Kezdjük el vègre,
Vagy bukjunk bele vègleg.
Kifogàsok a padlàsra,
Màr sehogyan sem fèrnek.
Döntèseink làncai is,
Ott porosodnak fent,
Elvàgni azokat,
Egyre nehezebb lesz.
Harc edzettlen,
Lélek fekszik,
Sajnálatból,
Ki sem látszik.
Feladás tagba szakadt,
S felettünk maradt.
Estünkben bátorságunk,
Is szögre akadt.
Ide már lángok kellenek,
Nem elég egy szikra,
Vizet köpne rá,
A tespedt biztonság,
Mi halálra hizlal.
De ha lent fekszünk,
Porból s a tévek,
Köpéseiből,
Sarat tapaszt majd,
A végzet.
Author: Tóth-Kurtz Márton
Tóth-Kurtz Márton az Irodalmi Rádió szerzője. Magány és közösség, vihar és halálos csend, öröm és átérzett bánat, igazságérzet, tánc, szobor, szárnyaló madár, tenger és kiszáradt, ráncos föld, selymes és karcoló, zene, félmeztelen fiatalság és bölcs nagykabát, élet, az irodalom végtelen. Marci vagyok, 98' óta írok. Versek, dalszövegek, novellák, a próbatételeim. Az írott irodalomra nagy szüksèg van ebben a nehéz és elképesített világban, ha nem edzük a képzeletünk izmait, sivár és kietlen élet vár ránk. Mindennap írni, ez a mottóm, s ez már egyre többször sikerül.