Bújócskázó teknősök, az elszökött kígyó és az ellopott kékrák

Bújócskázó teknősök, az elszökött kígyó és az ellopott kékrák

Az előző részek tartalmából: Javában telik a Darvas-korszak a Vándormadár elméleti, s az én gyakorlati vezetésem alatt. Virágkorát éli a Blokk, tartunk axolotl-t, kékrákot, védett halakat. Mint bárminek, itt is vannak árnyoldalak, hiányosságok, problémák, de ezek többsége nem ver fel nagy port. A többsége nem…

Sok nevet adtunk a Darvas-korszaknak. Soma a „langyos semmi időszakának” nevezte, én kettős fejedelemség rendszerének (hisz Vándormadár volt a szellemi vezető, aki ténylegesen semmit se csinál, csak posztján ül, s én a tényleges vezér, aki intézi a mindennapi teendőket). Ebből arra lehet következtetni, hogy nem történt valami sok említésre méltó esemény. Alapvetően így is volt. Ám ha mégis, akkor csőstül jöttek az események.

Ez, melyet (nem túl pontosan) a teknőstolvaj eseteként emlegetünk, annak idején az idegösszeomlás szélére sodort minket (főleg engem), s nem csak halas szinten vált beszéd- illetve pletykatémává, hanem közepesen széles diákkörökben is. Utólag persze jót nevettünk az egészen (miután kellőképp megkönnyebbültünk). De ékes példája e történet, hogy milyen könnyű összefüggéseket találni ott, ahol nincsenek is.
Minden ott kezdődött, hogy az állatházban tartott királypitonnak nyoma veszett. A gondozója igencsak túlreagálta a helyzetet, hatalmas patáliát csapott. Soma jót mulatott a roppant hatékony cetlizős módszeren, amit az ifjú hölgy választott: egy tépett papírt ragasztott a kígyó terráriumára, melyre erélyesen írta véleményét azokról, akik illetéktelenül nyúlnak az állatokhoz. Ebben ugyan igaza volt, de az egyébként meglehetősen mulatságos cetli nem hozott sikert, nem is túlzottan lehetett komolyan venni.
Pont emiatt a hiszti miatt kaptak szárnyra félinformációk, félreértett történetek, rosszmájú megjegyzések, s szép lassan megszületett a pletyka. A katyvaszos információmasszából ember volt a talpán, aki ki tudta bogarászni az igazságot. Szerintem a mai napig se tisztázódott. A gondozója azt hangoztatta, hogy ellopták, lehetett azt is hallani, hogy elszökött, mert nyitva maradt a terráriuma, de a hivatalos álláspont Juli néni részéről annyi volt, eltűnt. Többet nem is tudtunk. Ám az ezt követő eseményeket ennek ellenére összefüggésbe hoztuk a hiányzó pitonnal.

A következő alkalommal, mikor takarítani kellett a pézsmateknősöket, döbbenten vettem észre, hogy az egyik hiányzik. Tüzetesen (de óvatosan) végigtapogattam az egyébként nem óriási akváriumot, különös tekintettel az alagútjukra, ahol előszeretettel bújtak el, s gyakran be is szorultak. A kisebb teki sehol se volt. Hát ez csodálatos – gondoltam magamban. Frusztráltan szaladtam Juli nénihez, s amilyen higgadtan csak tudtam, közöltem vele a tényállást. Nem volt feldobva a hír hallatán. Egy hüllő eltűnése lehet véletlen. Kettő már elég gyanús. Lehet, hogy hüllőtolvaj jár az iskolában?
Szigorú szabályozást vezettünk be azonnali hatállyal. A 209-es termet ezentúl minden óra után bezártuk, s csak a tanár nyithatta ki, csak felnőtt kíséretében léphetett nem halas diák az akváriumok közé. A kulcsból két másolatot készíttetett Juli néni, egyet Vándormadár kapott, egyet én, az eredeti példány maradt a portán, s megkértük a portást, ezentúl csak tanárnak adja oda.
Szóba került az is, hogy kamerát kéne szereltetni a terem elé. Juli néni többször fel akarta vetni már az igazgatóságnál, de sose lett belőle végül semmi. Ezúttal is így történt. Kameránk nem lett, de bíztunk benne, hogy a terem zárva tartása megoldja a problémát.
Nem így lett. Sok tanárhoz nem jutott el az információ, s nem zárta be maga után a termet és én se értem rá minden szünetben odaszaladni, ellenőrizni, a diákokat kiküldeni. Valószínűleg ez volt az oka, hogy néhány napon (vagy héten) belül újabb állatnak kélt lába: ezúttal a kubai kékrákunknak, akit szúrós természete miatt Fidel Castronak neveztünk el. Ezen a ponton már nagyon dühös lettem. A teknős is érték, de egy ilyen rák kifejezetten drága, ráadásul igen jól érezte magát nálunk, szépen növekedett, egyszer vedlett is. S nem volt mese, az akváriumban híre-hamva se volt. „Legjobb” esetben is valaki benyúlt hozzá, játszadozott vele, véletlen megsértette, megölte, s hogy ne gyanakodjon senki, valahol kidobta. De ez valószínűtlennek tűnt. Egy ilyen szép és értékes állatért megéri kockáztatni a törvényszegést – sajnos.

