Beryll és Alex
– Első rész –
Az előző részek tartalmából: Soma elballagását követően a nyár tragédiát hozott: az álalunk gondozott védett fogaspontyfajok egyikének állománypusztulását. Az év eleje szerencsére hozott némi enyhülést, ugyanis az új tagok toborzása agy sikerrel zárult: négy osztályból közel tucatnyi diák csatlakozott az Akvarista Blokkhoz alig másfél hét alatt.
Új tagok immár voltak, létszámunk stabilizálódott. Azonban egy másik fontos pillér igencsak ingatag lábakon állt. Egyszerűen szólva: alig volt gondozott állatunk, s az akváriumok némelyikének állapota nem érte el a megfelelő színvonalat. Fennállt a veszély, hogy többeknek nem tudunk majd „rendes” feladatokat adni, ami számos negatív következménnyel járt volna. Meg egyébként is, milyen lehangoló látványt nyújtanak az üres állványok?
Megkezdődött hát az ötletelés, hogy milyen újdonságokat szerezzünk be? Darvas, a Blokk vezetője lényegében szabad kezet adott nekünk. Azt mondta, keresgéljünk nyugodtan, ha valamiben bizonytalanok vagyunk, kérdezzük meg róla, egyébként érkezhet bármilyen vízi élőlény vagy hüllő, aminek tudunk helyet és ellátást biztosítani. Ezen felbuzdulva Svájc és a Titkárnő társaságában belevetettük magunkat a témába.
A soron következő események egy egészen jelentéktelen és véletlenszerű eseménnyel indultak. Még tavaly év végén kapott a Blokk egy dekoratív kis címert Czeglédi Bálint jóvoltából. A grafikus srác által tervezett emblémán megjelennek a halasok történetében jelentős szerepet játszó, rendszeresen tartott állatok. A teljesség igénye nélkül szerepel rajta kékfarkú fogasponty, gurámi, garnéla, tarisznyarák, tűzhasú gőte, zebradánió és axolotl sematikusan ábrázolva, s középen egy horgony előtt a felirat: VMG Akvarista Blokk. A címer bekeretezve lóg az akváriumok felett, valamint a 209-es ajtajára is kikerült. Egyik biológaóra előtt ezt a címert nézegette a Titkárnő.
– Még nem is láttam eddig! – jegyezte meg.
– Nemrég került ki. Ez a címerünk – feleltem.
– De menő! Nagyon tetszik! És mik vannak rajta?
– Hát, mindenféle hal meg más állat, amit tartottak Somáék anno. Van védett hal, garnéla, dánió, axolotl…
– Miiii? Tartottak axolotlt?? – a Titkárnő hangja izgatottá vált, szeme érdeklődve felcsillant. Láthatóan lázba hozták ezek a kevéssé ismert kétéltűek.
– Még régebben. Ezek szerint hallottál már róluk?
– Naná! A macska után a kedvenc állataim. Annyira cukik! – pár pillanatig álmodozva nézte a feliratba kapaszkodó, mosolygó axolotlt, majd újra felém fordult. – Szerinted tarthatunk megint?
– Öhm…biztosan – gondolkoztam el. – Úgyis kellene valami újdonság, alig tartunk valamit. Megkérdezem Somát meg Darvast, hogy mit gondolnak róla.
Mielőtt tovább haladnék a történettel, pár szóban bemutatom az axolotlt, hisz nem egy közismert állatról van szó. Egy Mexikóban őshonos kétéltűről beszélünk, mely úgy néz ki mint egy gőte. Azonban természetes körülmények közt sose fejlődik ki teljesen, élete végéig megőrzi tollszerű kopoltyúit, nem tér át tüdő-, illetve bőrlégzésre. Vadon élő egyedei szürkésbarnák, ám tenyészetben létezik koromfekete és albínó axolotl is – utóbbi kopoltyúja pirosas-rózsaszín. Ragadozók, halakkal, kisebb gerinctelenekkel, dögökkel táplálkoznak. A hideg, tiszta vizet szeretik, a hőséget nem viselik jól. Reprodukciós képességük lélegzetelállító: képesek visszanöveszteni leszakadt lábukat, farkukat, kopoltyújukat, sőt, agyuk egyes területeit is képesek regenerálni annak sérülése esetén. Ezek a csodalények megfelelő körülmények közt 20 évig is elélhetnek. Fogságbeli állományuk stbil is nagyszámú, mivel kedvelt hobbiállatok és kutatások alanyai is. Ám eredeti élőhelyük, a mexikói Xochimilco-tó olyannyira elszennyeződött, hogy vad állományuk fennmaradását veszély fenyegeti, s amíg a víz nem tisztul meg, nincs értelme visszavadításnak.
