Legszebb szerelmi vallomás.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Hajnali 2 óra van és itt alszol az ágyamba én meg csak nézlek, hogy milyen szép vagy. A tested összes porcikája gyönyörű.
A hajad ahogy száll a széllel. A kezed, ahogy táncol. A szád, ahogy csókolsz. Sose éreztem még ilyet. Pedig azt hittem tudom milyen szerelmesnek lenni. Mekkorát tévedtem. Most már tudom milyen szeretni. Azt hittem ez nem létezik. A romantikus filmekben van csak ilyen.
Kimegyek az erkélyre. Elszívok egy száll cigit és, ahogy a cigi füstje szál úgy pereg le életem filmje is. Az éjszaka csillagok alatt. Te mindig itt voltál mellettem csak én nem akartam, hogy szeress. Elzárkóztam. Elfutottam. Te viszont harcoltál.
Szeretlek. Igen ma kimondtam és így is gondoltam.
Milyen kis szó és mögötte mennyi érzelem lakozik? A szenvedély, a simogatás, a törődés, az érzelmi hullámvasút. A sírás. Az, hogy mennyit adunk fel önmagunkból és mutatjuk meg az igazi arcunkat. Csak azt, amit az arra méltó ember láthat.
Ma megérintetted a lelkem és a szívem. Hiányzott. Egyedül voltam. Aztán jöttél te, mint egy hurrikán és a csendből nevetés lett. A szürkéből szivárvány. Élet lett a lelkembe és mosoly gyújt az arcomra.
Ott volt a farzsebembe. Egy pici dolog, de nekem az egész világot jelentette. Édesanyám egyetlen hagyatéka. A gyűrűje, amit apukám húzott az ujjára.
Kint álok az erkélyen már elszívtam a cigit, nézem a csillagokat és tudom, hogy reggel amikor ezeket a sorokat olvasod utána sírni fogsz mert megkérem a kezed.
Azt akarom, hogy te legyél az a nő, aki itt áll majd mellettem életem hanyatló óráiban is.
Mert szeretlek téged.
Ez a legszebb szerelmi vallomás egy férfi tollából.
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.