A történet egyetlen szerencsés (és utólag megmosolyogtató) mozzanata a kicsi teknős történetének vége. Egy-két nappal eltűnése után mikor mentem be reggel, szalad felém Juli néni, hogy megvan a teki. Magamban már elkönyveltem veszteségként, hogy soha többé nem látjuk, így a hír olyannyira megdöbbentett, hogy örülni is elfelejtettem egy pillanatig.
– És…hol van? Vagyis volt?
– Van az a kis rés az alagút felett, ahol a csobogó volt – magyarázta Juli néni. – A teknős valószínűleg felmászott a szárazföldre, majd a rés fölé kapaszkodott és belepottyant. Oldalt fekszik és most próbáljuk kiszedni. Csak óvatosnak kell lenni, mert harap.
Ha nem megyek be a terembe s nem látom a saját szememmel, biztos nem hiszem el. A teknős valóban ott kuporgott oldalvást az alig négy centi széles és tíz centi magas résben, az akváriumüveg és a műszikla között. Ekkor döntöttem úgy, hogy a köveket ezentúl úgy rendezem el takarítás után, hogy véletlen se tudjanak kimászni. Nem sokra mentem vele. A kicsi még legalább ötször-hatszor megismételte ezt a mutatványt, de többé nem ijesztett ránk úgy, mint akkor.

Az információ hatalom. Hatalom, ami önmagában is meglepő, sokszor félelmetes dolgokra képes, akkor is, ha az embernek nincsenek komoly szándékai vele. Elég néhány félreértett féligazság, s máris nem létező tolvajokat kergetünk, árgus szemmel lessük a lehetséges ellenséget, elvesztjük biztonságérzetünket. Legyünk óvatosak. Ne hagyjuk magunkat befolyásolni, megtéveszteni. Mert bizalom alapja az ellenőrzés.

Cserni András
Author: Cserni András

Cserni András az Irodalmi Rádió szerzője. Cserni András vagyok, 18 éves érdi gimnazista diák. Az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban kezdtem meg a 12. évfolyamot, ahol biológiát és történelmet tanulok emelt szinten, fakultációként. Írással ötödikes koromban kezdtem el foglalkozni, kezdetben versekkel, három éve pedig regényekkel is. Verseimmel sikereket is értem el iskolai- és egyéb pályázatokon, regényeim egyelőre nem jelentek meg. Az írás számomra több, mint egyszerű hobbi. Kikapcsolódás, kiszakadás a mindennapokból, próbálkozás mély gondolatok megértésével. Témáim változatosak, komoly erkölcsi kérdésektől kezdve történelmi eseményeken át személyes élményeimig.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom Választhatunk? Melyik klán legyen hatalmon?! A két kutyaalom tulajdonképp egy alom… Öleb-celeb had elosztja maga közt a gazdiktól kapott csontot: A

Teljes bejegyzés »

Bitek

Linett hiába olvasta újra az anyagot, nem állt össze a kép. Pedig a nyomozók mindent elmondtak neki. Ha ő nem érti, hogy fogják érteni az

Teljes bejegyzés »

Ülj le tüzem mellé

Ülj le tüzem mellé: Hideg most a tél. Fénylő jéghegedűn Dalt zenél a szél. Ülj le tüzem mellé: Dermedt a világ. Fagyóriás járja Csendben az

Teljes bejegyzés »

Amikor leszáll a köd…

Amikor a tengerre leszáll a köd, csodálatos dolgok történnek. Ezüstösen örvénylik a víz felett, óriási gomolyokban hordja a szél. A függöny hol föllebben, hol lehull,

Teljes bejegyzés »

A rokonlátogatás

Herczeg Nelli morogva vonszolta gurulós bőröndjét. Jó gazdagon megpakolta azokkal a fontos dolgokkal, amikről úgy vélte, hogy a két hét alatt szüksége lesz Angyalréten a

Teljes bejegyzés »