Beryll és Alex – Második rész

Beryll és Alex
– Második rész –

Az előző részek tartalmából: Az Akvarista Blokkra alaposan ráfért egy állománybővítés. A Titkárnő kérésére a választás az axolotlre, egy különleges kétéltűfajra esett. Nekiláttunk keresni az interneten és azzal egyidőben nagytakarítást tűztünk ki, hogy berendezzük és beindítsuk a jövevények akváriumát.

A nagytakarítást megelőző este sokat tervezgettünk, készülődtünk. Mind Svájc, mind a Titkárnő derekasan kivették részüket az előkészületekből: hoztak nagyméretű köveket aljzat gyanánt, két virágcserepet, ahova az állatok elbújhatnak, valamint tetemes mennyiségű ecetet és szivacsot, hogy a Pincében porosodó akváriumokat alaposan lesikálhassuk.
Másnap reggel valamennyi akvarista, aki nem a sportnapon vett részt, a 209-esben gyülekezett. Ott volt a Titkárnőn, Svájcon és rajtam kívül a Színésznő, a Sajtszerető és a Szerelő a régi csapatból, az újoncok közül pedig a Könyvmoly a 9 d-ből, Alföld, Sör és Csendes a 9 b-ből, Pályaelhagyó a 9 c-ből, valamint Kolléga a 12 c-ből. Emlékszem, őt pár nappal azelőtt láttam először. A Titkárnő ajánlotta be halasnak és annyit mondott róla:
– Meg fogod ismerni. Vörös a haja és fura ruhákat hord.
Épp ezért, mikor megjelent a 209-esnél elsőízben, így köszöntöttem:
– Tényleg fura ruhákat hordasz.
Alapvetően az anoliszok táplálékául szolgáló tücskök etetéséért felelt, de a nagytakarításon is besegített. S ő az a halas, aki rendszeresen főnöknek szólított.

Ahhoz képest, hogy ez volt az első nagytakarítás, amit egyedül vezényeltem le (mert a Vándormadár a sportnapon vett részt, s csak a végén csatlakozott), minden flottul ment. A Pincéből kiválasztottuk a megfelelő akváriumot az axik számára, ecettel és vízzel tisztára sikáltuk, majd a szintén megmosott kövekkel berendeztük. A Titkárnő hihetetlen szakértelemmel kettétörte a virágcserepeket s azokat is hozzáadta az akvárium dekorációjához. Kerítettünk egy működő szűrőt, megtisztítottuk, majd vizet engedtünk az akváriumba és az eszközt elindítottuk. Közben a régi, elalgásodott garnélás-gyöngydániós akvárium vizét leengedtük, az állatokat a nagy akváriumba tettük át. Jól mutatja, milyen töméntelen mennyiségű alga lepte el, hogy egy benne lévő dísztárgyat, egy garnélavárat (piramis alakban egymásra ragasztott üreges, felfelé haladva egyre szűkülő átmérőjű bambuszcsövek; Svájc általi becenevén dzsengatorony) csak azután vettünk észre s szereztünk tudomást a létezéséről, miután a vizet leszívtuk. Ezt is alaposan lesikáltuk, de nem volt hely a számára, így a pincébe került a többi dísztárgy közé egy cipősdobozba (abban aztán találtunk mindent a műanyag maja szobortól kezdve a fröccsöntött műnövényeken át az apró várakig; legtöbbjét egyszer se használtuk). Felállítottunk egy akváriumot, melybe a kubai kékrákot szántuk. Ehhez aljzatot is kellett keresni, majd mosni. Végül de nem utolsó sorban pedig rendet raktunk a kellékes szekrényben, hogy egyáltalán az ajtaját be lehessen csukni. Derék munkát végeztünk, a Vándormadár is elégedett volt, mikor megszemlélte az eredményt.

