindenki azt teszi, amit mondanak neki közben pedig nem is tudja miért teszi azt? Csak teszi és kész. Semmi önálló gondolat, semmi.
Amikor olvastam az 1984 rögtön megértettem miről szól. Az agymosásról. Arról hogyan és miképp mossák át az emberek agyát csak azért, hogy ne tudjunk gondolkozni a végén meg ne tudjon érezni. Úgy működjünk, mint egy robotok. Beteszed a parancsot az meg végre hajtva. Semmi kockázat-mindenki jól jár”.
Nem én akkor eldöntöttem nem akarok így élni.
„És ezért hozta létre az Anarciát? „
„Nagyjából, igen”.
„Aztán mint Pandora titkos szelencéje ez is kiszabadult, ma már több mint egy eszmény, egy elképzelés. Ez már nem is Anarchia. Hanem valami teljesen más.”
Önálló éltre kelt….
A gyermekkor.
„Nem sok mindenre emlékszem. Vagyis ez így nem teljesen igaz. Mindenre emlékszem csak nem akarok rá emlékezni, vissza idézni. A szüleim, ha annak lehet nevezni őket drogosok és alkoholisták voltak. nagyjából olyan 4 éves lehetem, amikor a házi néni jött fel hozzánk mert annyira büdös volt, hogy nem bírta elviselni a szagokat. Aztán, amikor belépett a lakásunkba szó szerint összehányta magát. Nem volt felkészülve a látványra. Pisi, ürülék, pia és drog szag én meg ott üvöltöztem a kiságyba azt hiszem én is épp vagy be voltam pisilve vagy szarva. Utána elvittek onnan egy másik helyre. Ott se voltam sokáig. Így egyik helyről a másikra kerültem. Sose volt stabilitás az életembe egészen addig amíg meg nem ismertem Őrsöt és a bandáját. Ők lettek a családom.
Őrs és a többiek
Mindig is nyurga és vézna voltam így könnyen el tudtam lopni azt, amire szükségem volt. Előbb kisebb dolgokat loptam, tárcát, ékszert. Aztán már nagyobb dolgokat. Valahogy elterjedt a hírem. Így talált rám Őrs is. A leghíresebb tolvaj banda volt a környéken és zsebtolvajt kereset. Őrs volt a főnők, mindenhol voltak emberei. Mindenki tudta a dolgát. Könnyű volt a keze alá dolgozni. Egy hónapon belül lett lakásom, fürdőszobával. Azelőtt azt se tudtam mi az. Utána lett étel a hűtőbe és lettek ruháim is. Aztán egy éjszaka megvolt ő is. Bejött hozzám és tudtam mit akar. Gyerek voltam még, de nem voltam hülye. Én 15 voltam Őrs 17. Szerettem őt, azt hiszem. Mindig marhultunk, jókat mulattunk a sok gazdag, öntelt emberen, akit megloptunk. Aztán megváltozott minden.
Drog
Egyik nap ugyanis Őrs beszállt a drog piacba. Nem tetszett a dolog, persze sose mondtam neki. Mindig tudtam hol a helyem a bandába. Hiszen rajtam kívül mindenki fiú volt. Én voltam az egyetlen nő. Nem akartam elbaszni. Ők voltak a családom, tartozni akartam hozzájuk. Így tettem a dolgot. Árultam a cuccot. A klubok előtt, a parti arcoknak. Aztán észre vettem, hogy egy-egy adag eltűnt. Aztán egyre több adag. Őrs csippentette le vagyis használta fel. Előszőr csak kisebb adaggokat, majd egyre többet és többet használt. Szer fogyasztó lett belőle. És én, aki bár nem emlékeztem a szüleimre tudtam mit hoz ki a szer az emberből. Mindent, ami nem jó.
„Így jött létre az Anarchia?”
„Igen az alapötlet innen jött.”
„Azt akartam ugyanis, hogy Őrs a drog helyett ismét rám figyeljen és a balhékra, amiket az anarchia nevében együtt követünk el. Egy ideig működött is. Aztán terhes lettem és elvetéltem mikor Őrs egyik diler ismerőse a lakásunkba kereste a cuccot. Őrs nem volt otthon épp valahol be volt tépve én meg várandósan vártam rá és a haverja úgy megrúgott, hogy elvetéltem.
A vetélés után.
„Utána mi történt”?
Semmi….elhagytam Őrst. A bandát is otthagytam. Az Anarchia, meg Önálló életre kelt.
Itt elengedtek, hiszen nem volt más ellenem. Csak egy halovány vallomás. Tudtam, hogy így lesz. Egy utolsó találkozó még várt rám. Életem legfontosabb találkozója.
Őrs és én. A régi lakásban. Ott fejbe lőttem, pont úgy, ahogy annak idején megöltem a szüleimet.
Akkor se volt ellenem semmi, hiszen nem tudták rám verni, hogy évek múlva egy magány nyomozó segítségével megtaláltam őket. Egy lepratelepen éltek, csövesként szedték fel a cigi csikket. Lelőttem őket, mint ahogy a kutyákat szokták. Két hajléktalan senkinek sem hiányzik. Az anarchia törvénye, hogy azt tehetsz, amit akarsz, mert, ha káosz van az jó.
És végre szabad voltam, ezek meg ott azt hiszik ott bent a kihallgató szobába, hogy megtörtek és, hogy megnyíltam. Oh milyen ostoba az ember? Milyen buta? Mennyire az illúzió rabja?
Hadd higgyék csak. Az Anarchia végre testet ölt és kiszabadul az utcára.
Káosz lesz, végre.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Sziasztok! Egyed-Husti Boglárka vagyok. Ez az írói bemutatkozó oldalam. Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig bíztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.