AZ ÍRÓ HERCEG

AZ ÍRÓ HERCEG

 

(Wass Albert emlékére)

 

Csikorgó hideg volt az erdélyi havasokban,

Táncoló tüzek égtek az összetákolt viskókban.

Felsírt a kicsiny Herceg. Világra született.

Kit édesanyja igazából, sosem szeretett.

 

Dajka szoptatta emlőiből lágy szeretettel,

Hamar megbarátkozott a természettel.

Menyecskével járta az erdő mélyét,

Megkönnyezve a didergő naplementét.

 

A halál első lehelete, egy kígyó marása,

Egy szénégető kezében volt gyógyulása.

Ki ismerte a havasi növények gyógyerejét,

Visszakapta Isten balzsamától életét.

 

Nyerget sosem tett szeretett lova hátára.

Bár már gyermekként haragudott a világra.

Mostoháját mégis virágcsokorral fogadta,

Szíve legszebb köszöntőjét elszavalta.

 

Zárva maradt iránta mostohája szíve,

Nem lett csodálója, odaadó hű híve.

Édesapja nélküle járta a nagy világot,

Lelke fájdalmas hiányától háborgott.

 

Papája egy napon puskát adott kezébe,

Az öröm könnyei csillogtak szemébe.

Mamája napokig szidta idős párját,

Hasznosabb dologra tanítsa unokáját.

 

Gyermekként látta menetelni a katonákat,

Lovaikon vágtatni a daliás huszárokat.

Ébren álmodva, bátran köztük lovagolt,

Fülében a csatazaj mámora dobolt.

 

Az első szerelemnek patak illata lebegett,

Meghátrálásra nem kapott kegyelmet.

Játék volt, kamaszkori éretlen álom,

Mit sokszor felidézett a nászágyon.

 

A magány angyala tollat adott kezébe,

A fájdalom muzsikált képzeletébe.

A fák lombjai susogták a verseket,

Zokogták, hogy Erdély elveszett.

 

Apja megsérült, huszár gúnyáját levetette,

Az ágya alól eldugott puskáját elővette.

Ment volna, hogy gyerekként vérét adja,

De apja szava parancsolón marasztalta.

 

Reményik Sándor mentora, jó barátja,

Lapjában hazafias verseit világgá kiáltja.

Könnyezik a Magyar az elvett Hargitán,

Kasza és kard csörög, reszket a Román.

 

Kolozsváron tüntet az emberek árjával,

Regényét megírta az igazság tollával.

Könnyes szemmel csodálja Budapestet,

Magyarország hazája végül sosem lett.

 

Amikor Cica hátán utoljára lovagolt,

Selymes szőrét könnyeivel csutakolt.

Elbúcsúzott a csobogó patakoktól,

A farkas vonyítástól hangos Havasoktól.

 

 

 

Kocsijával az úton aknára hajtott,

Szomorúan látta, több társa halott.

Érezte a háborúnak rossz lesz a vége,

Sokat szenvedett Hitler börtönébe.

 

Vadorzóként élt a Bajor erdőben,

Fát vágott, hogy családja megéljen.

De az írást itt sem hagyta abba,

Könnyes szemmel nézett a Napba.

 

Amerikába lehangolta a közöny,

A társak közül egy sem köszön.

Pedig Ő vérét adta volna értük,

Elveszett, meg nem írt levelük.

 

Lebénult kezével üti a billentyűket,

Percei lassan csukják be szemüket.

S egy hajnalon, elsül a pisztoly,

Az erdélyi havasokban, – egy sikoly.

 

Odáig hallatszik a durva moraj,

A halál egy megváltó, önző tolvaj.

Elvette Őt, a legnagyobbak egyikét,

Ahogy szél fújja el a könnyű pihét.

Juhász Pál
Author: Juhász Pál

JUHÁSZ PÁL: (NÍVÓ DÍJAS, CSERHÁT-MŰVÉSZKÖR KITÜNTETETT OKLEVELESE, CSERHÁT JÓZSEF MŰVÉSZETI DÍJ EZÜST FOKOZATA, CSERHÁT JÓZSEF KÖLTŐI EMLÉKDÍJAS, EZÜST-DIPLOMÁS, ARANYTOLL-NAGYDÍJAS, SIMON ISTVÁN EMLÉK DÍJAS, KÉTSZERES SZÉPIRODALOM DÍJAS, KÍVÁLÓ KÖLTŐ, KÖLTŐI EMLÉKDÍJAS, LÍRAI DÍJAS, KÉTSZERES ÉN MESÉM DÍJAS ÍRÓ.) Egerben születtem 1967. június 12-én. Születésemkor agyvérzést kaptam, mely betegség meghatározta az életem. 1985-ben leérettségiztem. Első versem 1983. december 11-én írtam. Jelenleg Parádsasváron, egy gyönyörű mátrai községben élek, és alkotok. Eddig kilenc kötetem jelent meg: Játék, Végrendelet, Feltámadás, A Költő Lelke, Csendjeim, Szeretni Születtem, A Lepkekirálynő, Fotogén – Versek, és Az örök hallgatag címmel. Írásaim megjelentek: a Népújságban, a Heves Megyei Hírlapban, a Kezdetekben, a Délibábban, a Sasvári Krónikában, a Nyírségi Gondolatban, a Facsigában, a Gyöngyösi Kalendáriumban, a Magyar Évszázadok című könyvben, a Délibáb Antológiákban, a Nyírségi Gondolat Antológiákban, A Türelem és Szabadság Útján Antológiában, A Toll és Ecset Alapítváány Antológiájában, a Gold Pen Irodalmi Kör Antológiában, a Találkozások Antológiában, a Karácsonyi pillanatok Antológiábn, a 1150 Apeva című kiadványban, Pundurkák 22 témára, kiadványban, Virágok című kiadványban, és Az én mesém című könyvben. Gyermek színdarabjaimat és bábdarabjaimat bemutatták több országban. Tóth Róbert fotóművész barátommal eddig négy kiállításon mutattuk be közös alkotásainkat. Tagja vagyok a Cserhát Művészkörnek, és a Nyírségi Gondolat Szalonjának. Több pályázat győztese,...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom Választhatunk? Melyik klán legyen hatalmon?! A két kutyaalom tulajdonképp egy alom… Öleb-celeb had elosztja maga közt a gazdiktól kapott csontot: A

Teljes bejegyzés »

Bitek

Linett hiába olvasta újra az anyagot, nem állt össze a kép. Pedig a nyomozók mindent elmondtak neki. Ha ő nem érti, hogy fogják érteni az

Teljes bejegyzés »

Ülj le tüzem mellé

Ülj le tüzem mellé: Hideg most a tél. Fénylő jéghegedűn Dalt zenél a szél. Ülj le tüzem mellé: Dermedt a világ. Fagyóriás járja Csendben az

Teljes bejegyzés »

Amikor leszáll a köd…

Amikor a tengerre leszáll a köd, csodálatos dolgok történnek. Ezüstösen örvénylik a víz felett, óriási gomolyokban hordja a szél. A függöny hol föllebben, hol lehull,

Teljes bejegyzés »

A rokonlátogatás

Herczeg Nelli morogva vonszolta gurulós bőröndjét. Jó gazdagon megpakolta azokkal a fontos dolgokkal, amikről úgy vélte, hogy a két hét alatt szüksége lesz Angyalréten a

Teljes bejegyzés »