Megkezdődött a várakozás ideje. Mielőtt állatot telepítenénk egy akváriumba, két hétig üresen kell járatni a szűrőt. Ez hozzájárul a víz mikrobaállományának, baktériumkultúrájának kialakulásához, ami kulcsfontosságú a vízi élőlények szempontjából.
Persze nem unatkoztunk addig se. Emlékezetes, vicces dolgok történtek ekkortájt a Titkárnővel, Svájccal és velem. Az eredetileg axivásárlás céljából létrejött csoport a korlátlan hülyeség csataterévé vált. Éjszakába nyúlóan ugrattuk egymást, s úgynevezett becenév-háborút is vívtunk – főképp a Titkárnő meg én. Szegény Svájc nagyjából fél óránként írt be olyasmiket, hogy: „120 üzenet ilyen rövid idő alatt?? Azt hogyan?”; „Valaki tanulni próbál a holnapi matekdogára…”; „Nem fejeznétek be csak 15 percre??”. Ezek az idők mélyen az emlékeinkbe vésődtek.
A két hét letelt, érkezhettek az állatok. A kékrákot a Vándormadár vállalta, hogy beszerzi, én pedig Svájccal és a Titkárnővel az axikért mentem. Végül Soma javaslatára a ReptiZoo nevű állatkereskedésbe mentünk. A Campona közelében található bolt tulajdonosa nagyon jó viszonyt ápolt az egykori vezetővel, így mindig biztosak lehettünk benne, hogy minőségi és megbízható árut kapunk, a tanácsok hasznosak, s nem egyszer jelentős kedvezményt is adott.
Vonattal mentünk, az állomástól pedig egy tíz perces sétával elértük a ReptiZoo-t. Először majdnem elsétáltunk mellette, ugyanis az üzlet kicsi, és kívülről egy-két tábla hirdeti csak, mi célt szolgál az épület. Benn viszonylag szűkös a hely, minden zsúfolásig tele akváriumokkal, terráriumokkal, dísztárgyakkal, tápállatokkal, hüllőkkel, kétéltűekkel, ízeltlábúakkal és halakkal. Más állat nem is igazán kapható náluk, kifejezetten akvarisztikára és terrarisztikára szakosodtak.
Az axik a padlón álló akváriumok egyikében voltak. Még fiatal állat volt mind, vegyes arányban albínók és vadas színűek. Rövid tanakodás után kértünk egyet-egyet mindkét színváltozatból. A nemekre nem kellett figyelni, ugyanis mint megtudtuk, ilyen idős korukban még nincs nemük. Ha kettő együtt nő fel, az egyik biztosan hím lesz, a másik nőstény. A boltos bezacskózta őket, röviden ismertette a tartásuk során mire kell figyelni, majd fizettünk és indultunk vissza a VMG-be. A Titkárnő és Svájc hazamentek, így rám várt a nemes feladat, hogy új otthonukba helyezzem a jövevényeket. Felvágtam a zacskót, amiben érkeztek, pár percig a vízbe tartottam őket zacskóstól, hogy szokták az új hőmérsékletet, majd beengedtem őket.

Hátra volt még azonban egy fontos kérdés: hogy nevezzük el őket? Mivel a Titkárnő lett az egyik gondozójuk, buzgón ötletelt. Felvetődött a japán Kirito és Asuna, vagy az Így neveld a sárkányodat hősei után az Éjfúria és Fényfúria. Végül hosszas tépelődés után a vadas színű az Alex, az albínó pedig a Beryll nevet kapta. Közkedvelt lakói lettek a Blokknak, sokan figyelték őket érdeklődve.

Hosszú, nagyjából másfél hónapos út volt, mire egy kósza ötlettől eljutottunk odáig, hogy Beryll és Alex vígan fickándoztak az akváriumukban. S az egész kiindulópontja egy véletlen esemény volt, egy ártatlan kérdés az akvarista címerről. Sose tudhatjuk, hogy valami, ami abban a pillanatban jelentéktelennek tűnik, mihez vezet majd a jövőben. Az események egymásra épülnek, a jövő a jelenből táplálkozik. Nem szabad alábecsülni semmiféle történés fontosságát. Egy felszínes csevej lehet a bölcsője egy évekkel később adódó karrierlehetőségnek; lehet, hogy az utcán talált kétszázas lesz az az érme, ami napokkal később jól jön, hogy ne kelljen gyalogolnunk az esőben, hanem buszra szállhassunk – s még hosszasan sorolhatnám. Nem látunk a jövőbe. Ezért kell a jelen valamennyi eseményét és történését oly gondos figyelemmel kezelni, mintha herendi porcelánból lenne.

Cserni András
Author: Cserni András

Cserni András az Irodalmi Rádió szerzője. Cserni András vagyok, 18 éves érdi gimnazista diák. Az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban kezdtem meg a 12. évfolyamot, ahol biológiát és történelmet tanulok emelt szinten, fakultációként. Írással ötödikes koromban kezdtem el foglalkozni, kezdetben versekkel, három éve pedig regényekkel is. Verseimmel sikereket is értem el iskolai- és egyéb pályázatokon, regényeim egyelőre nem jelentek meg. Az írás számomra több, mint egyszerű hobbi. Kikapcsolódás, kiszakadás a mindennapokból, próbálkozás mély gondolatok megértésével. Témáim változatosak, komoly erkölcsi kérdésektől kezdve történelmi eseményeken át személyes élményeimig.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »

Végső filozófiámban

Hétköznapi pszichológia… (Anaforás, 3 soros zártükrös) Esteledik már az életem, ez a vég a végső? Eszerint igaz a tétel, új gondolathoz, késő… Esteledik már az

Teljes bejegyzés »

Tűnódés

Elröppent hatvanöt év, Elmúlt már sok, mi szép. Nincs velem apám s anyám, Életem célja? Talány.   Neveltem egy gyermeket Hiúság is kergetett. Munkában élre

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2022. szeptember 26.

Kedves Alkotótársunk! Ebben a bejegyzésben jelentkezünk szeptemberi hírösszefoglalónkkal, ill. néhány októberi információval. Versek és Novellák 2022. pályázat – kiértesítés A nagyszámú beérkezett pályamunka miatt a

Teljes bejegyzés »