Soma és Darvas nagyjából ugyanazt mondták, apró eltérésekkel. A tenyésztett axik kényesek, de nem lehetetlen őket tartani. Bele lehet vágni, de a gondozójuktól maximális odafigyelést igényelnek. Vízhőfok, etetés, vízcsere, hasonlók.
Elmondtam mindezt a Titkárnőnek, ő pedig lelkesen beleegyezett.
– Az axikért bármit! – mondta elszántan, s teljesen komolyan gondolta.
Jött a következő kérdés: honnan szerezzük be? Az interneten kezdtünk kutakodni és Svájc is besegített. „Axivásárlás” néven háromfős Messenger-csoportot hoztunk létre, mely túlnőtte eredeti funkcióját…de erről majd később.
Egy esetre kifejezetten emlékszem. A Vaterán vagy a Jófogáson talált egy hirdetést, melyben három pici, nemrég született axoltolt kínált eladásra egy budapesti hölgy. A fotók láttán a Titkárnő teljes extázisba esett.
– Annyira aranyosak! Ezek kellenek! Vegyük meeeeg!
Ennyire gyorsan azért nem mentek a dolgok. Hiába találtunk ajánlatot, kell egy hely, egy akvárium, ahol elhelyezhetjük őket. S egy új akváriumot összerakni nem könnyű munka. Mit tesz ilyenkor egy jó akvarista? Természetesen nagytakarítást hirdet és tart.
Úgy gondoltam, hogy ha már belevágunk egy ilyen kaliberű projektbe, ne adjunk kicsire. Használjuk ki a lehetőségeinket és hozzuk ki a Blokkból a maximumot. Ezért a nagytakarításra (az elsőre, melyet én szerveztem meg és bonyolítottam le Darvas közreműködésével) több feladatot válogattunk össze: a régi, elalgásodott garnélás-gyöngydániós akvárium helyrerakása; egy új akvárium felállítása, melyben kubai kékrákot terveztünk tartani; az axolotlok akváriumának felállítása; valamint általános rendrakás. Az időpont is meglett rövidesen: egy szombati munkanapon, ami sportnapként volt meghirdetve, vagyis tanítás helyett a diákság különböző sporteseményeken vehetett részt – ám mi elhatároztuk, hogy takarítunk. Ez Soma óta szokás: a „kamunapok” a legmegfelelőbbek nagytakarításra.
Terv és feladat bőven akadt. Lelkesen néztünk az események elébe.
Author: Cserni András
Cserni András az Irodalmi Rádió szerzője. Cserni András vagyok, 19 éves érdi egyetemista. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi karának elsőéves joghallgatója vagyok. Középiskolai tanulmányaimat az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban végeztem. Írással ötödikes koromban kezdtem el foglalkozni, kezdetben versekkel, három éve pedig regényekkel is. Verseimmel sikereket is értem el iskolai- és egyéb pályázatokon, első regényem (Sötét sorsok 1.: A farkasfalka) 2022. júliusában jelent meg, a folytatása idén érkezik terv szerint. Az írás számomra több, mint egyszerű hobbi. Kikapcsolódás, kiszakadás a mindennapokból, próbálkozás mély gondolatok megértésével. Témáim változatosak, komoly erkölcsi kérdésektől kezdve történelmi eseményeken át személyes élményeimig.
