Fénykor

Fénykor

Az előző részek tartalmából: A Darvas-korszak kezdetén állománybővítésbe fogtunk. Ennek első lépése volt a nagytakarítás, ahol megszüntettük az elalgásodott garnélás-gyöngydániós akváriumot, lakóit a nagy akváriumba helyeztük, valamint beüzemeltünk két új akváriumot. Ezek egyikébe kubai kékrák érkezett, a másikba pedig Beryll és Alex, az axolotl-ok.

Nem sokkal az axik érkezése után az utolsó üresen maradt részt is kitöltöttük az állványzaton. Egy kicsi, negyvenliteres akváriumot találtunk a Pincében, ami pont megfelelőnek ígérkezett egy sziámi harcoshal számára. Ezt is szokás szerint beüzemeltük, majd két hét elteltével lakója is megérkezett, aki a Hakuryu Ren (röviden Haku) nevet kapta.
Megvoltak az állatok, beállhatott a munkarend. Minden akváriumhoz két etetőt osztottam be, akik hetente váltották egymást. Természetesen Beryll és Alex a Titkárnő felelőssége lett. Nagyon lelkesen vetette bele magát. Hozott be csirkeszívet, hogy ne kelljen „szegény axiknak azt a vacak szárított halat enni”, s minden reggel gumikesztyűben, kiskéssel szeletelte, majd csipesszel kínálta fel nekik (nem mindennapi látvány, ahogy porszívóként, egyben nyelik el a falatokat egy szempillantás alatt). Ám hamar belátta, hogy a folytonos csirkeszív-vásárlás hosszútávon nem gazdaságos, így végül áttért a sokáig elálló szárított halra, melyből a tekik miatt úgyis bőséges készletünk volt. Felvetődött az is, hogy engedünk be hozzájuk élő halakat, hogy vadászhassanak, mondjuk guppikat, de sok buktatója lett volna, úgyhogy elvetettük (egyik legfőbb gond, hogy a tenyésztett axik kifejezetten lusták, s valószínűleg nem törődtek volna az úszkáló élőeleséggel).
Haku gondozását Svájc és a Színésznő vállalták el, nevét is ők adták. Vele volt talán a legkevesebb gond. Labirintkopoltyúnak nevezett szerve segítségével ez a faj képes a légköri oxigén felvételére is, így nincs szüksége levegőztetőre. Egyedül arra kell figyelni, hogy ne kapjon túl sok tápot, mert egyrészt elhízhat, másrészt a meg nem evett maradék belerohad az akváriumba.
A kékrák helyzete érdekes volt. Csöndes révén érkezett egy adag guppi, amikkel a terv élőeleség-állomány létrehozása volt a tekik és axik számára. A guppi olyan, mint egy pikkelyes, uszonyos nyúl: elképesztően szapora és egyszerű tartani. Ám mégse szaporodtak olyan mértében, mint szerettük volna, ezért hüllő- és kétéltűtáp nem lehetett belőlük, de a rák etetése megoldódott, mert egyet-kettőt időnként elcsípett közülük, s felfalta.
A három anoliszunk (akik a Fürge, Iguazú és Diego neveket kapták) etetését a Mester és Csöndes vállalták. Ez se volt nehéz feladat: hetente egyszer tizenöt-húsz tücsköt kellett betenni a terráriumba, amit a gyíkok komótosan, a maguk tempójában megettek. E tápállatokat pedig a Kolléga úr etette uborkával és répával.
A tekiket továbbra is én takarítottam a Szerelővel és Esti Kornéllal. Az etetést egy rövid ideig unokatestvérem, a Rocker vállalta el egy barátjával, de rövid időn belül megunták, s távoztak a Blokktól. Onnantól mi etettük a Svájc által Olgának és Ottokárnak elkeresztelt páncélosokat.
A nagy aksit a Könyvmoly és a Pályaehagyó etették, bár ez utóbbi (mint neve is jelzi) hamar itthagyta a Blokkot. Helyére Alföld került, a védett halakat pedig Sörre és a Beszállítóra bíztuk.

Fénykort éltünk, igen. Minden akvárium tip-top állapotban volt, különleges fajokat mutattunk be, mindenkinek volt feladata s azt el is végezte becsülettel. Juli nénitől rengeteg dicséretet kaptunk.
Úgy gondoltam, ha már összehoztunk egy ilyen „mini Tropicariumot”, illene valami ismertetőt készíteni a tartott fajokról. Ennek eredménye lett egy spirálozott füzetecske, melyben az összes (nagyjából tizenöt) általunk tartott fajt ismertettem, s fotókkal illusztráltam. Nem tápláltam hamis reményeket, sejtettem, hogy nem sokan olvasnak majd bele, de úgy éreztem, meg kell adni a dolgok módját. Érthető tehát, hogy nem kicsit dühített fel, mikor valaki (valószínűleg véletlen) egy akváriumba ejtette, s egyik reggel csuromvizesen láttam viszont a fáradsággal készített brossúrát. Hiába: az ember tevékenységét nem mindig díjazzák. De ennek ellenére amit szükséges megtenni, azt meg is kell. Mert ott a remény, hogy valaki értékelni fogja.

Hát ennyit a szépségekről. Voltak bőven, ez kétségtelen, de a fény mellett mindig ott az árnyék, s nem sétálhatunk el mellette szó nélkül. A következő részben a Darvas-korszak árnyoldalait, problémáit és visszásságait fogom bemutatni éppoly őszintén, mint az érdemeit.

Cserni András
Author: Cserni András

Cserni András az Irodalmi Rádió szerzője. Cserni András vagyok, 18 éves érdi gimnazista diák. Az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban kezdtem meg a 12. évfolyamot, ahol biológiát és történelmet tanulok emelt szinten, fakultációként. Írással ötödikes koromban kezdtem el foglalkozni, kezdetben versekkel, három éve pedig regényekkel is. Verseimmel sikereket is értem el iskolai- és egyéb pályázatokon, regényeim egyelőre nem jelentek meg. Az írás számomra több, mint egyszerű hobbi. Kikapcsolódás, kiszakadás a mindennapokból, próbálkozás mély gondolatok megértésével. Témáim változatosak, komoly erkölcsi kérdésektől kezdve történelmi eseményeken át személyes élményeimig.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom Választhatunk? Melyik klán legyen hatalmon?! A két kutyaalom tulajdonképp egy alom… Öleb-celeb had elosztja maga közt a gazdiktól kapott csontot: A

Teljes bejegyzés »

Bitek

Linett hiába olvasta újra az anyagot, nem állt össze a kép. Pedig a nyomozók mindent elmondtak neki. Ha ő nem érti, hogy fogják érteni az

Teljes bejegyzés »

Ülj le tüzem mellé

Ülj le tüzem mellé: Hideg most a tél. Fénylő jéghegedűn Dalt zenél a szél. Ülj le tüzem mellé: Dermedt a világ. Fagyóriás járja Csendben az

Teljes bejegyzés »

Amikor leszáll a köd…

Amikor a tengerre leszáll a köd, csodálatos dolgok történnek. Ezüstösen örvénylik a víz felett, óriási gomolyokban hordja a szél. A függöny hol föllebben, hol lehull,

Teljes bejegyzés »

A rokonlátogatás

Herczeg Nelli morogva vonszolta gurulós bőröndjét. Jó gazdagon megpakolta azokkal a fontos dolgokkal, amikről úgy vélte, hogy a két hét alatt szüksége lesz Angyalréten a

Teljes bejegyzés »