A banánról jut eszembe

A banánról jut eszembe….

 

Ma reggel valaki megosztotta egyik közösségi oldalon Dévényi Tibor “Három kívánság” című sorozatának egy régi adását, amelyben egy kisfiú legnagyobb vágya az volt, hogy banánt ehessen. Fanyar nosztalgiával gondoltam vissza arra az időre, amikor karácsony előtt bizony nagyon hasznos volt egy ismerős, aki élelmiszer boltban dolgozott, mert talán sikerül “pult alól” banánt szerezni, persze csak akkor, ha elég befolyásos ahhoz, hogy még neki is járjon a félretétel joga.

Ma talán sokan rácsodálkoznak erre, vagy értetlenül sajnálkoznak, de ez akkor nekünk természetes volt és igazából nem is éltük meg katasztrófának, hisz banán nélkül is ünnep volt az ünnep és a gyerek sem ment Dunának, ha “csak” szánkó volt a fa alatt, vacsora után pedig almát, diót, netán aszalt szilvát rágcsáltunk.

A banánról azonban eszembe jut egy régi történet, amit még megboldogult anyósom mesélt. Egy apró faluban éltek, ahol aztán tényleg csak a tévéből ismerték a banánt.

Egy alkalommal az akkor még kisgyerek férjemmel a nem túl távoli városba utaztak vonattal, ami anyósom számára igen nagy kihívás volt, mert élete végéig rosszul lett minden utazástól, történjen az busszal, vonattal vagy autóval.

Érthető ezek után, hogy a vasútállomáson, ahol valami csoda folytán banánt lehetett kapni, eldöntötte, hogy vesz kettőt. Drágállota persze, de úgy gondolta, hogy a gyerek legalább örülhet és ő is megérdemli, mert még a hazautazás nehézsége is előtte áll. Ez az “önzés” ugyan egyáltalán nem volt rá jellemző, de akkor, talán életében először és utoljára, magára is gondolt.

Megvette tehát a banánokat és amikor már kényelembe helyezték magukat a vonaton, elérkezettnek látta az időt, hogy megkóstolják. Ahogy mesélte, a férjem nem volt tőle elragadtatva, de megette, ő viszont az első falatnál megállapította, hogy ennél rosszabbat még nem evett és a drága ritkaságot, sajnálat nélkül, egyetlen mozdulattal kihajította az ablakon.

A történtek után azt hinnénk, hogy soha többé nem próbálkozott vele, de az az igazság, hogy a férjem és anyósom is a banán rajongók táborához tartozott később, olyannyira, hogy mindkettőjüknek az volt az “ajándékok csúcsa” ha banánt kaptak.

Beck Emese
Author: Beck Emese

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak és egy baranyai kisvárosban, Komlón élek. Közel negyven éve ügyintézőként dolgozom egy jogi területen működő magánirodában, amit nagyon szeretek. Kedvenc időtöltésem az olvasás és gyengém, hogy a könyveket birtokolni is akarom. Nincs kedvenc műfajom vagy szerzőm, de természetesen vannak kedvenceim. Írni csak kedvtelésből és közeli barátaim szórakoztatására kezdtem, de pár éve nekiláttam a bakancslistám teljesítésének, mely ugyan néha változik, de a saját könyv megírása mindig is szerepelt rajta. Lányom mindig ösztönzött az írásra, de soha nem volt bátorságom kilépni közönség elé és megmérettetni magam, azonban az idei évben úgy éreztem próbát kell tennem, így pályáztam az Irodalmi Rádió Bálint-napi szerelmes vers pályázaton és legnagyobb meglepetésemre és még nagyobb örömömre alkotásom bekerült az antológiába. Ez után érkezett a felkérés részemre, hogy legyek állandó blogszerző. Kicsit félve vágok bele, mert írásaimmal nem akarom megváltani a világot, nem akarok örök érvényű nagy igazságokat megállapítani, csupán szórakoztatni szeretnék, megnevettetni az olvasót, elgondolkodtatni azon, hogy másoknak sem csupa boldogság az élete és elterelni egy rövid időre a gondolatait a saját gondjairól. Főleg prózát írok, de a pályázat óta – saját magamnak is hihetetlen – felfedeztem, hogy versben néha könnyebben fejezem ki a gondolataimat. Történeteket kitalálni nem...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »

Végső filozófiámban

Hétköznapi pszichológia… (Anaforás, 3 soros zártükrös) Esteledik már az életem, ez a vég a végső? Eszerint igaz a tétel, új gondolathoz, késő… Esteledik már az

Teljes bejegyzés »

Tűnódés

Elröppent hatvanöt év, Elmúlt már sok, mi szép. Nincs velem apám s anyám, Életem célja? Talány.   Neveltem egy gyermeket Hiúság is kergetett. Munkában élre

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2022. szeptember 26.

Kedves Alkotótársunk! Ebben a bejegyzésben jelentkezünk szeptemberi hírösszefoglalónkkal, ill. néhány októberi információval. Versek és Novellák 2022. pályázat – kiértesítés A nagyszámú beérkezett pályamunka miatt a

Teljes bejegyzés »